A Bánhidai Szent Mihály templom története

Tisztelt Vendégek ! Kedves Bánhidaiak !

Vázeny Pany , mile Banhid'ane !

Újból itt állunk a Bánhidai Parasztcsalád emlékműve előtt, hogy emlékezzünk és felidézzük őseink munkásságát. Egy éve Bánhida újratelepülésének 400. évfordulóját ünnepeltük, és az ünnepségen Bencsik János országgyűlési képviselő bejelentette, hogy ezt a napot országosan a "Földművesek napjának " szeretné nyilvánítatni, erre egy országgyűlési előterjesztést nyújtott be.

De számunkra ez a szobor ennél többet jelent., emlékeztet azokra a családokra , akik Bánhidán templomot, iskolát építettek, szlovák kultúrájú hagyományt teremtettek. Szinte lelkükben hordozták azt a feladatot, amit sokkal később Reményik Sándor erdélyi költő így fogalmazott meg :

" Ne hagyjátok templomot, a templomot és az iskolát "

Holnap lesz templomunk búcsúja.( szept. 29) Védőszentjének Szent Mihály arkangyalnak tiszteletére talán illendő és nem oktalan visszaemlékezni templomunk történetére. A történelmi kutatások alapján bizton állítható, hogy már 1331-ben templom állt a mai helyén. A törökök kiüzése után  a betelepülők  szlovákok első dolga volt, hogy papjuk Stublics György vezetésével 1714-ben fedéllel látták el a középkori templom romjait.

Erről az eseményről egy kisregény is született Baráth Lajos írótól " Kigyelmed János mester" címmel , amelynek két szereplője György pap és János a kovácsmester tanító élő történelmi személyek voltak.

A korabeli felmérések szerint 1715-ben mintegy 25 porta volt Bánhidán , és ez a huszonöt jobbágycsalád szükségesnek tartotta, hogy temploma legyen. És ebben a templomban Stublics György elkezdte a latin nyelvű anyakönyv vezetését is, amelyből hitelesen ismertük meg első tanítónk Banyi János ( Johanes Bany) temetésének időpontját.

Az első templom helyén annak lebontásával 1742 -ben épült fel a Szent Mihály tiszteletére szentelt egytornyú román stílusú templomunk. Köszönet Katinka György plébánosnak aki a gyarapodó falu láttán kérte a Győri püspökség és az Eszterházyak támogatását egy nagyobb templom megépítésére. (Ennek a templomnak bejárati alapját 2000-ben a díszkövezéskor megtalálták, és a mostani bejárat előtt vörös díszkővel kirakott négyzet örökíti meg.)

Ebben az időben az Eszterházy birtok főépítésze Fellentháli Fellner Jakab , szobra Tatán a Szent Kereszt Felmagasztalás templom előtt áll. Ő tervezte az új templomokat (Alsógalla, Felsőgalla, Tata). Bánhidán első műve a plébániaház megépítése volt amelyet 1755-ben adtak át, és Fellner Jakabnak köszönhetjük , hogy tervei alapján 1774-76 között újból átépítik a templomot a kor stílusigénye szerint, és ez a templom ezután 1885-ig szolgálta Bánhida katolikus híveit. A z 1776-os felszentelés emlékére készült tardosi vörösmárvány emléktábla , jelenleg a plébániaház udvari oldalán a falba van beépítve, amelyen Nagy László c. prépost fordítása alapján ez áll:

"Az emlékezőknek és méltóknak áll fenn az egyház "! Elgondolkoztató szép mondat.

Bánhida számára 1864 hozta meg a jobbágyfelszabadítást, a falu dinamikus fejlődésnek indult , a meglévő templom már kicsinek bizonyult.  Az 1830-ban  (Juranits Antal győri püspök idején) tartott  kánoni vizitáció jegyzőkönyben is  szerepel , " a Bánhidai plébániatemplom régi tömör anyagból épült, de a hívek befogadására elégtelen, Szent Mihály arkangyal tiszteletére van ajánlva és felszentelve. Van benne 3 oltár , amelyekből kettő márvány egy pedig faoltár asztallal elátva ." 

  Horváth József (1864-1885) plébános idejében 1885 szept. 29.-én szentelték fel a ma is látható neoromán stílusú templomunkat. A krónika szerint a felszentelést Zalka János győri megyéspüspök végezte, és állítólag még meg is jegyezte a plébánosnak " nem túl nagy ez a templom ennek a kis tót falunak ". Ma látjuk a gondviselés előre látó erejét, mert ebből a templomból egy megyei jogú város főtemploma lett, ( évente a nagy ünnepeken még talán kicsi is).

A templomot Feszty Adolf építész tervezte, aki Feszty Árpád híres festő bátyja volt (Ógyallai születésűek).

A költségek jelentős részét gróf Eszterházy Miklós Ferenc fedezte, ami állítólag mintegy 80 000 aranyforint volt. A neoromán stílusu templomunk homlokfalán lévő márványtábla hirdeti az építtetők és építők emlékét.

 A latin szöveg magyar fordításban:

" Ezt az Istennek szentelt templomot az oltalmazó Szent Mihály főangyal tiszteletére a nemes lelkű Zalka János győri püspök és gróf Eszterházy Miklós Ferenc, Feszty Adolf építésszel készítette az Úr 1885 évében."

Templomunkat ezt követően 1932-33 között Makk Béla plébános működése alatt restaurálták, és ennek keretében  lecserélték a Szent Mihályt ábrázoló oltárképet és  új aranyozott feszület került a helyére. Az új főoltár  Schutzbach Antal győri iparművész  alkotása.A szentély és a homlokzat festményeit Pandur József festőművész  készítette.

 Makk Béla javaslatára  1934-ben megépült a káplán lakás, és  az  ő feladata lett a háborús károk utáni javítások szervezése is. Döbbenetes az a fénykép amely a torony állapotát mutatja, amelyet az ott beépített géppuska fészek miatt az oroszok 1945-ben teljesen szétlőttek.

2008-ban Nagy László idejében történt a külső felújítás, majd  2019-ben már Gedő Attila plébános (telki apát)  idejében megújult a sekrestyénk, amelyhez Visegrádi József  anyagi támogatást biztosított.

Templomunk plébánosai :

Mihály 1357-?, Nikolaus de Bánhyda 1398-1401, Ismeretlen nevű: 1686 után egy évig, Stublics György : 1714-1718, Tatáról és Mórról gondozzák 1718-1732( egy ismert név Margvardus móri kapucinus) , Katinka György 1732-1748, Málik Márton 1748-1757, Zing Miklós 1757-1763, Priklovics Jakab 1763-1794, Darnady István 1794-1831, Nagykálnai Kálnay Rudolf 1831-1848, Fieba József 1848-1848, Garomata János 1849-1854, Makara Mihály 1854-1863, Horváth József 1863-1885, Venczel Károly 1885-1886, Rudnay Alajos 1886-1901, Stiglicz Ferenc 1901-1921, Makk Béla 1921-1950, Farkas Antal 1951-1953, Pócza Ernő 1953-1954, Somogyi Béla 1954- 1958, Nagy István 1958-1971, Nagy László 1972-2014, Gedő Attila 2014- .

Templomunk több értékes műemléket tartalmaz.

Az 1885-ben az átadáskor a templom főoltárára  Szent Mihály arkangyalt ábrázoló olajfestményt kívántak elhelyezni.  Ez a kép az Eszterházy család megrendelésére készült másolat , az eredeti a Bécsi Kunsthistorisches Museumban látható , amelyet Luca Giordano nápolyi festő festett 1660-65 között . ( témája: Mihály arkangyal letaszítja a lázadó angyalokat) A kép méretei miatt nem maradhatott a főoltáron, s jelenleg a sekrestye bejáró felett látható.

 A templom szentélyének előfalán  - mitegy körbefogva az apszist - egy monumentális freskó látható, a végitélet próféciája. Az igazak Isten jobbján állnak, a kárhozottakat az agyalok a pokolra taszítják. A freskót Bicskei Károly  festőművész 1960-ban festette. A művész áital választott evangéliumi ige . " Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van , s feltámasztom az utolsó napon.  János 6, 54-55 ". A szentély feletti negyedgömb alakú boltozaton egy királyi trónon nyugvó bárány Isten Báránya  témájú freskót is felújitott a művész, amely Nagy László c. esperes korában vakolati problémákra hivatkozva sárga festéssel lefedésre került. Az alább szürke fénykép megőrizte emlékét.

Hasonlóan nevezetes történelmi értékű a szószék, és az oltár két oldalán térdelő angyalok. Ezeket a Majki Kamalduli Szerzetes Rendnek - II. József a kalapos király általi - feloszlatása után egyházi árverés alapján vásárolta meg a Bánhidai Egyházközség.

Az 1885 előtti templomunk emlékét őrzi az apszis jobboldali fala elé állított feszület és a két  szobor., balról Szűz Mária a másik jobboldali Szent  János apostol alakja. Feltételezhetően a szoborcsoport is a Majki templomból került Bánhidára.

Az 1933-as restaurálás során a két oldaloltár  festményeit is lecserélték. Jobboldalon a Szent István kép helyére " Jézus megkeresztelése a Jordán folyóban", baloldalon a Szent Annát ábrázoló festmény helyére  Szent Ferencet ábrázoló festmény került. Remélem a rövid ismertető, a mai szekularizált társadalomban azok érdeklődését is felkeltette, akik csak a művészet rajongói. Holnap az ünnepi szentmise végén felhangzik az ima:

" Szent Mihály arkangyal védelmez minket a küzdelemben..." és hozzá gondolhatjuk a végén, és tartsd meg Bánhida lakóinak hitét, ősei iránti tiszteletét, hogy ennél a szobornál is mindig kegyelettel emlékezhessünk rájuk.

Köszönöm figyelmüket! D'ekujem za pozornost' !

Tatabánya, 2019. szept. 28. dr. Németh Imre előadása

Emlékezzünk az 1885 előtti templomunkra

A Bánhidai Szent Mihály templom történetének négy korszakát különböztethetjük meg. Első írásos említése 1331-ban történik, a Szentföld visszahódítására indított keresztes hadjárat támogatására indított pápai gyűjtés adományozói között szerepel Bánhida a fehérvári káptalan kimutatásában. Történelmi források szerint Mátyás király korában átépítésre került. Ezt a faragott kövekből épült román stílusú templomot 1543-ban a törökök lerombolják. Erről a templomról írta 1730 körül Bél Mátyás " A négyszögletes kövekből épített oly sok esemény után még most is épp falakkal megmaradt bánhidai temlom egy cseppet sem közönséges alapítóiról tanúskodik." Második korszaka feltételezhetően 1622 után megindult visszatelepüléskor kezdődött, de arra nincs igazolható forrás , hogy a betelepülő kis létszámú református magyarok esetleg használták volna. Első katolikus papunk Stublics György már 1714-ben a hívekkel rendbe hozatta a romokat, teteje náddal lett befedve. Az igazi felújítás, átépítés Katinka György plébános működési idején 1742. évben történt meg. Ez a templom ezután 1774-ig szolgálta Bánhida lakosságát. A harmadik korszakot Fellner Jakab által tervezett és 1776-ban átadott barokk stílusú templom 1884-ig tartó időszaka jelentette. Majd 1885-ben kezdődött és a mai napig is tartó negyedik korszak. A Jelenlegi is használt neoromán stílusú templomunkat 1885-ben szentelték fel.

Felmerül a kérdés, milyen volt Bánhida 1885 előtti temploma.

Sajnos régi templomunkról rajz vagy festmény nem maradt fenn. Ebben a korban a környéken több barokk stílusú templom épült Fellner Jakab tervei alapján. Az alább képeken Vértesszőlős 1789-92, Császár 1771-75 , Kecskéd 1764 ma is álló templomai láthatók , amelyek segítenek elképzelni Fellner kis templomokra vonatkozó koncepcióját, feltételezhető egy hasonlót tervezett Bánhidára.

Az első képen látható Vértesszőlősi templom, egy korábban már meglévő templomhoz hozzáépített toronnyal azért érdemel figyelmet, mert Bánhidán is a már meglévő templom (1742) átépítése torony hozzáépítésével történhetett? Ezt igazolja az Osztrák Magyar Monarchia második katonai felmérése (1819-69) során Bánhidáról készült térkép, amelyen látható a templom torony kiugró alapja, valamint a templomot körbe ölelő védő bástyák.

Kulcsár Emil Miklós leírása szerint is "a templom egyetlen homlokzati toronnyal épült". A torony alapját a 2000 évi térkövezéskor megtalálták és jelenleg a főbejárat előtt piros térkövekkel tették láthatóvá. Az 1776-ban felszentelt templom emlékét őrzi a plébániaház oldalán található márványtábla, a latin szöveg magyar fordítása : " Az emelőknek és méltóknak áll fenn az egyház.1776". Szabad magyar fordítása Nagy László prépost bánhidai plébános közlése alapján.

Ezek az egy tornyú egy hajós templomok max. 200-250 fő befogadására voltak alkalmasak, ezért említik a bánhidai templomról szóló püspöki vizitek , hogy kicsi a falu lakossága számára.1875-ben kb. 1200 lakosa volt Bánhidának 98 %-ban római katolikus.

Egyetlen építészeti maradvány a régi templom bejárata feletti vörösmárvány áthidaló, amely jelenlegi templom  jobboldali oldalbejáró ajtaja felett látható. Méretéből látható a régi templomnak kis bejárati ajtaja volt.

Az 1874 évi püspöki vizitáció jegyzőkönyvében  két oltárt említenek. A főoltár Szent Mihály arkangyal, a mellékoltár Szent Anna tiszteletére lett felszentelve. A Szent Anna oltárkép jelenleg a templom kórusán látható.

Az akkori előírásoknak megfelelően mindegyik oltáron olvasni lehetett a kánoni táblaképeket. Oltárszekrény csak a főoltáron volt. A szószék- amely a jelenlegi templomban is látható - vásárlás útján a hajdani Majki templomból lett áthozva. A főoltáron ma is látható két térdelő angyal is a majki templomból származik. Orgonáját a hívő közösség állítatta. A vizitáció során megállapítást nyert, hogy a torony és a templom rossz állapotban van. A toronyban négy harang volt, súlyuk 8, 4, 3 a legkisebb 1 mázsás volt. A toronyóra a lakosság adományaiból lett vásárolva. Két csillár szolgált az ünnepi kivilágításra, egyik réz a másik üvegcsillár volt. Milyen szentképek voltak? A leltár 2 nagyobb és 3 kisebb szentképről ír, de ezen felül megemlíti Szent Ferenc képét, a rózsafüzér társulat B. Szűz Mária nagyképét, (amely ma a bejáratban látható) és a közösség Szent Orbán képét.

A feltámadási Krisztus szobor még ma is megvan, a húsvéti körmeneten látható. A jegyzőkönyv részletesen leírja az akkori miseruhákat, foglalkozik az egyházközség pénzügyeivel és azok forrásával. Érdemes a szó szerint idézni: " javadalomképpen bír a templom : a/ ingatlanokban 61 hold szántófölddel, amelyet a közösség tartozik megmunkálni, azonban jelenleg haszonbérbe vannak kiadva. b./ tőkepénzben van a templomnak 1099 f 12frja, amely összeg részint egyeseknél, részint az államnál van elhelyezve. Ezen tőkepénzek mind elég biztosítékkal ellátván, : c/ a perselyből évenként bejő mintegy 7-10 forint ,d/ a mise alapítványokból 4f 62fr, e/ harangozásból mitegy 6-10 forint (megj. : a temetések harangozásáért fizetni kellett) Igy nézett ki egy ezüstforint , amelynek mai numizmatikai értéke 18000 Ft.  

A templom és a torony fenntartásáról a védnök ( nagyságos gróf Eszterházy Miklós úr) gondoskodott. Feltételezhető, hogy a templom rossz építészeti állapotát leíró vizitációs jegyzőkönyv késztette a fenntartót egy új templom megépítésére. A plébánia területén három keresztet tartottak nyilván. Egyik kőkereszt Szent György pusztán , második a Kocs felé vezető országút mellett, harmadik egy fakereszt a falu felső végén állt. ( valószínű a mai Szent Erzsébet téren állhatott)

Az 1874 es vizitácó előírása alapján a szentmisék időpontjai vasár- és ünnepnapokon de. 9 órakor, hétköznapokon a reggeli szentmisék nyáron 6 órakor télen 7 órakor lettek megtartva. Helyi különösen fontos ünnep volt Szent Orbán napja, amikor körmenet ment a hegyoldalba a szőlők megszentelésére, a jó termésért imádkozni. 

A vizitációban külön fejezet foglalkozik az iskolai oktatás helyzetével, a tanulók elhelyezésével. Már első papunk Stublics György (1714-18) idejében is volt oktatás. Erre utal az akkori, mondhatni első anyakönyvünk halottakról szóló bejegyzése : "Anno 1717 die 20 january obdormivit Joannes Bany, Schole Rectore". úgy gondolom arról a Bany Jánosról szól a beírás, aki az első tanító volt Bánhidán . A XIX. század elején a tanítás a kántorlakás erre kialakított szobájában folyt. A szűk és tanulókkal túlzsúfolt helység bővítése elengedhetetlen volt. A bővítést az épület kamrájának hozzácsatolásával oldották meg. 1819-ben a bővítés támogatására írt kérelemben ez állt : " a Bánhidai Iskola Ház az az a mester szobája, konyhája, tanuló szoba, kamrája mind egy fedél alatt lévén szűk és elégtelen a 130 tanuló számára."Csak 1872-ben épült fel az a Gellért téri két tantermes iskola , amely ma a Bánhidai Szlovák Ház, és a szlovák kisebbség kezelésében mint falumúzeum szerepel. A tanulók száma 1874-ben 105 fiú és 112 leány. Ma már nehéz elképzelni, hogy egy kántortanító, _nevezetesen akkor Schwerda János – miként oldotta meg feladatát. Az oktatásba besegített a mindenkori plébános is, aki heti két napon hittanoktatást tartott. Zalka János győri püspök működése alatt (1867-1901), 1868-ban fogadták el a népoktatási törvényt. A püspök ösztönzésére a falusi plébánosok sokat tettek a törvény megvalósításáért. Horváth József plébánosunknak (1863-1882) köszönhető, hogy 1872-ben felépült a két tantermes iskola, mint az iskolaszék elnöke javaslatára 1878-ban segédtanítói állást is szerveztek. A bánhidai tanterem hiányt az 1898-ban átadott négy tantermes Bánhidai Római Katolikus Népiskola oldotta fel. Az iskola a Kossuth Lajos utca páros oldalán a Puskin Művelődési Házzal szemben található, ma Remédium alapítványi iskolaként üzemel.

Őseink vallásossága, a szentmisék nyelve. A szentmisék rendjéről és a szentbeszédek nyelvéről az 1830-as Kánoni Vizitáció az alábbiak szerint rendelkezik, amit a megfogalmazása miatt érdemes idézni: " Az anyaszentegyházban ünnep- és vasárnapokon, nyári időben 9, télen pedig 10 órakor tartatik az isteni szolgálat, délután pedig 3 órakor. A szentbeszéd a mise előtt tartatik, délután pedig a r. hittani oktatás után a letenye (mai nyelven a litánia) imádkoztatik. A fiók egyházban (akkor Vértesszőlős Bánhidához tartozott) ünnep- és vasárnapokon az isteni szolgálat délelőtt egyenlőképpen 9 órakor tartatik sz. beszéddel és misével, délután pedig3 órakor hittani oktatás tartatik. Mivel ezen kánoni látogatás alkalmakor tapasztaltatott, hogy a bánhidai plébániához tartozó hívek vagy legalább azoknak nagyobb része, a gyenge ifjúságot kivéve, a magyar nyelvet beszéli ezen oknál fogva a dolgot tekintetbe vevő további intézkedésig rendeltetik, hogy mint az anya mint a fiók egyházakban magyar és tót szentbeszédek, s a hittani oktatások is felváltva ugyanazon nyelven tartassanak mint a szentbeszédek. Amely nyelven a szentbeszéd s hittani oktatás tartatott, azon tartassék a letenye is, nemkülönben , hogy a hívek magyar énekekre tanítassanak s lassanként reá szoktassanak."  A  szlovák nyelvű prédikációk 1921 után Makk Béla esperes plébános idején szüntek meg.

Milyen  nyelvű imakönyveket használtak. A családi hagyatékban találtam néhány régi imakönyvet, ezek közül a legrégebbi egy 1852- ben  kiadott gót betűs imakönyv  első oldalán  a felírat :" Szent élő rózsafüzér, avagy szent imádságok." Felmerülhet a kérdés , hogy az egyszerű falusi emberek a XVIII.-XIX. században mennyire ismerték a gótbetüs írást?

A későbbi korból már latin betüs imakönyvek kerültek használatba. Egy ilyen volt a "Szöllősi imakönyv" , amelyet Schultz Pál 1897-ben a vértesszőllősi híveknek ajánlott.

Az "Újszövetségi evangélium " szlovák nyelven is több kiadásban ismert volt. 

A XIX. -XX. század fordulója elött jelentek meg a kétnyelvű énekeskönyvek, amelyekben egyik oldalon magyarul és tükörképen a másik oldalon szlovákul is szerepeltek az imádságok és énekek, ezek megkönnyítették a magyar nyelvű énekek megtanulását.

Az 1830-as és 1874-es püspöki vizitációk, melyek a templom építészeti állapotáról avultságáról sokat írtak, alapozta meg a fenntartó kegyúr gróf Eszterházy Miklós Ferenc döntését egy új templom felépítésére. Vélhetően már 1883-ban nekiláttak az új templom építésének – a bánhidai szájhagyomány úgy emlékszik, hogy a  templomhoz közeli Vajger ház nagy pajtája előtt ponyvákkal beborított ideiglenes helységben tartották a szentmiséket. Az építési költségek a korabeli közlés alapján 80 ezer aranyforintba kerültek, mai áron egy aranyforint numizmatikai értékéböl kiindulva 3,7 milliárd Ft-ra becsülhetjük.

Az új templomot 1885 szept. 29-én Szent Mihály napján avatta fel Zalka János győri megyéspüspök.

Tatabánya-Bánhida 2024. szept. 28.

 A  bánhidai zászlóavatáson elhangzott beszéd bővített változata.

A templomépítő Laci bácsi emlékére

A 90-es évek elején interjút készítettek Nagy László c. prépost bánhidai plébánossal. A riport készítők első kérdése volt, hogyan szólíthatjuk az atyát. A válasz "LACI BÁCSINAK ". A válaszban benne volt egyéniségének és addigi életének önmaga által választott értékelése, egy a másokért munkálkodó vallásos emberek sok millióiból.

Nagy László 1934 május 13.-án született a felvidéki Perbetén, a falu ma Szlovákiához tartozik. Az Érsekújvári járásban található, és nevén a szlovák közigazgatás sem tudott sokat változtatni, ma hivatalosan Perbeta. Édesapja vasúti alkalmazott volt, édesanyja háztartásbeli, ő művelte 2 holdnyi szerény birtokukat. 1938-ban még csak négyéves volt amikor Felvidéket visszacsatolták Magyarországhoz, de élénken emlékezett arra, hogy a magyar katonák fogadására állított díszkaput a Párkányi útról milyen gyorsan kellett áthelyezni a Komáromi útra. Elemi iskoláit helyben a magyar nyelvű osztályban kezdte. 1944 őszén íratták be az érsekújvári Pázmány Péter gimnáziumba. A háború megszakította gimnáziumi tanulmányait, és a falu iskolájában végezte el a hat elemit. A visszatérő cseh-szlovák uralom, a Benes dekrétum szelleme súlyos csapást mért a falu magyar lakosságára. 1946 végén 47 elején a csehek nyomására megkezdődött a magyar lakosság deportálása a csehországi Szudéta körzetbe. 1947 január 15-én éjjel zörgettek be házukba a cseh katonák, közölték velük, hogy kitelepítési parancsuk van, és azonnal minden ingóságukat pakolják az ott lévő teherautókra. Édesanyja a hír hallatán rosszul lett, a helyi orvost ki kellett hívni, aki megállapította , hogy szállítani nem lehet, de a cseh parancsnok még saját orvosával is megvizsgáltatta. Ennek a" gondviselés szerű" eseménynek köszönhette, hogy csak édesapját és Zoltán bátyját vitték el, ő és édesanyja otthon maradtak. Húsvétra a cseh paraszt akihez Csehországban elszállásolták őket hazaengedte édesapját látogatásra. Húsvét másnapján bátya aki lábsérülés miatt betegen feküdt titokban megszökött és hazautazott Perbetére. Édesapja és bátyja elhatározták, hogy nem mennek vissza, hanem átszöknek Magyarországra. Amint jött a hír, hogy sikeresen átjutottak , édesanyja abban a félelmében , hogy a cseh hatóságok keresni fogják őket és ebből számára kemény vegzálás várható, elhatározta, hogy Lászlót a rokonokra bízza és ő is Magyarországra menekül. László 13 évesen a rokonok és ismerősök segítségével egy évet élt egyedül Perbetén. Amikor megindult a szlovák-magyar lakosságcsere egy falubeli jó ismerős szöktette át Magyarországra. A riportkészítők azonnal rákérdeztek, és hogyan? A Magyarországra áttelepítettek minden ingóságukat vihették magukkal, az egyik vagonba rakták a búzával, árpával megrakott zsákokat , és ezek között alakítottak ki számára egy kis búvóhelyet. Végül Bácsbokodon összejött a család, s amint megkapták a letelepedési engedélyt, az un. "fehér papírt", a család 1948 dec. 3-án áttelepült Csobánkára. Általános iskolai tanulmányait Csobánkán fejezte be, majd az édesapja javaslatára felvételét kérte a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba. A riportban is elmondta, élete legszebb éveit töltötte Pannonhalmán. Érettségi után a Győri Szeminárium papnövendéke lett. 1956-os forradalmat Győrben éli át, ahol társaival a harmadéves novíciusokkal, a nyugatról számukra küldött szociális csomagokat a rászorulók között osztják szét a városban. 1959 június 21.-én szentelik pappá Győrben. Kispapként bencés szerzetes szeretett volna maradni, de sajnálatára ezt a terve meghiúsult. Világi papi szolgálatát mint káplán Tényön kezdte el, majd következett Kapuvár (1960-67) ezt Koroncó követte(1967-72).

1972 március 17-én kapta az értesítést, Tatabánya-Bánhidára helyezik plébánosnak. Először a megbízatással kapcsolatos elvárást nem akarta elfogadni, saját szavaival       " ez nem így alakult, de a lelkiismeretem máig tiszta maradt ". Tudomásul kellett vennie, hogy Tatabánya szocialista iparváros, megyeszékhely, magyar, szlovák, német kevert identitású lakossággal. 1972 . ápr. 5-én foglalta el a bánhidai parókiát, s mint fiatal pap azonnal nekilátott a templom és a plébánia épület rendbehozatalához. Meg kellett ismerkedni a helyi politikai gazdasági körülményekkel, a helyi vallási élettel, szokásokkal. Az élet sajátos fintora, hogy egykori szlovák falu ( Bánhida) hívői közé került, ahol a templomba járó bánhidai bőszoknyás anyókák egymás között szlovákul beszéltek . Különösen azokat a templomi átalakításokat kritizálták, amelyet a zsinat szellemében tett, a hívőkkel szembeni misézés érdekében átalakítatta az oltárt, előre hozatta az áldozati asztalt, a mise liturgia teljes egészében magyar nyelvű lett. Elbontatta a Lourdesi kápolnát, mert egy vasárnapi szentmisén a sok olvadt gyertyától átitatott lyukacsos szőllősi köböl épült barlangszerű építmény kigyulladt. Az oltár feletti boltozatot sárgára lefestette, ahol egy trónon Isten bárányát ábrázoló nagyon szép díszes freskó volt. Nyilván az oltár szerves részeként az alatta keresztre feszített Jézust ábrázoló szoborra utalva, "íme az Isten báránya ".

1986-ban a Tatabánya VII. telepi Szent Család templom lebontásának okán kérvényezte a győri püspöktől egy új templom megépítésének engedélyezését Tatabánya-Kertvárosban. Az 1986-ban indult az építkezéshez, a telket a városi tanács jelölte ki, a Tatabányai Szénbányák két lebontásra ítélt un. "hatajtós " bányászlakás lebontásával keletkező újrahasznosítható építési anyaggal támogatta az építkezést. A templom igazi társadalmi munkával épült, a hatajtósok bontását az egyházközség férfi tagjai végezték, a hölgyek tisztították a téglákat, a kivitelező szakemberek is olcsón vagy ingyen vettek részt az építkezésen. A személyes segítségen túl a helyi építési szövetkezetek (VÉRTESKER, DELTA, ÉPSZÖV) is támogatták a templom építését. Tatabánya testvérvárosából Aalenből is érkezett segítség, a gimnázium tanulóiból szerveztek segítő csapatot , akik egy hétig  ismerkedtek Tatabányával és segítettek az  épíkezésen. Az építtető Laci bácsi később sokszor mondta, " a rendszerváltás után így nem lehetett volna felépíteni a templomot." A megépült templom felszentelése 1989 július 9.-én került sor Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére.

2014. aug. 20-án - 80 éves korában- munkásságának elismeréseként megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetését. Az indoklásban olvasható:" a nemzet, különösen a határon túli magyarok szolgálatában végzett példamutató tevékenységéért". Még ebben az évben a betegeskedő atya kórházba került és 2014. okt. 5.-én magához szólította Őt a Teremtő. Hamvait az általa építtetett Szent Erzsébet templom altemplomában helyezték örök nyugalomra.

A Tatabánya-Bánhidai Egyházközség filiája a Kertvárosi Szent Erzsébet templom. A Nagy László esperes plébános kezdeményezésére Kis András tervei alapján  épült, a stációkat Szakál Ernő készítette. A  templomot 1989 július 9.-én szentelték fel. 2020 ban Gedő Attila plébános  c. apát felújítatta és 2020 nov. 19-én püspöki áldással átadták a kertvárosi hívőknek.