Bánhida nevezetességei 

Bánhida Erőmű

Miért nem bombáztáka II. Világháborúban a Bánhidai Erőművet

Bánhida egyik nevezetessége, amely Közép Európában ismertté tette nevét , az itt megépült hőerőmű, amely a maga korában 1930-as években a legnagyobb teljesítő képességű erőmű volt. Az erőmű építése 1928-ban indult és 1930. július 1-én már áramot termelt. Az erőmű építésének szükségessége még 1924-ben felmerült , Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter szorgalmazta elsősorban Budapest ellátása érdekében, az előkészítés és tervezés feladatával Verebély László műegyetemi tanárt bízták meg. A telephely kiválasztásában döntő tényező volt a MÁK Rt jelentős szénvagyona Tatabánya térségében, a 4150 kcal/kg fűtőértékű szén , és az Általérre telepíthető hűtőtó megalapozta Bánhida kiválasztását. A község előjárósága örömmel fogadta a döntést, de a helyi szocialisták tiltakoztak az un. Bánhidai-Talbot erőmű megépítése ellen.( Est 1927 aug. 24.)

Az erőmű szükséges teljesítményének meghatározásánál három célt fogalmaztak meg:

• Budapest gazdaságos villamos energia ellátása
• a Budapest-Bécs vasútvonal villamosítása
• Észak -Dunántúl villamosítása.

Alapvető probléma volt az erőmű létesítési költségének előteremtése, a Trianon utáni Magyarország forrásai nem tették volna lehetővé egy első becslésre 800 milliárd papírpengőre becsült létesítmény finanszírozását. 1924-ben a első Londonban tartott Világeregetika Konferencián részt vettek Verebély László és Kandó Kálmán, és ezen a konferencián Verebély László ismertette Magyarország terveit, és felvetette a külföldi beruházók számára a beruházásban, és finanszírozásban történő részvétel lehetőségét. Két ajánlatot is kapott Verebély az egyik a Metropolitain Vickers cég, a mási ajánlat egy Talbot nevezetű pénzügyi vállalkozó szervezésében a Power and Traetion Finance Co. részéről. Az első ajánlkozó később Japánba történt földrengés miatti veszteségeire hivatkozva visszalépett. Talbot Úr hatékony szervezésének köszönhetően a létrejött finanszírozási szerződésben a Power and Traetion Finance Co. 3,3 millió font hítel biztosítására tett ajánlatot 33 éves lejárati idővel 6,5 %-os kamat mellett, ebből 1 millió font visszafizetésére a kormány vállalt szavatosságot de feltétel , hogy ezért angol berendezéseket kell vásárolni. Magyarországon ezért az új létesítményt Talbot Centrálénak hívták, holott a hivatalos név, a hitelfelvevő a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. amely egy millió pengő alaptőkével létesült. Az angol kormány további 1 millió font kölcsönt nyújtott 25 év lejárati időre 4.5 % -os kamattal . A hiteleket a londoni Whitehall Trust Ltd. bankon keresztül folyósították. Tehát az összes kölcsön 3,3 millió fontra köttetett, amelyet nem a magyar állam, hanem az MDV Rt. mint részvénytársaság vette fel s aminek a visszafizetése 1963-ban járt volna le.

Mondhatjuk ez a hitelkonstrukció védte meg a Bánhidai Erőművet attól, hogy 1944-ben az angol légierő egy bombát sem dobott az erőműre, de a tőle 4 km-re lévő Bánhida Vasútállomást porig bombázta. ( 1944 okt. 13.)

A létesítmény kivitelezésére az MDV Rt. a Ganz Danubius Rt.-vel kötött szerződést, felhatalmazva a hitelkerettel terhére történő angol berendezések vásárlására. Az erőmű műszaki berendezései, 3db. 30 000 LE (22MW) English Electric akciós reakciós turbina, 1 db. 3000 LE (2,2 MW) teljesítményű háziüzemi turbina, a rendszer indításokhoz. A generátorok össz villamos teljesítménye 62 MW. A gőzellátást 8 db. Babcock-Wilcox rostélyos kazán biztosította. Egyenként 50 t/h 26 bar 380 C-fok hőmérsékletű gőz előállítására tervezték, majd ezeket a kazánokat 1941-42 ben La Mont rendszerűvé alakították így gőzteljesítményük 60 t/h-ra növekedett, ez lehetővé tette egy negyedik 21 MW-os gőzturbina-generátorral bővítsék az erőművet. A névleges villamos összteljesítmény mintegy 83 MW lett, erre nagy szükség lett a háború után . Az 50-es években szinte zsinórban 100 %-os terheléssel üzemelt az erőmű. Műszaki üzemzavar esetén , ahogy a dolgozók emlegették "Pesten leáll a villamos ". A Kelenföldi Erőmű nem volt képes ellátni Budapest igényeit, a háború előtti másik fontos létesítményt a Lőrinci Erőművet az oroszok jóvátétel címén lebontották és kiszállították a Szovjetúnióba. ( Állítólag ott ette a rozsda, mert összerakni már nem tudták .)

A Bánhidai Erőmű létesítésének másik fő célja a Budapest-Bécs vasútvonal villamosítása. Már 1924-ben a Londoni Világenergetikai Konferencián ismertette Kandó Kálmán az erre vonatkozó terveket. Az osztrákok 1929-ben még elzárkóztak attól, hogy Hegyeshalomtól Bécsig tartó szakaszt villamosítsák. A terv szerint Magyarország Hegyeshalomig kíépíti a vasúti felsővezetéket , ennek érdekében négy ( Torbágy, Bánhida, Nagyszentjános , Kimle) nagyfeszültségű betápláló alállomás épül, és megépül Horvátkimléig a 110 kV-os távvezeték. A MÁV 42 db. Kandó villanymozdony vásárlását tervezte, bár 1929-ben még csak egy kísérleti példány üzemelt. 1934-re a vasút villamosítási program sikeresen befejeződött. 1934 okt. 23-án indult a villamos vontatás.

A Bánhidai Erőmű telephelyén 1963-ban megkezdődött egy jelentős fejlesztés , egy új 100 MW-os blokkegység építése. A régi erőmű, ahogy ettől a pillanattól az MDV Rt. létesítményt nevezték még 1968-ig szolgálta a magyar villamosenergia rendszert.

Tatabánya , 2020. május.

dr. Németh Imre okl. hőerőgépész mérnök összeállításában.

Ui. saját emlékeimből: A Bánhidai Hőerőmű jelentős munkaadója volt a helyi lakosságnak. Sok bánhidai fiatal tanult szakmát (- lett lakatos, esztergályos, villanyszerelő-) és alapozta meg biztos munkahelyét, egzisztenciáját. Gyermekkoromban sokat jártam a környékre,  láttam miként védték az erőművet a meglévő kőkerítésre ráépített szögesdróttal, és a sarkokban az AVO-s katonáknak megfigyelő tornyok állításával. Az erőmű 1950-ig használta a hivatalos MDV Rt. elnevezést, államosítva lett és a kor szellemének megfelelően új munkásigazgatót neveztek ki Riczu József személyében, aki korábban kazánfűtő volt. A főporta falára szerelt nagy hirdető táblán az erőmű sztahanovista munkásainak fényképei voltak kifüggesztve. Egész Bánhidán ismert személyekké lettek, Csorba István kazánfűtő, Szauter Ferenc, Vargyai József, a Dárdai brigád, Mándoki Lajos a TMK főnöke, Magyar Lajos sokak nevére már nem is emlékszem. A Sztavinovszki bácsi kifutó fiúként lépett be az erőműbe , és mint gazdasági igazgató ment nyugdíjba. A főmérnök Buzay Károly vállán nagy felelősség volt az erőmű üzembiztonságának megtartása, minden kisebb műszaki hibára hamar rámondták a " szabotálás " bűnét. Mint már írtam Budapest villamosenergia ellátásának alapját képezte az erőmű, a 110 kV-os távvezetéken keresztül, a Tatabányai Erőművel közös betáplálással csúcsigények ellátására 100 MW teljesítményt tudtak szolgáltatni. Ugyanakkor a MÁV-nak mint alapító részvényesnek biztosítani kellett 20 MW teljesítményt. Példa az erőmű terhelésére, 1952-ben 483 GWh volt a kiadott energia, ami a maximális kiadható 530 GWh 91 %-a. A ma (2020) még álló főépület, méltán megérdemelne egy felújítást, emlékmúzeummá történő átalakítást.

Jackl Károly képgyűjteményéből:

. 

 75 éves a Bánhidai Erőmű

A 2003-ban kiadott emlékkönyv írója és szerkesztője Gróf György okl. gépészmérnök , aki mérnöki életpályájának jelentős részét az erőműben töltötte. A könyv megírásában segítségére voltak az erőmű műszaki vezetői, Balogh Ernő főmérnök, Bánki Lajos villamosmérnök, Berki Ferenc, Harasta Sándor, Horváth Endre gépészmérnökök , Szabó László és a létesítmény akkori igazgatója Szám József. A képeket gyűjtötte és válogatta Bolyán László. Bevezetőjében a mű céljáról így ír Szám József:

"A 75 éves erőmű történelem több ezer ember sorsának része, megannyi erőműves dinasztia élettörténet. Kiváló mérnökök, tervezők, kivitelezők, munkáskezek, üzemeltetők és karbantartók eredményes munkáját dicséri, hogy a villamos-energia iparág egyik bölcsője még ma is oszlopos tagja a rendszernek "

A sors sajátos fordulata, hogy a könyv megjelenését követően, 2004 év végén az erőművet az MVM Zrt. műszaki vezetésének döntése értelmében végleg leállították. Valójában két tényező áldozata lett az erőmű, részben a Tatabányai Szénbányák korábbi felszámolása miatt a szénellátás megfelelő biztonságú és költségű megoldásának hiánya, másrész a működéshez szükséges bevezetett környezetvédelmi CO2 kvóta magas költsége.

A könyv átfogóan ismerteti az angol hitel miatt un. "Talbot centrálé"-nak nevezett erőmű megépítésének indokait, és Dr. Verebély László és Kandó Kálmán elévülhetetlen érdemeit az első nagy kapacitású magyarországi erőmű felépülésében. Közép Európa legnagyobb erőművét 1930 június 28-án helyezték üzembe. Az erőműbe 8 db. kazánt, 3 db. főturbinát és 1 db. háziturbinát építettek be, névleges kapacitása 66 MW volt. A villamosenergia igények növekedése szükségessé tette az erőmű kapacitásának növelését, ezért 1941és 1942 folyamán a kazánokat La Mont csőrendszerrel bővítették , és egy új turbinával 78 MW-ra növelték a névleges teljesítményt. Az ötvenes évek végén felmerült az erőmű további bővítésének szükségessége. A Bánhidai Erőmű 100 MW-os blokkal történő bővítésének terveit 1963. január 9-én hagyták jóvá. Az új 100 MW-os blokkot saját 320 t/h gőztermelésű kazánnal 1967. január 7-én kapcsolták először a hálózatra. Az Erőterv által tervezett blokk magyar gyártású főberendezéseivel a hazai energetikai gépgyártás csúcs teljesítményének számított. A kazánt a Ganz Hajó és Darugyár, a turbinát a Láng gépgyár szállította. Számtalan újítás és szabadalom segítségével tökéletesítették és biztosították működését 2004 év végéig. A könyv értékes ábrákkal és fényképekkel dokumentálja az erőmű 75 éves életét.

Mi bánhidaiak köszönjük , hogy az erőmű ismertté tette Bánhida nevét egész Európában.

I