Bánhida újratelepülésének története
( Jako sa narod'ila slovenská Bánhida )
A "Bánhidai parasztcsalád " emlékmű avatásán tartott megemlékezés
Őseink emlékére illő, hogy úgymond " bánhidai " szlovák nyelven is üdvözöljem Önöket, hiszen több mint 250 éven át Bánhidán a lakosság többsége szlovákul beszélt.
Sridec'ne pozdravujem vas mile banhid'ane. Dekujem velmi pekne z'e mate vulu precitat' ako sa narod'ila slovenská Banhida .
Tudom ma már kevesen értik a régi bánhidai szlovák nyelvet, ezért mondhatom szomorúan, hogy Bánhidán elszenderedett (zomrela ) a szlovák nyelv. Ha ezt a emlékezést 1718-ban magyarul mondanám a lakosság 90 % a nem értette volna , most pont fordított a helyzet. Gyerekkorom szép emléke amikor nagyapámmal mentünk ki a határba a szembejövőnek így köszönt "Pambo vám daj " ez amolyan agyisten , és mi volt rá a válasz "Pomohaj aj vam Pambo" , azaz Isten segítsen - hozzágondolva a folytatást - miben , hát a munkában. Ezt kívánom én is ehhez a történelmi összefoglalóhoz.
Visszatekintve Bánhida történelmére, méltán mondhatjuk, hogy történelmileg nevezetes hely, már 1288-ban szerepel egy oklevélben, melyben IV. László király vámszedő hellyé emeli és elrendeli az esztergomi káptalan javára fizetendő vám szedését. De igazi történelmi hellyé Kézai Simon krónikája tette, amikor megírta a Bánhidai csata történetét . Árpád fejedelem seregei 896 körül, itt a Bánhida és Környe közötti dombokon , a Rákos patak mai nevén Általér mellett győzték le Szvatopluk seregét és vették véglegesen birtokba az egykori Pannóniát. Bánhida földrajzi elhelyezkedése folytán - Buda és Bécs közötti legrövidebb útvonal mentén - kiemelt postakocsi állomás volt, a Bánhidára bevezető és kimenő utak nevei is erre utalnak, mint a Budai út, Mészárosok útja. A Mohácsi vész után 1543-ban a Tata felé vonuló török sereg lerombolja Bánhidát , feldúlják a Mátyás király korában faragott kövekből épült templomot. Erről a templomról írta 1730 körül Bél Mátyás " A négyszögletes kövekből épített oly sok esemény után még most is épp falakkal megmaradt bánhidai temlom egy cseppet sem közönséges alapítóiról tanúskodik, ...s bár a templom szerkezetéből és más romokból arra lehet következtetni, hogy azelőtt sokkal virágzóbb volt Bánhida ".( Istvánffy városnak nevezi) mára nagyon megfakult a régi fénye. Ősi arculatából alig maradt meg valami a régi országúton kívül, amely Győrből Budára vezet. " 1570-ben már pusztaság az egész táj. 2019-ben a templom sekrestyéjénél új ajtót bontottak, és valóban előkerültek faragott négyszögletes kövek.
Hogyan indult itt újra az élet ? Gyüszi László kutatásai alapján tudjuk, hogy Kun Máté a Bánhidáról elmenekültek és leszármazottaik nevében 1617-ben levélben fordul a Pozsonyban székelő Császári Királyi Kamarához, hogy engedélyezzék visszatelepülésüket Bánhidára. Kamara hozzájárul, és Gyüszi Lászlót idézve " A következőkben arról szól a levél, hogy mivel a település az uralkodónak hasznára lehet, s a budai pasa engedélyét is olvasták, Kun Máté kérelmének helyt adnak, s az ország törvényei szerint a kívánt szabadságot négy esztendőre megengedik feltéve hogy " az ott lévő ős fiak a mostani szabadsággal élni akarnak, kötelesek legyenek az örökös jobbágyságra".
A visszatelepülés 1618-22 között kezdődött , és a környék falvaihoz hasonlón református jobbágyok voltak az első telepesek. Az 1622-es rovó összeírásban még nem szerepel Bánhida, arra való hivatkozással, hogy még nem telt ki a négy éves adómentességük. Csak 1634-ben veszik nyilvántartásba két portával, de ez 1639-re fél portára fogyott. A kutatók szerint egy portán általában 2-4 háztartással lehet számolni, körülbelül 15 - 20 főt jelent. Ebben a korszakban Bánhida a Tatai domínium részeként Zichy Istvánnak volt zálogba adva. Közismert volt a tulajdonos Csáky László költekező, könnyelmű életmódja ezért egyes tulajdonait zálogba adta, - ismert Csáky szalmája szólás : a szándékosan félig kicsépelt kévéket mint üres szalmát Csáky ingyen adta jobbágyainak , akik azt cséphadaróval újra kiverték , így lett többlet búzájuk -. 1648-ban újabb telepeseket hoztak így Bánhidán már négy adózó porta lett összeírva. Komárom vármegye történetében a református egyházzal kapcsolatos fejezetben említik, hogy 1650-ben Marosi István volt a lelkészük. Marosit 1673-ban a Wesselényi összeesküvés kapcsán Pozsonyba rendelik. Csáky nem engedi vissza gyülekezetéhez, tatai várfogságban tartotta, mindenéből kifosztotta, és csak váltságdíj fejében szabadult ki 1676-ban.
A század második felében a nagy Oszmán Birodalom háromszor is próbálkozott Bécs elfoglalásával. Sorolhatjuk a nagy ütközeteket, 1664 Szentgotthárdi csata (amely Montecucoli nagy győzelmét hozta ). 1683 Kara Musztafa újabb támadása Bécs ellen ahol Sobiesky János lengyel király felmentő serege menti meg Bécset - de még a mai napig sincs szobra Bécsben -. A szultán nem bocsátotta meg Kara Musztafának a vereségét , utasítására megfojtották. A Bécs felé Bánhidán átvonuló csapatok mindig nagy pusztítást hagytak maguk után, ezért is érthető, hogy a században a település lakóinak száma váltakozva 2 vagy 5 családnál nagyobbra nem növekedett. Az 1683-as hadjárat Bánhidát is érintette, az átvonuló török seregek kifosztották , lakói elmenekültek. Az 1688-as feljegyzésekben Bánhida újból mint puszta kerül említésre. Ebben a háborúktól vészterhes XVII. században a senki földjén megtelepedni nagy áldozatot követelt, a gaztól cserjéktől elburjánzott szántókat újra művelhetővé tenni , a lápos mocsaras területeket lecsapolva legelőkké alakítani , újraépíteni házaikat, és ugyanakkor adózni a budai pasának és a földtulajdonos kegyúr intézőinek is. Borovszky Samu " Komárom vármegye története " című munkájában írja , egész megyében alig ezer fő volt a lakosság száma a század végén . Majd következett Buda visszafoglalása 1686-ban, és lényegében ez a fordulat, amikor végre békés időszak köszönt be környékünkön.
Az újabb betelepedés 1690-ben kezdődik. 1693-ban öt portát vettek számításba. Honnan érkezhettek az új telepesek ? Ebben az időben kezdődik Vértesszőlős betelepülése is, és a "Szőlősi krónika" megemlíti, és hasonló utalás van Bánhidára is, hogy az új telepesek felföldről Pétervárról jöttek. ( Lánczos Zoltán: Szőlősi História Dómusra hivatkozva). Sajnos a helységet nehéz beazonosítani, mert a mai közigazgatási térképeken ilyen nevű település nem található, található viszont két "Péterrel " kezdődő település, az egyik Trencsén közelében Péterszabadja (Petrová Lehota) , a települést Wikipédia szerint 1346 körül említik először, katolikus szlovákok lakják , templomukat Szent Mihály nevére keresztelték, a másik Péterlak ( Petrová Ves, Holics alatt ). A "ves" szlovákul községet jelent. Ez utóbbi település akár Péter község is lehet Miawától nyugatra, lakói katolikusok. Nem messze található Trnovecz község, amely akár a Ternovec név forrása is lehetett.
Jakus Lajos tanulmánya " A tatai várbirtok újjátelepítése a XVII. században. " leírja, hogy a század végén Bánhidán 30 portát jegyeznek, de ebből csak tízben laknak ( ahogy írja 20 od praesenti puszta ). 1697-ben örökös nélkül meghalt Csáky László gróf, a Tata-Gesztesi birtok visszaszállt a császárra. I. Lipót császár a területet báró Krapf Gáspár Ferenc hadi kamarai tanácsnoknak érdemei jutalmául örök ajándékba adta. Az új tulajdonos gazdasági érdeke, hogy felfuttassa a terület népességét. Krapf azonnal nekikezd telepesek toborzásához, és 1698-ban tíz pápista (katolikus) család érkezik felföldről, ahogy már írtam Pétervár környékéről. Jakus szerint 1705-ben Bánhidának volt egy papja is, de a nagy nyomorúság miatt elhagyta a települést. Ennek más oka i s lehetett, mert ebben az időszakban zajlik a Rákóczi szabadságharc, amely számos településen újra éleszti a kálvinisták aktivitását. Bánhidát is úgy tartják számon , hogy 1707-ben csatlakozik a Rákóczi felkelőkhöz.
Az 1713 ápr. 2-án tartott kocsi református zsinaton, a résztvevő falvak között már nem szerepel Bánhida, mert a reformátusok 1712- ben elköltöztek Bánhidáról. Az elmenekültek helyére megjelennek a felvidéki szlovák telepesek. Az egykori Pozsony-Nyitrai vármegyékből de északról Trencsén környékéről toboroztak szegény szlovák zselléreket a jobb megélhetés reményében. Dr. Jozef Stolc nyelvész vizsgálatai alapján Bánhidára , Szőllősre Trencsén alól Bánovce (Bán) térségéből érkeztek legtöbben. A már említett Péterszabadja valóban Bánovce felett található és Bánhidán mindenki ismeri azt a kedves dalt :
"Ne d'aleko od Trencˇina bívá pekná Katerina "- Nem messze Trencséntől lakik a szép Katalinka- kell ennél szebb bizonyíték, hogy honnan hozták kultúrájukat őseink.
Megállapítani a betelepülők származási helyét csak további alapos kutatással lehetne pontosítani A kutatók többsége gróf Eszterházy József nevéhez köti Bánhida felfuttatását, de ez inkább az 1730-as évekre vonatkozhat , mivel gróf Eszterházy József bán nagyapjának édesanyja abból a trencséni Illésházy családból származott amelynek birtokai voltak a területen . Minden földbirtokos ragaszkodott jobbágyaihoz, toborozni csak engedélyével lehetett . Korábban északról szökött katonák , a vallási harcok elől menekülő családok indultak szerencsét próbálni. Mi sem bizonyítja jobban a származást mint a név , ami gyakran összekapcsolódik a településsel ahonnan az illető származik . Pl a Studeni Johan a Stud'eni településre utal, a mai Moravcsík név a Moravszkyból ami Morvaorszából származót jelent, a Ternovec nyilván a Trnovecz (Péterlak) környékéről származó embert jelöl. Más kutatások Podbrant ( Berencsváralja), Mijawa, Stud'eni, Banovce környékéről származtatják a környék szlovák őslakóit. Közismert, hogy Oroszlányba evangélikus szlovákok jöttek, akik nagy része Mijawából települt át.
1715-ben nyílván adózási célból országos összeírást tartottak, ekkor Bánhida 26 családdal szerepel a nyilvántartásban, ebből 10 telkes jobbágy és 16 zsellér. A telkesek között Tamaskó Márton, Smudla Gáspár és Pluhár György művelték meg a legnagyobb területeket, a zselléreknek nem volt kijelölve földhasználatra terület. 1720-ban a megismételt összeírás során már 30 családot regisztráltak és ebből 29 lett telkes jobbágy, ami arra utal, hogy egyre nagyobb területet tudtak művelhetővé tenni. A 75és 2/4 köblös szántóterület 174és ½ köblös nagyságra növekedett. Arról is szól a monda, hogy vita volt a tatai és bánhidai jobbágyok között a területi határok kijelölésénél. A listán szereplő nevek alapján már többségben voltak a katolikus szlovákok . (1. melléklet) A lakosság összetételében jelentkező változást több tényező okozta. Egyik a meginduló ellenreformáció, ami miatt már 1712-ben több református család elvándorolt, a másik egy jó nyelvi információcsere hiánya. Elképzelhető, hogy a betelepülő szlovákok egyáltalán nem tudtak jól magyarul, ugyanez a magyaroknál a szlovák nyelvismeret hiánya. Nyilván számtalan napi problémát nem lehetett normális kommunikációval elsimítani pl. a mezőgazdasági munkáknál a közös legelőhasználat, iskolában az oktatás problémáit. Látható, hogy a 1715-ös és 1720-as adóösszeírás listájának összevetésénél csak kilenc családot találunk akik mindkét listán szerepelnek. Ugyanakkor az 1719-től már meglévő születési anyakönyvben szereplő családnevek jól egyeznek az 1720. évi adózásra összeírt nevekkel.
A történelmi forrásoknak két biztos eleme , egyik az adózási nyilvántartások, birtoklevelek köre, a másik az egyházak által templomonként vezetett "Historia Dómus" és a felügyelő püspökségek gazdálkodási jegyzőkönyvei. Mohl Adolf "Tata plébánia története" című munkájából tudjuk, hogy 1700 -ban Bánhida a Tatai plébániához tartozott.
Első papunk Stublics György 1714-18 között szolgálta Bánhida katolikus híveit, minden bizonnyal neki köszönhető, hogy 1714-ben fedél alá kerültek a mátyás-korabeli templom romjai. A historia dómus szerint 1719-31 között Bánhida híveit Tatáról gondozták, ennek alapja az 1718 szept. 10. dátummal bejegyzett instauráció (megújítás) amely meghatározta a tatai plébános felügyelete alá tartozó falvakat, ide tartozott Bánhida is. Ebből az időszakból két tatai plébános neve ismert, 1719-26 között Pogány Pál, majd 1726-36 években Szombath Miklós voltak a tatai Szent Balázs templom plébánosai. Ugyanakkor Tatának volt egy másik temploma is a mai Kálvária dombon, a Szentivánhegyi plébánia , ennek a helyén lévő ma is látható kápolnát Eszterházy József nádor 1727-ben a Tatai-Gesztesi uradalom megvásárlásakor építette fel. Mivel az említett két tatai plébános nevére nem lehetett rátalálni a bánhidai anyakönyvben, pontosan nem tudni honnan jöttek Bánhidára a híveket ellátni.
Az 1719-31 a korszakkal kapcsolatos az a nagy élményem, amely pontosítja a korszak tényleges lelki gondozás viszonyait. A Bánhidai Plébánia könyvtárának leltározása közben előkerült egy kb. A4-es méretű fekete vászonkötésű könyv. Belelapozva meglepetten látom, hogy a latin szöveg között ismert bánhidai családnevek szerepelnek. Ez az első bánhidai születési anyakönyv amely a hivatalos egyházi anyakönyvezés 1736 előtti időszak 1719. március 27. -1731. március 29. között születettek jegyzéke. Másik meglepetés, hogy a 260 oldalas anyakönyv 189. oldalán (az oldalszámozás utólagos a maradék lapokra vonatkozik) elhalálozottak beírása található és mindjárt a második bejegyzésben ez olvasható: "Anno 1717 die 20 january obdormivit Joannes Bany" úgy gondolom arról a Banyi Jánosról szól a beírás, aki az első tanító volt Bánhidán, vagy ahogy a könyvben szerepe l "Schole Rectore". Temette Margvardus móri kapucinus atya. (2. melléklet) Tehát nem csak a tatai, hanem a térségben lelki szolgálatot nyújtó móri kapucinusok is ebbe könyvbe jegyezték be a született és elhalálozott híveket. A könyv szerkezete további gondolatokat ébreszt, az a plébános aki ezt a könyvet megnyitotta nyilván két részre osztotta, az elejére beírja a született gyermekeket, és könyv hátsó felébe az elhalálozottakat. A meghaltak beírása 1716 szeptemberében kezdődik, ugyanakkor az első születési dátum 1719. márc. 27., tehát a könyv eleje eltűnt felmorzsolódott az idők során, hiszen a kötésén is látszik, hogy a fekete vászonborítás már a múlt században készült. De egyértelmű, hogy az első halotti bejegyzést Stublics György írhatta. Természetesen jön a következő kérdés, kik lehettek a többi atyák, mert a kézírások stílusán látható, hogy több atya forgatta ezt az anyakönyvet. Banyi Jánost temető Margvardus móri kapucinus atya mellett egy másik nevére is bukkantam az 1719 szept. 24. bejegyzésben Georgius Gregori páter nevére. Mórra már 1694-ben letelepedtek a kapucinusok, Tatára csak 1743-ban. Nyilvánvaló, hogy a térségben (Oroszlány, Környe, Bánhida , Szőllős , Tardos , Tagyos) ők látták el a keresztény hívek lelki gondozását. Harasta öregapámtól tudom, hogy még XIX. században is vasárnap délelőtt 9 órakor volt a szentmise és utána a keresztelések.
Mit tartalmaz Bánhida első anyakönyve.
Az anyakönyv mai felfogásunk szerinti érdekessége, hogy a született gyermek neve után szülők beírásánál csak az apa teljes neve szerepel az édesanyának csak a keresztneve van megemlítve. Hasonlóan a tanuknál is csak a férj teljes neve alatta a feleség keresztneve. Milyen fontosabb megállapítások és statisztikai adatok nyerhetők ki az anyakönyv vizsgálatából. Az anyakönyv 786 születési , és 11 temetési bejegyzést tartalmaz. A bejegyzések jelentős hányadánál megjelölik a település nevét is, így látható,hogy a kapucinusok voltak azok akik a térségben Oroszlánytól Tardosig minden Bánhidára behozott gyermeket megkereszteltek. Ezek alapján:
Bánhida 339, Szőlős 190, Környe 80, Oroszlány 32, Tagyos 10, Tardos 7 helyen került bejegyzésre mint a gyermek születési helye. Ezen kívül 128 olyan bejegyzés van ahol hiányzik a helység , így csak a szülők nevei alapján lenne beazonosítható a település. A gyermekeket illetően 383 leány és 396 fiú került beírásra, de meglepően van olyan 7 hiányos bejegyzés ahol nincs megnevezve a gyermek. Feltételezésem ezek a szüléskor elhalálozott gyermekek voltak, és a vallási szertartás megtartása érdekében lettek bejegyezve. Ha a két nem teljes évet 1719 és 1731 et kivesszük a statisztikából , akkor a térségben átlagosan évenként mintegy 35 gyermek született a térségben . A bánhidai vagy ahogy hivatalosan szerepel Banhidiensys jelölésű gyermekszületések éves átlaga 29. A teljes körzetre vonatkozóan éves szinten a minimum 17 és a maximum 41 gyermekszám között ingadozik a bejegyzés szerint. Ha ezekből a számokból a letelepedett családokra kívánunk becsléssel élni, van egy kiinduló adatunk 1720_ra , az adóügyi összeírás szerint 30 család élt Bánhidán , van egy másik hivatalos felmérés 1768-ra vonatkozóan amikor 121 családot írtak össze. Ezek alapján véleményem szint 1727-ig amikor Eszterházy József nádor megvásárolta a Tata-Gesztesi birtokot mintegy 60-80 család élhetett Bánhidán, majd ezt követő 40 év alatt újabb 60 családot telepítettek be, részben Banovce ( az akkori Bán) körzetéből, a már említett Eszterházy-Illésházi dinasztiák kapcsolata alapján, ugyanakkor megjelent egy áttelepülési tendencia Asógalláról amelyt az 1736-os anyakönyvben megjelenő német hangzású nevek mutatnak ( Izing, Hulczoger, Lutring stb.) Ennek elsőbbrendü oka, hogy a betelepülő sváboknak kisebb földterületet tudtak Alsógallán kijelölni, és a földek minősége is gyengébb volt, ugyanakkor Eszterházy Józseffel kötött szerződésükben szabad költözködési joggal rendelkeztek. Hogyan alakult a falu képe? Erre választ találunk az ARCANUM adattár térkép gyűjteménye alapján. (3. melléklet) Az első osztrák katonai felmérés szerint, amelyet II. József a kalapos király rendelt el 1782-ben 114 házat számolhatunk össze , az 1785-ben tartott népszámláláskor 1144 fővel szerepel Bánhida a listán, Ha feltételezem, hogy az osztrák katona térképészek pontosan bejelöltek minden házat, átlag házanként 10 fő minimum egy-két család lakhatott. Az adatok jól összeillenek azzal hogy 1768-ban 121 családot írtak össze.
Mit tudunk az oktatásról .
A született gyermekszámról már beszéltem, de talán érdeklődésre tarthat számot milyen nevek voltak gyakoriak, azaz mai felfogásunk alapján népszerűek. Lányoknál az első öt helyezet: Maria (85), Anna(72), Catherina(70), Elisabetha (39), Éva(31) a fiuknál Johan (81), Georgius(54), Martinus(44), Andreas (34), Michael (32). Bár a Mihály név csak az ötödik, az 1742-ben átépített új templomot Szent. Mihály arkangyal védelmére szentelték. (Talán van valami összefüggés, hogy a péterszabadjai templom védőszentje is Szent Mihály.) Bánhida első tanítójának halotti bejegyzése igazolja Bany János ténylegesen élő személy volt. Művelt , tekintélyes személy lehetett, akinek a temetésére a móri kapucinusok rektora is eljött. Neve akár Ban ( mai Banovce ) településre is utalhat. Egy 1722 évi bejegyzésben található az új tanító neve Georgius Ujváry felesége Maria. Feltehetően ez egy tatai származású család, mert Tata első plébánosa 1695-ben azonos nevü Ujváry Gergely volt.
Kik lehettek a legősibb bánhidai családok? Erre közelítőleg az 1715-ös adóösszeírás és az 1716-os elhalálozott összevetésével tudunk válaszolni. A közelmúltban szó volt a rég várt Polacsek köz helyén megépült út elnevezéséről. Hát konstatálom , hogy a név már az elhalálozottak között 1717 febr. 20. dátummal szerepel, mint Michael Polyacek. Tehát biztosan ősi bánhidai családról van szó.
Talán nem érdemtelen , hogy bemutassam azon mondhatni Bánhida újjáalapító családok neveit, amelyeket mintegy virtuálisan egy ezüst kapszulában a "Bánhidai parasztcsalád " emlékmű talapzatába helyeznénk. Olyan időrendi sorrendben írtam ki a családneveket, ahogy azok először mint szülők vagy tanuk megjelentek az általam kapucinus anyakönyvnek nevezett könyvben. Azokat ahol az atyák a beírás végére hitelesítve a "Banhidiensys" megjelölést írták.( 1. melléklet)
Az 1727-es esztendő lényeges változás kezdetét jelezte Bánhida és a tágabb környezet számára. Gróf Eszterházy József királyi jóváhagyással, 343524 forint értékben megvásárolta a Tata-Gesztesi birtokot. Ki is volt gr. Eszterházy József horvát bán. Az Eszterházy család a XVII-XVIII. század egyik gazdasági és politikai értelemben is legsikeresebb dinasztiája. A nagyapa Eszterházy Miklós nádor (1583-1645) két házasságával óriási birtokokra tett szert. A meglévő galántai mellé , (az első házasságával megszerzett Munkácsi várat Bethlen fejedelem részére a császár által kikényszerített átadásáért ) jóvátételként kapta meg a Kismarton-Fraknó birtokot a mai Einsenstadt (Kismarton) környékén. Az unoka József eredetileg papnak készült, apja Eszterházy Ferenc középső fiát gyenge egészségi állapotára hivatkozva Rómába küldte tanulni. Onnan hazatérve rátóti préposttá nevezték ki. 1700-ban Bécsben a bölcselet tudomány doktorává avatták. 1705-ben elhagyta a papi pályát, beállt katonának. 1708-ban már részt vett a kurucok elleni hadjáratban, többek közt a trencséni csatában. III. Károly 1709-ben nevezte ki Komárom Vármegye főispánjává, a kuruccá lett Antal bátyja helyébe. Testvére Eszterházy Antal kitartott Rákóczy fejedelem mellett és 1722-ben Rodostóban halt meg. Felségárulás vádjával megfosztották Pápa-Devecseri birtokaitól, és a császár Eszterházy Józsefnek adományozta. József a növekvő gazdagság mellett, Komárom Vármegye politikai vezetőjeként 1725-ben megkapta a helytartósági tanácsnoki rangot. De ez utóbbi tisztéből III. Károly hamar megfosztotta, mert ellenezte az adóknak a telkekre történő áthárítását. Miután kegyvesztett lett visszavonult Tatára, az 1727-ben vásárolt birtokára."
Ekkor kezdte el Tata és környéke gazdasági rendbetételét először Bánhidára és Szőllősre (1729) telepített újabb szlovák családokat. 1733. febr. 4. keltezéssel kiadta pátensét a Bajorország Würtzburgi kerületében élő németek letelepítésére, 1733-ban Alsógallára 44, 1735-ben Felsőgallára 51 család érkezett. A német családokkal kötött örökös szerződés több jogot biztosított (pl. házépítési kedvezmény, szabad költözködési jog) mint a röghöz kötött bánhidai jobbágyoknak akik ezt többször sérelmezték. Eszterházy jó érzékkel választotta ki a birtokait irányító, fejlesztő vezetőit. Galántai Balogh Ferenc, Fellner Jakab az előző gazdasági az utóbbi építészeti munkásságáról sokat lehetne írni. III. Károly császár látván Eszterházy népszerűségét és a megyei szintű politikai befolyásoló képességét , veszedelmesnek tartotta, hogy a megyében maradjon, ezért 1733-ban horvát bánná nevezte ki, amely hivatalát 1741-ig viselte. Gróf Eszterházy József bán 1748-ban hunyt el Pozsonyban.
Eszterházy Józsefnek a térségben végzett munkásságának elismerésére Tatabánya város lovas szobrot emelt, amelynek leleplezésén 2001 szetp. 2.-án dr. Németh Imre a Tatabánya Megyei Jogú Város Kisebbségi Bizottságának elnöke mondott avató beszédet.
1. mellélet : ismertebb bánhidai családnevek az első anyakönyvben
1716-1717 év bejegyzései : Bany Johan tanító, Polyacek Michael, Lois Johannis
1719-1720 év bejegyzései : Ács Michael, Babinecs Johan, Bobek Johan, Harasta Mathias, Jelinek Johan, Lapatar Johan, Lois Gasparus, Pluhar Georgius, Rovny Johan, Smudla Gasparus, Szlavik Paulus, Hornyak Andreas
1721 év bejegyzései : Hlogyik Georgius, Jankovics Paulus
1722 év bejegyzései : Krupanszki Michael, Ocskai Anna, Ujvary Georgius tanitó
1723 év bejegyzései : Benkovics Michael, Forisek Johan, Skrinar Georgius, Fidrich Tobias, Ternovics Martino, Vajger Johan
1724 év bejegyzései : Gajarszki Johan, Homola Johan
1725 év bejegyzései : Szent-Györgyi Anna
1726 év bejegyzése : Moravcsik Johan
1727 év bejegyzése : Hornyak Michael
1728 év bejegyzései : Kukuda Georgio, Vajnorák Martino, Pruzino Johan
1729 év bejegyzései : Rusicska Elisabetha, Trnovecz Johan
1730 év bejegyzése : Tobias Friderikus
1731 év bejegyzése : Krivanek Johan
Befejezésül még egy két szubjektív gondolat. Ortutay Gyulától idézve " Néhány emberöltő múlva , akik Tatabányán születnek és élnek, csak mint mesére fognak emlékezni Alsógallára ,Felsőgallára Bánhidára. " Éppen ezért , bár Bánhida helységnév 1947 okt. 1.-én lekerült a magyar közigazgatási térképéről, nevét megőrizni kötelességünk. Utcát, teret, iskolát , művelődési házat stb. kellene elnevezni erről a szép történelmi névről. Egy helyen olvastam Egressy Ernától:
"Hivatkozva Fényes Elekre maga ez a szó Tatabánya- kérdések sorozatára ösztönözné, hogy e oly "regényes", a "szemet édesen legeltető" Bánhida, ez a magyar-tót falu, ill. Asógalla és Felsőgalla, ezek a magyar-német falvak lemondtak szép nevükről, hogy beérjék ezzel a furcsa hangzású, mesterkélt elnevezéssel, hogy Tatabánya."
A 400 évvel ezelőtti eseménynek az újratelepülés emlékére állította Visegrádi József a " Bánhidai parasztcsalád" szobrát.
Befejezésül , külön szeretném megköszönni Visegrádi Józsefnek és családjának, hogy József barátom mint igazi bánhidai "lokálpatrióta" lévén gondolt arra, hogy emléket kell állítani Bánhida újratelepülésének 400 éves évfordulóján. Köszönet Kanalas Sándor szovátai fafaragónak, aki a Hargitából érkezett farönkökbe véste a "Bánhidai parasztcsalád" emlékművét. Végül köszönet illeti Gyüszi László tanár úr Bánhida történelmének kutatásában végzett munkájáért. Kun Máté mellett annak az öt családnak a nevét akik 1618-22 között vállalva a veszélyt letelepedtek Bánhidán nem ismerjük, de reméljük, hogy leszármazottaik nevét Stublics plébános anyakönyve, vagy az 1715-20 as összeírások listáján lévő nevek között találhatjuk . Ha visszagondolunk az elmúlt 400 évre, sok bánhidainak van köszönni valónk.
Köszönjük munkájukat, és kérjük a Jóistent adjon nekik mennyei békességet.
Prosime Pana Boha daj im n'ebeske poz'ehnany.
Tatabánya 2018. szept. 29.
dr. Németh Imre beszéde " Bánhidai parasztcsalád" szobor avatásán.
Banyi János (Johanes Bany) halálának bejegyzése a bánhidai anyakönyvbe. (1717 jan. 20 )
ADATOK BÁNHIDAI KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉBŐL
(Bánhidai templom története)
írta : Kulcsár Emil Miklós
Bevezető
Bánhida területe és környéke hazánk történelmében fontos és meghatározó események színhelye volt. A honfoglalást követően az itt élő szláv lakosság az ide települt magyarsággal keveredve az államalapító Szent István király törvénye értelmében a keresztény hit pártolására szentegyházat és plébániát alapított. A bánhidai plébánia történetét a korai korból csak a település fejlődésének történetén keresztül lehet bemutatni, a ránk maradt írásos oklevelek, forrásművek alapján.
A templom első átépítésének 213., újjáépítésének és felszentelésének 104 éves évfordulójára, azzal a nemes szándékkal állította össze a kutató tanulmányát, hogy a katolikus hitüket gyakorló helyi hívek és az egyházzal szimpatizáló nem hívők is egyaránt haszonnal forgassák.
Kelt : az Úr megtestesülésének 1989. évében, Boldogasszony hava (január) Ágnes vértanú és szűz nevenapján. II. János Pál pápa, dr. Paskay László biboros, primás esztergomi érsek, dr. Pataky Kornél győri megyéspüspök és Nagy László prépost esperes Bánhida plébánosa működése idején.
Történelmi áttekintés
Bánhida és környéke már a kőkortól folyamatosan lakott terület volt. A közelben lévő Szelim barlangban és Vértesszőlősön kerültek elő erre utaló értékes leletek. A bronz és vaskori ember temetőit tárták fel Kertvárosban és a Dózsakertben. A rómaiak idejében is fontos hely volt, hisz erre haladt el az erődvárosokat összekötő hadiút is, a mai Mészáros út elődje. A honfoglalást megelőző időkben szlávok lakták a területet. Árpád honfoglaló seregei Bánhida környékén aratták döntő győzelmüket Szvatopluk szláv seregei felett.
Kézai Simon mester, IV. László királyunk hű udvari papja egy könyvben foglalta össze a magyarok történetét. Árpád vezér döntő csatájának helyét így jelöli meg, "prope fluvium Racus juxta Banhida". A képes krónikában ez olvasható :" Oppido Circa Pontem Bani juxta Tatam".(sic. vajon miért tagadják és keverik össze egyes történészek a Pozsonyi csatával a Bánhidai csatát " juxta aTatam"). Görögkeleti katolikus híttérítők térítettek az itt élő lakosság között, Cirill és Methód püspökök.
A terület legrégibb urai a SZABOLCS nemzetségből származó CSÁKOK voltak. Ők királyi adományként bírták az egész Vértes vidéket, birtokközpontjuk Csákvár volt. I Szent István király által alapított 10 magyarországi püspökség közül a Veszprém egyházmegye területén feküdt a mai Bánhida is, és ez a jogállása a török hódítás koráig fennmaradt. Veszprém egyházmegye területi elhelyezkedését a pápai tizedszedők lajstromaiból lehet jól körvonalazni.
Bánhida nevének első okleveles említése egy korai oklevélben történik, mely Budáról keltekezik. 1288.március 21. Buda . IV László király Ladomér esztergomi érsek esztergomi egyházának - az érseknek és káptalanának - megerősítette és elrendelte azt a jogát, hogy minden kereskedő aki Budáról, Pestről, vagy máshonnan, akár Dorog, akár Bánhida felől Győrbe megy, Esztergomnál vagy Győrnél a káptalannak vámot fizessen. ( káptalan = érseki vagy püspöki gazdasági hivatal )
Az etimológusok szerint Bánhida eredetének nevét a Rákos folyó (ma Általér) Bán nevű áthidalásáról vehette, a bán méltóságnév és a híd főnévnek személyraggal ellátott összetétele folytán. A középkorban két Bánhida állt e helyen. Az egyiket rendszerint Fejér, a másikat Komárom vármegyéhez számították.
XXII. János pápa 1331. márc. 1-én kelt bullájában elrendelte, hogy az összes egyházi javadalmak birtokosai hat esztendőn át a jövedelmük 10-ed részét a Szentföld visszahódítására és a hit ellenségeinek leküzdése végett indítandó hadjárat költségeire kötelezettek szolgáltatni. A pápa két francia papot küldött Magyarországra , Jacobus Berengarü Szent Benedek rendi szerzetest és Raymondus de Bonafato limogesi egyházmegyei áldozópapot.
A Veszprémi Egyházmegye budai és fejérvári főesperességének nyilvántartásában találjuk Bánhida nevét mint egyházashely. A budai főesperesség lajstromában ez áll: "Michael de Banchida.S.XVI. grassos".A fejérvári esperességben : "Michael de Banchida.S.VI. grassos " Tehát az itt tevékenykedő javadalmasoktól a pápai tizedszedők az első esetben 64 forintot ( 1 grassos =1 ezüst márka = 4 forint), a második esetben 24 forintot szedtek be a Szentszék és a Szentföld javára 1333-1335 között. Később egy peres ügy kapcsán említik meg a bánhidai plébániát és plébánosát.
1357. augusztus 24.-én a fehérvári káptalan , Szigfrid pannonhalmi és Henrik pilisi apátoknak jelenti a tanuk névsorát, akiket a veszprémi püspök és az örsi és sasadi plébánosok között folyó perben eléjük idézett meg. A tanuk közt van " Michaelem presbyterum ecclesie de Bandhyda ", aza a bánhidai plébános Mihály is, akit a tatai bencések Szent Péter monostorába idéztek meg.
1357. augusztus 28. A fehérvári káptalan a pannonhalmi és pilisi apátoknak jelenti, hogy János veszprémi püspöknek az őrsi és sasadi plébánosok ellen folyt perében több egyházi és világi tanukat megidézett.
"In villa Tata, in monesterio Sancti Petri Ordinis Sancti Benedicti Jaurensis diocensis .......item Michaelem presbiterum de Banhyda.." Tehát a bánhidai plébános , Mihály is megjelent a tanúkihallgatáson. A későbbi időkről ismét a pápai tizedszedők összeírásából kapunk hírt.
XI. Gergely pápa is küld adószedőt, Petrus Stephani szabolcsi főesperes személyében. A Veszprém Egyházmegyében lajstromozott plébániák között a bánhidai plébánia is szerepel: "Banchida ( Banchida in comit. Albensi / parochia in archid Albensi, in archid Budensi, parochus Michael", így írták be a pápai tizedszedők jegyzékébe 1373-1375 között.
1398-ban kelt oklevél szerint, Egyed a tatai bencések apátja - Bertha Pál özvegye, ill. akkor már Zaak Omode felesége - ellen egy malomra támasztott igényt. E perlevélben említik többek között név szerint a bánhidai plébánost, Miklóst: " Nicolaum de Banhyda plebanus et ecclesiae parochialis rector."
1409. március 27-én Zsigmond király Bánhidán járt, mert innen keltezik egyik oklevelét.
1420. június 19. A győri káptalan bizonyítja, hogy a Csornai prépost Antal, szintúgy a konvent, fogott bírák ítélete alapján egyezségre lépett Héderváry György feleségével Ilonával jobbágyaik kölcsönös hatalmaskodása miatt. " Nobilium virorum signater magistri Stephani de Rozgon, ac domini fratrius Ludovici abbes de Tata, Joseph de Banhyda vicecomitis Jauriensis .." A megegyezésnél jelen volt Bánhydai József Győr vármegye alispánja is.
1426-ban a két Bánhidát Tata várának , később Vitán várának tartozék birtokaként említik az oklevelek, hol Komárom, hol Fejér vármegyéhez tartozó településnek írják. Egyházas vagy Nagy-Bánhida vámhely is volt, " possessio utraque Banhyda".
1437. szeptember 30. Prága. Zsigmond király levelében meghagyta, hogy a Visegrádi vára alatti: neszmélyi, szőnyi, komáromi, ácsi, banai, bőnyi, bánhidai, bicskei , móri vámosainak, ha a budai kereskedők a saját áruikkal utaznak, megvámolni büntetés alatt ne merészeljenek.
1440. december 23. I. Ulászló király a fehérvári káptalanhoz írja, hogy Rozgonyi István temesi comes ( comes= ispán) fiának, Jánosnak adja érdemeiért Vitán várát és tartozékait Szárt, Bánhidát, Bánhida minort a halastóval, malommal és a Gallya majort, stb.
1449. július 21. Hunyadi János adomány levele amelyet mint kormányzó adott ki. Eszerint Rozgonyi János erdélyi vajda tárnokmester testvéreit, Rajnáld temesi comest és Oszvaldot a székelyek ispánját, királyi lovászmestert, a hűséges királyi szolgálatért és érdemeikért nekik adományozza Vitán várát, továbbá Bánhidát a vámmal, Gally és Bánhida birtokokat.
1459. szeptember 18. Mátyás király parancsa a budai káptalannak, hogy erősítsék meg Rozgonyi Jánost, Rajnáldot és Oszvaldot Vitán tartozékait, mindkét Bánhida birtok a vámmal és Felső-Galla birtokában. "Poss. Bánhyda mior cum tributo et alia scilit minor."...
1460. január 1. Perényi Imre országbíró és a király parancsára a budai káptalan beiktatja Rozgonyi Jánost, Rajnáldot, Oszvaldot Vitán és Csókakő várai tartozékaiba.
1460. szeptember 3. A győri káptalan Rozgonyi Jánosnak Csókakő és Vitán várainak birtokjogát tartozékaival, mindkét Bánhidát, Gallyát mint birtokokat, a bennük lévő vámokkal együtt említi. "Poss. Banhyda in comitatu Albensi, et poss. Altera Banhyda in comitatu Comaroniensis ".
1462. szeptember 13-án kelt oklevél, amelyben Guthy Országh Mihály nádor, a kunok bírája bizonyítja Rozgonyi János királyi tárnokmester és testvérei birtokjogát Csókakő-Tata-Vitán várak és tartozékai felett.
1467. március 16-án kelt budai oklevélben Pálóczi László comes, országbíró bizonyítja a birtokösszeírási megállapodást, mely a Rozgonyi család tagjai között jött létre. A Fejér vármegyei Csókakő és a Komárom vármegyei Vitán várak és a hozzátartozó birtokok, mindkét Bánhyda és Gallya Komárom vármegyében Olnódi Czudar Jakab királyi pincemesterre és utódaira szállnak.
1475. január 29. A győri káptalan Mátyás királynak jelenti, hogy midőn parancsa szerint Hédervári Pált mindkét Bánhida birtokába zálogjog címén be akarta iktatni, Rozgonyi és Oszvald ügyvéde ellent mondott, amiért őket a személyes jelenlét bírósága elé megidézte. " Guomodo ipse in dominium utrarum que possessionum Banhyda vocatatum in comitatu Komaroniensi existencium "
1478. november 25. Buda. Országh Mihály nádor a Héderváry Pál Rozgonyi János és Oszvald között folyó perben bemutatta a győri káptalan 1475. január 29-én kelt beiktatási jelentését, az alperes ügyvédjének kérésére átírja. Az oklevélben többek között Csóti Albert és László bánhidai földesúri tisztek a peres ügyben Rozgonyi János és Oszvald jogi megbízottjai is szerepelnek.
1501-ben Bánhidáról és a plébániáról esik szó egy oklevélben.
1501. szeptember 24. A győri , veszprémi és esztergomi egyházmegyék papsága útján erdődi Bakócz Ferenc győri püspököt felszólították , hogy Tolnai Máté pannonhalmi főapát szerzett jogait ne bitorolja a keletkezett per eldöntése előtt. A fenti oklevélben említik a bánhidai plébánost is: " de Banhyda Vesprimionsis diocensis."
1508-ban a fehérvári keresztesek konventje Kanizsai Györgyöt és fiát, Lászlót iktatja be Csókakő és Vitán váraiba és annak tartozékai birtokjogába.
1526. július 9. Buda. II. Lajos király Bakics Pál huszárkapitánynak és testvéreinek , Péternek, Demeternek, Mihálynak és feleségének Teodórának és annak leányának Margitnak , tekintettel azok érdemeire melyeket Törökországban a magyar király szolgálatában szereztek, most , hogy Magyarországra betelepedett Héderváry Ferenctől Nándorfehérvár elvesztése miatt elvett birtokokat a Pilis megyei Horthy udvarházakat, Bánhida mezővárost ( Komárom megye ) vámjaival és más Győr megyei birtokokat adományozta." Oppidium Banhyda in Comaromiensi."
NI beszúrása: 1526. augusztus 29 a Mohácsi csata, II. Lajos király a csatatéren meghal.
1528. február 14. Bécsújhely. I. Ferdinánd király oklevélben megerősíti II. Lajos királynak Bakics Pál javára tett adományát.
1541. február 9. Bécsújhely. I. Ferdinánd király megparancsolja huszárkapitányának Bakics Péternek, hogy a már régen hűségére visszatért Héderváry Istvánnak összes birtokait adja vissza. Bánhida mezővárosnak ebből az időből kelt összeírás szerint 15 lakott portája volt. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy Wolfgang Lazius bécsi orvosprofesszor által készített Magyarország térképén (1526) ábrázolja a települést, mint egyházas helyet. A felírás szerint Banpid ( Bánhida) névalakban. Amennyi előnnyel járt, hogy a település fontos főútvonal, a Budát Béccsel összekötő Mészárosok útja mellett feküdt, a háborús időkben annyi hátrányt is hozott. 1543-ban a Bécs felé tartó török hadak feldúlták Bánhidát. Leégett és elpusztult a Mátyás király korában faragott kövekből épített gyönyörű ősi templom. A tornya még 30 év múlva is romokban hevert. A személyi és vagyoni biztonság érdekében a plébánia pénztárát a templom becsesebb, értékesebb tárgyait a harcok hírére elrejtették. Mivel az elrejtők elpusztultak, a tárgyak jó részének örökre nyoma veszett. (sic. a monda szerint a tatai templomba vitték az értékek egy részét) .
A török megszállás alatt a székesfehérvári szandzsák kerülethez tartozott. Ismert 1587-ből török földesurának neve is, Mohamed budai miralaj zsoldhűbér birtokos személyében. A település "Bánhid" birtokosának 650 akcse jövedelmet hozott ( 60 akcse= 1magyar aranyforint). A legdrágább igásló ebben az időben 600 akcse-be került.
1633.március 11-től 1634. február 27-között a budai náhié fejadó deftere (számadási könyv) szerint : Csákváron 5, Bánhidán 2, Tata mezővárosban 35, Kocson 20, Császáron 10 ház lett számba véve. 1649-ben Bánhida 4 porta után adózott ( 1 porta= 4 jobbágycsalád = 20 fő) ,mely szerint az itt élő lakosság 80 fő népességet tehetett ki. Az ezt követő több mint 40 évről írásos adatot nem talált a kutató. ( Ezzel zárul Kulcsár Emil Miklóstanulmányának első része)
Gondolatok a tanulmányhoz kapcsolódva.
Az oklevelekben gyakori a két Bánhida említése. Említenek Fejér megyéhez tartozó Egyházas Bánhidát ( "Banhyda in comit Albensi ") más helyen Bánhyda minort a halastóval, vagy (" altera minor Banhyda in comitatu Comaroniensis"). Az Egyházas-Bánhida a vámmal Fejér megyéhez tartozott, a kis Bánhyda a halastóval, malommal Komárom megyéhez. Ezekből a leírásokból talán megengedhető az a következtetés, hogy a két Bánhidát a Rákos folyó ( mai nevén Általér) választja el egymástól, a keleti oldalon a dombon álló székesegyház adja a megkülönböztető jelzőt ( egyházas) és hozzá tartozik a híd a vámmal. A Rákos patak baloldalán Környe irányába a nagy tó mellett lehetett egy kisebb település a " minor Banhyda" a halastóval amelyet Komárom megyéhez tartozónak írnak le. Nyilvánvalóan 1543-ban mid két települést lerombolják a törökök, és az 1618-22 visszatelepülésnél már csak a templom környékén megmaradt romházak újjáépítésével alakul ki jelenlegi Bánhida magja.
