Emlékek
A BÁNHIDAI KŐKERESZT AVATÁSA
(Az avatáskor elhangzott beszéd.)
Tisztelt vendégek , kedves imádkozó közösség. Szeretettel köszöntünk mindenkit Izing Mihály és a magam nevében. Köszönjük, hogy eljöttek erre a felszentelési ünnepségre, amikor is a régi helyén, a Bánhidának nevet adó híd mellett egy újból felállított kőkereszt áll Bánhida és bánhidai őseink emlékére. A megnyitó ének amelyet a Bánhidai Szlovák Nyugdíjas Dalkör előadott, egy hálaadó ősi szlovák dal , amelynek első versszakát magyarra fordítva így idézhetném fel:
"Köszönet neked Istenünk, mennyei Atya
a szép világért, minden születő gyermekért,
a telt kalászokért, a mezei virágokért,
a föld, az erdő, a víz minden ajándékáért. "
Engedjék meg, hogy egy kis visszatekintést tegyek arra, hogy mi motiválta e kőkereszt újra állítását. Izing Mihály barátom még a múlt év március elején keresett meg azzal a kérdéssel, -halván a felsőgallai, vértessomlói és vértestolnai keresztfelújításokat – hol vannak Bánhida faluvégi kőkeresztjei. De hol is álltak az egykori Bánhida községben a kőkeresztek? Régi fényképek és térképek segítségével kutattuk a régi keresztek helyét, és sajnálattal kellett megállapítani, hogy a hat kereszt közül egy sem maradt meg az eredeti helyén. Mihály javaslatára elhatároztuk, hogy itt ezen a nevezetes helyen , Bánhidának nevet adó híd mellett újra állíttatunk egyet az egykor itt állt kereszt hagyományos formájának megfelelően," Isten dicsőségére, bánhidai őseink emlékére ".
Az egykori Bánhida község, és őseink emlékét idézi a posztamens aljára vésett első bánhidai pecsét lenyomata két évszámmal 1288-1947. Az első évszám 1288 amikor is IV. László király okiratában először jelenik meg Bánhida neve. Az okirat arról szólt, hogy a Bánhidán a Rákos folyón lévő hídon átkelő kereskedők kötelesek vámot fizetni az Esztergomi Káptalan javára. 1947 ismert dátum, a négy elődtelepülés egyesülésének éve Tatabánya néven. Bánhida neve akkor lekerült Magyarország közigazgatási térképéről . De Bánhida továbbra is él és fejlődik, bátran mondhatjuk, hogy Tatabánya várossá alakulásának és fejlődésének minden örömét és nehézségét a hátára vette. Mindaz ami ma igazán várossá teszi Tatabányát az egykori Bánhida község közigazgatási területén valósult meg. A Turul alatt felépült új városrész a megyeházával közigazgatási épületeivel, létrejött az Ipari Park a bánhidai parasztok által használt földeken (Halyagos, Szentgyörgyi-árok , Krátkí , Sirokí nevü régi elnevezésű parcellákon ), felépült Dózsakert és vele szemben a Bánhidai lakópark. Ha valaki azt gondolná, hogy az un. Óvárosban a sportpálya a kórház és a Népház az egykori 1902-ben létrejött Tatabánya község területén épült, sajnos tévedne, mert minden a történelmi Bánhidához tartozó területen állt. Tatabánya létrehozója és névadója az a Királdi Herz Zsigmond akinek szobra áll a Népház parkjában. A három ősi elődtelepülés Alsógalla, Bánhida és Felsőgalla területéből a megalakult MÁK Rt. által az I. lejtakna és a kapcsolódó bányász kolónia részére vásárolt terület mindössze 233 katasztrális hold volt, a mai Tatabánya összterületének 1,5 %-a. Bánhida neve fennmarad, burkoltan a város címere is őrzi emlékét, mert rajta van a Bánhidai Turul emlékmű sematikus rajza, s mindazok akik ismerik a honfoglalás történetét azonnal a bánhidai csatára gondolnak.
Végül szeretnénk megköszönni mindazok segítségét, akik a kereszt felállítását támogatták.
Elsőként hálásan köszönjük Kelemen Imre úrnak, hogy első megkeresésünkre hozzájárult ahhoz, hogy a tulajdonában lévő területen a keresztet felállíthassuk. Köszönjük Bereznai Csaba önkormányzati képviselőnek, hogy önálló képviselői indítványával a Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlése elé terjesztette kérésünket. Köszönjük Polgármester asszonynak, hogy a napirendbe befogadta, és külön öröm volt számunkra, hogy a képviselő testület jelen lévő tizennégy tagja egyhangúlag megszavazta és engedélyezte a kereszt felállítását. Végül köszönet illeti Szileszki Zsolt tardosi kőfaragó mester munkáját, a tardosi vörösmárvány kereszt és a kőbe vésett bánhidai pecsét kivitelezéséért.
Végezetül felkérjük Gedő Attila bánhidai plébánost, címzetes apát urat a kereszt felszentelésére.
Záráskét kérem a Bánhidai Szlovák Dalkört, hogy őseink emlékére énekeljük el a magyarországi szlovákok himnuszát.
Tatabánya-Bánhida 2023 április 7. nagypéntek
Bánhidai patkoló kovácsok
A lovak patkolása egy összetett ismeretet igénylő munka. A megfelelő patkó legyártása meleg kovácsolással és felhelyezése a ló patájára , egy kisebb lóorvoslási tudomány. Erről beszélgettem Hlogyik Istvánnal Bánhida utolsó kovácsával, s kértem mondjon pár szót a helyi kovácsdinasztiák történetéről.
A lovak patkolását az utak szilárd borítása tette szükségessé. A középkorban az
un. köves makadám utak, majd a városi bazaltköves utcák, aztán jöttek a
betonutak, aszfaltutak amelyek a lovak szarus patáit erősen koptatták. De a
betonozott istállók sem kímélték a lovak patáit. Minden lónak a patájához
illeszkedő patkót kellett készíteni. Az előre gyártott patkókat felízzították,
majd a ló patáját lemérve annak szélessége és íve alapján a patkót
kikovácsolták. Fontos volt a szegek helyének pontos bejelölése, hogy az felszegelve ne sértse a ló lábának érzékeny
részeit. A forró patkó szinte beleégett a köröm szarurétegébe, hogy szoros
lötyögés mentes legyen.
Ezek a szakmai ismertek , mondhatni családi hagyományként öröklődtek apáról fiúra. Emlékei szerint Bánhida régi kovács családja a Vesztergomi volt. Az utolsó Vesztergomi József bácsi kovácsműhelyére még én is emlékszem. A Kossuth utca páros oldalának és a mai Bajcsy utca összetalálkozásának szegletében kissé romos állapotban állt. A helyét mai fiatalok mint Pém néni átépített házaként ismerik. Vesztergomi Józsi bácsi felesége volt a falu bábasszonya. Másik nevezetes patkoló kovács család az Izing testvérpár József és Viktor volt. Két szomszédos műhelyt nyitottak, Józsefé a Fürdő utca elején állt, mellette Viktor bácsié a Kossuth utca 1. szám alatt a templomra néző széles udvarral. Az öreg Izing Viktor műhelye egyben egy utánpótlás képző is volt. Nála tanultak a későbbi fiatal kovács mesterek. A legidősebb közülük Zábráczki István , aki később saját kovácsműhelyt nyitott a Bajcsy utca közepén az egykori Hangya Szövetkezet boltjával szemben. Onnan elköltözve az épülő Kertváros elején a Néphadsereg utcába telepítette át műhelyét. Zábráczki bácsinál volt inas Nagy József, Hlogyik István és Holczhakker István, akinek ragadvány nevét mi gyerekek "a Burzi" néven ismertük. A végzett inasok akkor már csak a bányánál tudtak elhelyezkedni. A mai Dózsa utca elején volt a Wiszt testvérek korszerű gépműhelye. A három testvér : Wiszt János, Simon és Mihály közül Simon volt az aki lópatkolást is vállalt, ő volt közöttük a képzett kovács.
"És mi lett a bánhidai kovácsműhelyek sorsa?" kérdeztem Istvánt. Az ötvenes évek elején a TSZCS korszak indulásával kezdődött a nagy változás. A TSZCSk-ben megindult a gépesítés , a kisajátításokkalkialakult nagy földrészeket ( ahogy a tagosítást nevezték) már traktorokkal szántották. Mondhatni a szakma is irányt váltott, egyre több lett a kovácsolt díszkerítés , díszes kovácsolt kapu , különböző vasalatok készítése. A szakma tovább él, mert a mai lótenyésztés amely elsősorban a sport és szabadidős igények szerint fejlődik, és igényli a lovak patkoltatását. Bánhidán a XV# akna mellett létrehozott Bányászati Ipari Skanzenben van egy kis kovácsműhely, ahol Hlogyik István tart bemutatókat a múzeum látogatóinak a szakma fortélyairól, megelevenítve a munka közben dúdolt régi kovács dalokat. Kedves Pista ( jak posled'ny kovac na Bahid'e), köszönöm ezt a beszélgetést!
A bánhidai parasztszekér
A parasztság nélkülözhetetlen eszköze volt a lóvontatású szekér. Egy ilyen szekér két ősi falusi szakma együttes munkájának eredménye a bognáré és a kovácsé. Hlogyik István ennek a két szakmának emelt emléket amikor felújította és kiállította az 1940-ben készült szekeret, a Bánhidai Szlovák Ház előtt a Szent Gellért téren.
A Kiállított szekér két híres bánhidai szakember munkája
Pruzsina István bognár és Izing Viktor kovács
Pruzsina István műhelye az egykori Dózsa utcában volt, Izing Viktoré a Kossuth u. elején. A képet készítő Harasta József, Pruzsina István unokája örömmel idézte fel emlékeit nagyapja munkásságáról. Gyerekkorában a bognár műhelyben végigkövette egy-egy kocsikerék elkészítésének aprólékos fárafságos folyamatát. Sajnos a bognár szakmát is utolérte a lassú kimúlás folyamata. A kisparaszti gazdálkodás megszűnésével a TSZCS-ben már traktor húzta gumirádlis kocsikat, s a nagyapa saraglya , lőcs, kocsirúd, szekérkerék helyett klumpákat faragott, mondta mosolyogva Jóska. A szakmákkal sok szép a kocsihoz kapcsolódó szó is lassan feledésbe megy ( közel száz alkatrészből állt egy kocsi ) azért van jelentősége egy ilyen emlékmű felállításának, köszönjük Hlogyik Istvánnak.
Bánhida 2024. jan. 2.
Egy utca, egy ház.
(Ragadvány nevek Bánhidán)
Bánhidán az elmúlt századok során kialakult egy sajátos jelenség a családnevekhez kapcsolódó ragadvány nevek használata. Egy viszonylag zárt közösségben a falun belüli házasságok következménye volt a sok egyező családnév. Az öt-nyolc tagú családokban a megházasodott legények vitték a családi nevet és bővítették az azonos vezeték nevűek körét. Szükséges volt valamilyen megkülönböztető jelzőre, becenévre, lakóhelyet azonosító ragadványnévre, vagy a személyhez kapcsolt gyerekkori csúfnévre, hogy öt-hat Harasta vagy akár tíz Izing stb. családot gyorsan lehessen beazonosítani a beszélgetésekben. Fábián Imre " Az én Bánhidám" c. könyvében közzétesz egy általa végzett kutatási eredményt, a felsorolt 195 ragadványnévben mindenre van példa. Ő is hangsúlyozza, hogy ezeket a pótneveket nem rosszindulatú szándékból használták, hanem inkább a gyors beazonosítás céljából.
Sokan vannak és köztük én is, akik nagyon ragaszkodnak születési helyünkhöz pláne akkor, ha az egy konkrét bizonyítható helyre, házra vonatkozik. Amikorra, mint kis iskolás kezdtem értelmezni a rám vonatkozó érdekes szavakat, mindig furcsálottam az öreg bánhidai asszonyok megjegyzéseit a "Kinek a fia ez?" a sokszor elhangzott kérdésre. Hát a Katié a "hulcopfli" házból. Nem értettem ezt a szót, hogy hulcopfli, anyám leánykori neve Harasta, apám Németh, öreganyám akivel együtt laktunk leánykori nevén Wéber, honnan ered hát e furcsa hangzású szó.
A családi iratok között kutatva rátaláltam egy elsárgult árverési végzésre, amiből aztán világossá vált minden. 1879. ápr. 19-én kelt árverési végzés, miszerint " Gajárszky József hagyatéka Holczapfel Pál és neje Jaager Terézia által 900 frt -ért megvétetett". Hát jól eltótosították ezt a sváb családi nevet, hogy Holczapfelből Hulcopfli lett.
A végzéssel minden világos lett, mert a szomszédban lakó velem egykorú kislány öregapját is Gajárszky bácsinak hívták. Nyilván a Gajárszkyék tulajdonában lévő egykori jobbágytelek felezésével alakultak ki a Kossuth utca 59. és 61. számú házhelyek. De az is egy külön történelmi kutatást igényelt, hogy miként lett végül is "hulcopfli-harasta" ház. Nagyanyám Száron született , a szári templom anyakönyvében mint Hauk Katalin lett bejegyezve. Édesanya halála után a kislány Katalint mint legkisebb gyereket a legidősebb nővére vette pártfogásba aki Alsógallára ment férjez egy bizonyos Wéber Györgyhöz. Wéber György a nevére vette és így lett hivatalosan Wéber Katalin. A Holczhapfel párnak nem volt gyereke, a feleség Jaager Terézia 1893-ban meghalt , a magára maradt Páltól Wéber György nyilván rokoni kapcsolat lévén megvásárolta az ingatlant, így kerülhetett öreganyám mint fiatal asszony Bánhidára. Öreganyám első férje Vajger János egy jómódú bánhidai család fia volt. Vajger János az első világháborúban hősi halált halt, mondhatni mindjárt a háború elején , a szomorú értesítésben ez állt " -Vajger jános +1914. okt. 17 na Kalvárii Zebrzedovskej nepovajánskím stawe " három fiú maradt árván: József, János és Mihály. Végül a csinos jómódú özvegyasszonyt elvette öregapám Harasta Imre. Wéber György első felesége Hauk Terézia halála után újból megnősült, a baji származású Pöltl Teréziát választotta, és ebből a házasságból született öreganyám féltestvére Wéber Mária. A bánhidai házat a két féltestvér lány örökölte, amit aztán 1925-ben akkor már Harasta Imréné férjével a házas Junger Istvánnétól ( szül. Wéber Máriától) megvásárolták. Igy lett "harasta " ház a mai Kossuth 59.
Bánhidai telkek 1885-ben
Mit mutatnak a régi kataszteri térképek Bánhidáról, hol helyezkedett a ház , milyen melléképületek voltak. Az ARCANUM levéltár térképei között található egy 1885 évi térkép amelyen jól beazonosítható a mai Kossuth Lajos utca 59. sz telek és a rajta lévő épület. Látható, hogy az un. Gajárszky féle jobbágytelek megfelezésével kialakított házhelyeken a meglévő régi épület képezhette a végzésben szereplő adásvétel tárgyát, és az üres féltelekre berajzolt kék szinű épület az épülő új ma Kossuth u. 61. sz alatt álló Gajárszky későbbiekben Wiszt Jánosék háza. Ha a környező házakat kívánjuk beazonosítani a mai számozás szerint látható, hogy több új ház ezzel a telekfelezési eljárással valósult meg.
A bevezető sorokban szó volt a ragadványnevek szerepéről. Egy 1918 körül készült lakás ill. lakófelmérésben a mai Kossuth Lajos utca páratlan oldalán hat olyan ház volt ahol Harasta nevezetű család lakott és mindegyikhez kapcsolható volt egy ragadvány név. Az akkori házszámozás alapján sorolható, 33. sz. Janyicsek Harasta, 51. sz. Ondrejszki Harasta, 53. sz. Papanek Harasta, 55. sz. Szervián-babinyec Harasta, 59. sz. Hulcopfli Harasta és végül 103. sz. Hosszú Harasta.
Végül jogos a felvetés milyen lehetett az utcakép, milyen építészeti stílus dominált. Ennek bemutatására álljon itt egy olyan kép, amely még ma 2023-ban is látható.
Tatabánya-Bánhida 2023.12.20.
Fúvós zenekarok Bánhidán
Bánhida zenei múltja, hasonlóan a nyugat-szlovákiai településekhez szorosan kapcsolódott ahhoz a cseh-morva kulturális zenei forrásokhoz amelyet őseink valószínűleg magukkal hoztak az áttelepülésük során. A bánhidai rezesbandák történetéről beszélgettem Hlogyik Istvánnal. A háború elött két zenekar működött Bánhidán, az egyik mondhatni legrégebi alapítású volt a Zsombók zenekar. István jól ismerte a zenekar alapítóját Zsombók Józsefet mert a szomszédjukban az egykori Dózsa utca 112-ben lakott, ma már ezeknek a házaknak helyén Tatabánya város emeletes házai magasodnak földszintjükön butikokkal. A Zsombók zenekar 17 fős csapatában kezdték pályafutásukat a későbbi zenekarok tagjai, alapítói.
Zsombók zekar tagjai ,álló sor balról: Junger István, Harasta István, Borda László, Hlogyik István, Zsombók Kálmán, Moravcsik József, Gyurkovics János, Odler József, és Bányi Antal
ülő sor , balról jobbra : Skrován Vendel, Bányi József, ifj. Auerhammer István, Auerhammer István, Zsombók József karmester, Smudla János, ifj. Bányi József, Jenei Julius
Még a háború elött alakult meg a Steiner nagyzenekar. Tagjai között, hogy egy pár nevet említsek sorolta István: Vajnorák Simon ,Benkovics Dodó , Nagy Lajos, Skrinyár Mihály, Földesi István,vezetőjük id. Steiner Ferenc. Az id. Steiner Ferencnek három fia volt, Ferenc, István és Károly. A legidősebb fiú zenetanárnak tanult és az Állami Operaház zenekarának tagjaként folytatta a családi hagyományt. Károly a legfiatalabb a háború után alakult ífjúsági zenekarban zenélt. A háború után Ocskai Simon a Puskin Kultúrház vezetője kérte fel id. Steiner Ferencet egy ifjúsági fúvószenekar alakítására. A Bánhidai Ifjusági Zenekar tagjaira jól emlékezik Hlogyik István mert tagja volt ennek a zenekarnak , sorolja neveiket: Kukuda László, Völgyes István, Zantlainer Vince, Sándor László, Steiner Károly, Bányi Simon, Nemes András, Szabó István és Hlogyik István. Mosolyogva meséli emlékeit, az ápr. 4-i, máj.1-i, nov. 7-i , bányásznapi ébresztőket , amikor már reggel 6 órakor felszálltak egy csepel teherautó platójára és végig autózták a várost a zenés ébresztővel. A május elsejei felvonulásokon ők vezették a bánhidai felvonulókat, pedig akkor nagyon messzire kellett masírozni egésze a hatos akna mögötti táncplacra. A jutalom egy pár virsli hozzá egy üveg Kőbányai világos sör. Bánhidán az akkori Puskin Kultúrházban minden vasárnap este volt táncmulatság , amelyen Schrek András öt fős zenekara muzsikált, de ez már a kor táncdalaihoz alkalmazkodva vegyes zenekar volt ( piszton, szakszafon, harmonika, dob). A falu kisebb ( pl. iskolai) rendezvényein fellépő két fős családi egylet a harmonikás id. Vajnorák bácsi ésfelesége Ancsa néni aki a dobot verte. Az id. Steiner Ferenc halála után, részben a kiöregedés és az 1974-ben létrehozott Tatabánya Város Fúvószenekarba átlépett zenészek miatt egy időre nem volt Bánhidán állandó nagylétszámú fúvós zenekar. Alakultak kisebb 4-5 fős zenekarok , főként a lakoldalmakban, táncmulatságon léptek fel , ilyen volt Vajnorák Simon zenekara is. A nagy változás 1989-ben indult el. A Puskin Művelődési Ház akkori vezetőjének Izingné Pruzsina Rózsának a felkérésére Soltész Kálmán a Tatabányai Zeneiskola tanára tanítványiból létrehozott egy kis fúvószenekart Bánhidai Gyermekzenekar néven. A zenekar felfuttatására és támogatásának megszervezésre létrehozták a Bánhidai Kisfúvósok Alapitványt. A kis csapat repertoárja egyre bővült, összegyűjtötték a régi falusi zenekarok kottáit, az öregebb bánhidai zenészektől kapott polka, keringő átiratokat megismerve és betanulva Bánhida egyik meghatározó, hagyományőrző művészeti együttesévé váltak. Ez mutatkozott meg a névváltozásban is, a kilencvenes évek közepétől mint Bánhidai Fúvósok Zenekar néven léptek fel a különböző rendezvényeken. A zenekar a Bánhidai Fúvósok Alapítvány támogatásával nemcsak helyi de külföldi rendezvényeken, folklór fesztiválokon is sikerrel szerepelt. Eredményeikre felfigyelt a város , és 2000-ben megkapták a Tatabánya Kultúrájáért díjat. A zenekar tovább fejlődött, és ma már mint Tatabányai Bányász Fúvószenekar néven hirdeti fellépéseit Soltész Kálmán és Solecki Szilárd karvezetők vezényletével.
Tatabánya-Bánhida 2024. jan. 31.
A BÁNHIDAI DALKÖRÖK EMLÉKÉRE
Bánhida 1947 októberében megszünt önálló községként működni. de a létrejött város Tatabánya kulturális életében egy miniszteri döntés nem hozott, és nem is hozhatott lényeges változást. Bánhida lakosainak lelkében tovább élt a szlovák kulturális hagyomány iránti igény, ugyanúgy ahogy Felsö-és Alsógalla német ajkú lakossága ápolta hagyományait a dal a tánc a zene területén. Bánhidán a szlovák hagyományok folytatásához a Bánhidai Iparos Kör egykori helysége, az 1950-ben Puski Művelődési Házzá átnevezett épület adott otthont ( - a századfordulón még a falu bikaistállója volt-). A Puskin akkori vezetői a kor elvárásaihoz igazodva sokan próbálkoztak a hagyományok újraindításával, de ebben a folyamatban 1956 után elévülhetetlen érdemei vannak Ocskai Simonnak és feleségének Manci néninek, akik az újjáalakuló énekkart és tánckart vezették magas szakmai szinten. Az énekkar egyik korábbi szerepléséről készült az alábbi fénykép.
Az 1956 júniusában Tatán rendezett kulturális ifjúsági találkozón fellépő énekkar szereplőinek (Zábráczki, Földesi, Lois, Tóbiás, Ondrejszki, Benkovics….) ma élő utódai büszkék lehetnek őseikre.
A rendszerváltozás után 89-92 között , már az új Puskinban a nyugdíjas klub tagjaiból alakult meg a Bánhidai Nyugdíjas Dalkör.
A dalkör 2022 októberében ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját. A jeles ünnepet Mazalin Zoltánné a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke nyitotta meg, majd Ötvösné Forisek Katalin a jelenlegi dalkör egyik legrégebbi tagja tartott megemlékezést, felidézve a jelentősebb fellépéseket. A következőkben az Ő visszaemlékező beszédéből idézek.
" Énekkarunk tagjai a város több pontjáról – Újbánhidáról, Pradicsom kertből, Újvárosból és Bánhidáról jártak a próbákra. Repertoárunkban a bánhidai régi szlovák dalok mellett, magyar népdalok és műdalok is szerepeltek. Bár a szlovák nyelvet kevesen értették, illetve kevesen beszélték, de nem volt akadály, hogy ezeknek a daloknak a tartalmát mindenki megértse és megtanulja. Az első szervező és vezető Ulbrich Lászlóné után, a 90-es évek elejétől Krupánszki Jánosné Katika ( vagy ahogyan a tarjániak emlegették első férje után Heczmanné Kati) lett az énekkar vezetője.
Jó természetének köszönhetően jó kapcsolatot tudott teremteni az énekkar tagjaival. Kedves, türelmes volt mindenkivel. Ügyesen varrt, vagy átalakított fellépő ruhákat, ha az nem felelt meg valaki alakjára. Megkövetelte a szép egységes öltözetet a fellépéseken. Az Ö idejében 20-22 tagú volt az énekkar. Az alábbi kép 2006-ban a Bánhidai Szlovák Ház avatásán készült, a fellépők között a Nyugdíjas Dalkör is szerepelt Krupánszkiné Katika vezetésével.
A képen előtérben balról Segesdi Imréné, harmonikával Szilfai Valéria, a dalkör vezetője Krupánszki Jánosné, Gajda Jánosné a háttérben Ötvös Ferencné, Hidvégi Ferenc, Segesdi Imre ,Frech Borika
Főként a Puskinban rendezett jeles eseményeken léptünk fel, de kapcsolatunk volt Tardoskedd hasonló nyugdíjas dalkörével is. Emlékezetes fellépéseink közül megemlíthetem, 2006-ban Makk Béla plébános szoboravatóját, 2007-ben Kertvárosban a városi népek karácsonya nemzetiségi rendezvényen is szép sikert értünk el. 2008-ban Tardoson a helyi Vörös Márvány énekkart fennállásuk 25 évfordulója alkalmából köszöntöttük. A dorogi Művelődési Ház adventi műsorát színesítettük több alkalommal. Rendszeres szereplői voltunk az Országos Szlovák Önkormányzat által évenként megrendezésre kerülő Országos Szlovák Nap műsorának. A nyitrai nemzetiségi referens Varga Szilvia felkérésére több szlovákiai nemzetiségi rendezvényen léptünk fel, egyik emlékezetes esemény volt a Nyitra-Zobori dalostalálkozó. 2010 áprilisában 72 éves korában elvesztettük vezetőnket Krupánszki Jánosnét , Katikát. Nehéz év volt a dalkör életében mert, idős korukra , betegségükre hivatkozva 8 fő távozott az énekkarból. Ugyanakkor egy kis változás is történt az énekkar életében, mert Izingné Pruzsina Rozália szervezésében létrejött egy regionális szlovák kórus a Vértes-Gerecse Dalkör, amelyet Tardos, Vértesszőlős, Bánhida énekkarainak tagjai alkották. A helyi szlovák önkormányzat felvállalta a dalkör támogatását, ezt köszönve nevünk is kiegészült Bánhidai Szlovák Nyugdíjas Dalkörré. A regionális énekkarral a 2010 -ben rendezett nemzetiségi énekkarok minősítő versenyén arany minősítést sikerült elérnünk. Szép emlékem a 2011 évi fellépés Nagybánhegyesen zuhogó esőben, aztán hazafelé jövet egy benzinkút parkolójában dalra fakadtunk, sokan megálltak csodálkozva hallgatták , tapsoltak gratuláltak ehhez a váratlan ad-hoc fellépéshez. A dalkört ekkor már Hlogyik Istvánné Terike vezette aki Katika lebetegedését követően szinté haláláig 2015 februárig volt vezetőnk. Tardoskeddi fellépésen készült képen az akkori törzsgárda.
A képen balról Hlogyik Isvánné, Junger Lászlóné, Krupánszki Lajosné, Ötvös Ferencné, Horváth Sándorné ,hátsó sorban Kiprich János, Izing György, Hlogyik István, Krupánszki János, Junger László
És folytatódott fellépéseink sora, oroszlányi falunapon, városunk adventi nagyrendezvényén az "Ablaknyitogatón". 2013-ban került első alkalommal megrendezésre a "Templom dala" a bánhidai Szent Mihály templomban, ahol kórusunk mellett ( köszönet Varga Szilviának) felléptek Csitár, Berencs, Zsére magyar-szlovák dalkörei. Emlékezetes kirándulást tettünk Kassára. 2013 azért is nevezetes év, mert az énekkar megkapta a "BÁNHIDÁÉRT" emlékérmet, melyet a Bánhidáért kimagasló tevékenységet folytató személyeknek, csoportoknak a helyi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat és a Bánhida Baráti Kör közösen adományoz. A dalkör nem működhet egy kiváló zenész, harmokikás nélkül. Kezdetkor Bros Stanislaw zenetanár, majd Szilfai Valéria 2013 végéig kísérte az együttest, azt követően két évig Sárdi Péter, őt követte Csanálosi László aki a mai napig is mint a szlovák dalok ismerője nagy segítséget jelent a dalkör számára. Az alábbi kép a dalkör 2012 évi tagságát mutatja.
Harmonikával : Szilfai Valéria, balról :Hlogyik Istvánné, Junger Lászlóné, Holchacker Jánosné, Krupánszki Lajosné, Izingné Pruzsina Rozália, Ötvös Ferencné, Horvát Sándorné, mögöttük: Horváth Sándor, Kraszlán József, Kiprich János, Izing György, Hlogyik István, Keveházi István (takarásban), Junger László
Sorolva az éveket, 2014-ben a Sárisápon minősítő versenyen két aranyérmet is kapott az énekkar. 2015 pünkösdjén a Forgórózsa rendezvényén a regionális énekkarral léptünk fel. A vértesszőlősi énekkar meghívására egy hagyományápoló tollfosztáson vettünk rész. 2016 őszén az Agórában a város nyugdíjas szervezeteink "Ki mit tud"-ján nagy sikert aratva díjat is kaptunk. December 7-én a Szegedi TV Domovina adásában szerepeltünk a bánhidai lakodalmas szokásokról készitett film bemutatása alkalmából. 2018-ból két eseményt emelek ki, egyik az Országos Szlovák Nap, a másik a Pest megyei Sződön tartott szlovák dalkörök minősítő versenye, ahonnan újból aranyéremmel tértünk haza. Folytathatnám a sort, de a közelmúlt eseményeit a kedves hallgatóság már személyesen is megismerte. Befejezésül szeretnék megemlékezni elhunyt tagjainkról, akik már nem lehetnek jelen ezen a szép ünnepen :Hlogyik Istvánné Terike , Holchacker Jánosné Éva, Horváth Sándorné Ani, Izingné Pruzsina Rozália Rózsa, Székely Gyuláné Teri néni, Mihele Lászlóné Rózsi , Segesdi Imre, Kraszlán József, Junger László, Gajda János, Mihele László. Nyugodjanak békében !
Ez kis összefoglaló emlékezés nem született volna meg régi tagok segitsége nélkül, akik ugyan már nem aktiv szereplói énekkarunknak , de ahogy idejük egészségük engedi eljönnek a Puskinban tartott fellépéseinkre. Külön is köszönöm Hullár Andrásnénak Marikának, aki a kezdetektől mit énekes , most mint támogatónk sok adatot szolgáltatott számomra. Köszönöm, hogy meghallgattak !
Befejezésül : mint egy azok közül aki sok rendezvényük hallgatói között ültem és tapsoltam, örömmel látom a megújuló, fiatalodó dalkört. Egyik legutóbbi (2024 évi) szereplésükön készült képpel búcsúzom, és az új karvezetőnek Ambrusné Izing Erzsébetnek és a dalkör minden tagjának további sok sikeres fellépést kívánok.( Németh Imre)
Tatabánya-Bánhida 2024