Bánhidai Képeskönyv, (po báhidsky) Bánhidská Obrazová Kniska

A könyv a Tatabánya-Bánhidai Szlovák Kisebbségi Önkormányzat támogatásával 2009 decemberében került kiadásra. A mű két fő részből áll, az első részben Gyüszi László tanár , újságíró Bánhida történetét foglalja össze kiegészítve saját kutatásaival. Ehhez tükör formában kapcsolódik a hivatalos szlovák fordítás amelyet Rozália Neveryová készített. A második rész a Puskin Művelődési Ház volt igazgató nőjének Izingné Pruzsina Rozáliának köszönhető fénykép gyűjtemény. A fotók bemutatják Bánhida lakosságának életét a XX. század első felében. A gyermekkor, az iskola, a házasság, a katonáskodás, a paraszti munka területéről, sokak számára szívet lelket gyönyörködtető képek. Értékes archív felvételek találhatók a község akkori arculatáról, az 1900-as évek elején milyen volt Bánhida főutcája, az 1885-ben átadott új templom oltára, de megrázó a II. Világháborúban szétlőtt torony képe is. Az elmúlt tíz évben több értékes kép került elő az akkori Bánhidáról köszönhetően a Tatabánya múltját kutató facebookos csoportnak. Érdemes lenne ezekkel az új képekkel kiegészítve újból kiadni a könyvet, hogy szélesebb körben ismerjék, és az utánunk jövő generáció se feledkezzen el Bánhidáról. 

Fábián Imre emlékére

Fábián Imre " Az én Bánhidám " c könyvét 2017. augusztus 30-án jelentette meg a Bánhidai Baráti Kör Egyesület. A szerző saját rajzaival díszített rövid kis helytörténeti, szociológiai karcolataiban szinte megelevenedik Bánhida, a bánhidai kétlaki bányászok élete. Sajnos Ő már nem élhette meg az annyira vágyott könyvkiadást, mert 2011-ben elhunyt.

Fábián Imre 1926-ban született Bánhidán , asztalosnak tanult és a háború utolsó évében mint asztalos segéd munkaszolgálatosként került a bányászatba , a XV-ös aknához került csillésnek. Gyorsan megismerte a bányamunka fortéjait, csapatcsillésből hamar lett segédvájár, majd vájár. Az első naptól kezdve a bánya élménye meghatározó témája lett művészi munkásságának. Azok közé az őstehetségek közé tartozott, akik önerejükből munka mellett kűzdötték fel magukat a város elismert képzőművészei közé. Hamar felfigyeltek kiváló rajzolási képességére, kiemelték a bányából és az asztalosműhelyben kapott munkát. A napi munka mellett, a bányászati munkát, sportot propagáló faliújsági képeket, ünnepi dekorációkat készített, több megbízást kapott a Villám nyomdától, pl. egy rajzfilm készítésére , a "Palás Tóni " c filmjének nagy sikere lett. A könyv Fábián Imre egyéniségének másik oldalát, a szülőföld Bánhida szeretetét mutatja. Kis karcolatai a témához készített illusztrációval élményszámba mennek .Tömör mondataiból egy szó sem hagyható ki. Szinte megelevenednek a gyermekkor élményei, a bánhidai fiatalság háború előtti élete, a második világháború , a bányászati munka nehézsége vagy szépsége, a csatolt képekből kirajzolódik Bánhida arculata, ma már nem látható épületek. Akár hiteles forrásnak tekinthetjük Bánhida két világháború közötti történelméhez

A könyv összesen 97 kis karcolatot tartalmaz. Mivel a könyv kiadásának előkészítését már 2007-ben terveztük, jó személyes kapcsolatba kerültem Imre bácsival. Abban a megtiszteltetésben részesültem , hogy kézbe vehettem jegyzetfüzetét amelybe szép írásával a karcolatokat lejegyezte,  mellé rajzolva a kis ábrákat. Az elkészült könyvet lapozva, egy kis hiányérzetem támadt, mert ismertem olyan leírásokat amelyek most kimaradtak. Pl a Füttyös, Az éjszakás, valamint Görgényi Istvánról a XV-ös aknánál együtt töltött időszakról írt visszaemlékezése.

2010-ben halála előtt egy évvel kapta meg a "Bánhidáért" emlékplakettet munkásságáért a közéleti aktivitásáért, alapítója volt a Bánhidai Baráti Kör elődjének a Bánhidai Közösségi Körnek.

Béke poraira !

Gyüszi László emlékére

Tatabánya történelmi olvasókönyve 1. kötet

A 2004-ben Tatabánya Megyei Jogú Város támogatásával kiadott könyv Gyüszi László újságírónak, tanárnak az elődtelepülések helytörténeti kutatásában végzett munkáit tartalmazza. A közzétett tanulmányok az elődtelepülések Bánhida , Alsógalla és Felsőgalla első írásos emlékeitől egészen 1896-ig a szénbányászat megindulásáig terjedő időszakot ölelik át. Már a könyv borítóterve is értékes információt tartalmaz. Nem tudni, hogy Ölveczky Gábor hol talált rá erre a középkori Magyarország térképre, ahol Bánhida mint "Banpida"felírással van berajzolva. Hasonló térkép található nem messze Esztergomtól a mai Szlovákia Bela nevü községének kastélyában. Az 1626-ban készült térképen is szerepel Bánhida. A térkép nem a kastély folyosóján kifüggesztett értékes térképek között, hanem a férfi WC előterében van kifüggesztve, ami a kastély tulajdonosának nem túl magyarbarát szemléletét példázza.

Gyüszi tanár úr könyvét hét nagy fejezetre osztotta: I. A földrajzi környezet, II. A környék nevezetességei, III. Régészek a régmúltról, IV. Középkori települések, V. A török hódoltság kora, VI. Újratelepült falvak a XVIII. században, VII: A XIX. század a jobbágyfelszabadítás kora

A könyvet minden Bánhidáról szóló előadásban eredeti forrásként kezelik, maga írja művéről " könyvek, kéziratok, levéltári iratkötegek tucatjain rágtam át magam, de azért kellemes élményben is volt részem ", és hozzáfűzhetjük, hogy maradandóan értékes, hasznos munkát végzett. Köszönjük munkásságát !

Gyüszi László 1929 nov. 25-én született Etén, szegény napszámos család harmadik gyermeke. Sokat betegeskedett. Mikor tüdőgyulladást kapott az orvosok le is mondtak róla. Mégis felépült betegségéből, édesanyját korán elvesztette. Mindig tanulni vágyott. Tudta, ez az egyetlen kitörési lehetősége a napszámos életből. A hat elemi osztályt Etén végezte el, bizonyítványa tele volt jeles eredménnyel, ám ekkor úgy tűnt nincs tovább. Egyik versében így ír: " Gazdák jászlához megkötözött a nyomor " 1945 után a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége programjának támogatásával Esztergomban tanulhatott tovább. Kitűnő eredménnyel leérettségizett, majd az ELTE (Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem) magyar-történelem szakára jelentkezett.     1954-ben kapta meg tanári diplomáját. A tatai gimnáziumban szeretett volna oktatni, de nem kapta meg az állást. A Komárom megyei Dolgozók Lapja kulturális rovatvezetőjeként kezdte újságírói pályáját. Sorra jelentek meg versei, felettesei azonban hiába kérték, hogy a lap szellemiségéhez igazodva írjon néha a kor szellemét dicsőítő pártos verseket is. " Csak az igazságról tudok beszélni, ha arról nem lehet, inkább nem leszek költő ." A forradalom alatt is hű maradt elveihez. Gyüszi László a forradalom majdnem  minden tatabányai eseményén részt vett, mint újságíró továbbra is úgy érezte , a tatabányaiak megérdemlik a hiteles tájékoztatást. Cikkei miatt nem folytathatta újságírói pályáját , általános iskolai tanár lett Oroszlányban , majd Vértesszőlősön tanított. 1963-tól 1989-ig a Tatabányai Közgazdasági Szakközépiskola tanára volt. A rendszerváltozás után végre leporolhatta a fiókban negyven éve sárguló jegyzeteit és hitelesen megírta az ötvenhatos forradalom tatabányai történetét. Nyugdíjaztatása után teljes erőbedobással történelmi kutatásoknak szentelte idejét. Érdemes számba venni fontosabb könyveit a kiadásuk időrendi sorrendjében:

• Egy jobbágyfalu harca a földért a XIX században. (1972)
• Oroszlány a 18-19 században (1988)
• Ete 1648-1998 tanulmányok és források a falu életrajzához (1988)
• Tatabánya 1956-ban (1994)
• Tatabánya történelmi olvasókönyve I.-II. (2004-2007)
• A bánhidai református egyház története, különös tekintettel a templomépítés körülményeire (2009)
• Bánhidai Képeskönyv -Obrázková Kniha Bánhidy - szemelvények Bánhida történetéből (2009)

A könyvek időrendi sorát elemezve látható, hogy 2000 után elsődlegesen Tatabánya és ezen belül is Bánhida helytörténeti kutatásával foglalkozott. Gyüszi tanár úr így ír erről a korszakáról "könyvek, kéziratok, levéltári iratkötegek tucatjain rágtam át magam, de azért kellemes élményben is volt részem " és hozzáfűzhetjük, hogy maradandóan értékes, hasznos munkát végzett. Tatabánya történelmi olvasókönyvét lapozva a megismerhetjük Vértes-Gerecse völgy összefoglaló történelmi , geográfiai , helytörténeti múltját.

A történelmi Bánhida iránti szeretetét jól példázza a bánhidai református egyház történetében írt alábbi pár gondolata. "1947 után lehetett olyan elgondolás, hogy a régi faluneveket nemcsak a térképről kell eltüntetni, hanem az emberek emlékezetéből is ki kell törölni. Mi mással lehet magyaráznia a református egyház vezető testületének, a Konventnek azt a javaslatát, hogy a Környe-Bánhidai Egyházközség nevét változtassák meg. Bánhida nevét ki kellett kitörölni. A presbiterek végül ráálltak erre, csak a gyülekezet önálóságához ragaszkodtak. Bánhida nevét több változatban a következő nevekkel helyettesítették: "alsótatabányai-újvárosi", később "Tatabánya-alsói", " Tatabánya II. kerületi", majd "Tatabánya-Újvárosi". Ezeket a neveket elfejtik az emberek, de Bánhida neve megmarad."

Ha ma valaki Bánhida történelmi múltját kutatja, vagy cikket ír annak egyik forrása Gyüszi László munkája. Neki köszönhetjük, hogy megismertük Bánhida törökdúlás utáni újra településének pontos időpontját is, és nagy örömünkre ennek 400. évfordulójára emelt Bánhidai Parasztcsalád szobor avatási ünnepségén 2018-ban még személyesen is jelen volt . 2019. december 19.-én tért vissza teremtőjéhez. Emlékét minden bánhidai számára őrizze a  fennti márványtábla.                                                 

• 
  
• Bánhidai hadifoglyok emlékére
  
• CSIZSEK ISTVÁN
• a G.526. számú GULAG-lakó
• fogolynaplója
• Bánhidáról többen voltak orosz hadifogságba. A hazatértek közül a testileg leromlott, lekileg megtört emberek nem szívesen beszéltek szenvedésükről, ezért különösen értékes és figyelemre méltó volt Czizsek István visszaemlékezése. 
• "Csizsek István 1928-ban született Bánhidán ( a mai Tatabánya egyik kerülete) .
• Édesapja asztalosmester volt, életét a II. világháborúban veszítette el. Sírhelye máig is ismeretlen. Három fiúgyermek maradt utána árván feleségével, aki szakácsnőként dolgozott. István a középső fiú a község közadakozásból épült ( ma Jókai Mór  nevét viselő ) iskolába járt. Tanulmányait a tatai Piarista gimnáziumba folytatta. Itt szólt közbe a háború , mely derékba törte fiatal éveit, és ami kihatott későbbi életére is.
• 1945-53 közötti években , ő is egyike volt azoknak az áldozatoknak , akik az egykori Szovjetúnió lágereiben sínylődtek igaztalanul. Miután hazaérkezett , újra kezdte életét. Visszakerült  volt munkahelyére, megnősült. Feleségével két leánygyermeket neveltek fel  becsületben. Szerető nagyapja volt három unokájának. A szibériai évek nem múltak el nyomtalanul. 1995-ben szív- és tüdőműtéten esett át, ezután állapota javult, mígnem  1999 telétől betegségek sora kínozta. Ágyhoz  kötve türelemmel viselta sorsát, 2001 márciusáig. "

                                                      75 éves a BÁNHIDAI ERŐMŰ

A 2003-ban kiadott emlékkönyv írója és szerkesztője Gróf György okl. gépészmérnök , aki mérnöki életpályájának jelentős részét az erőműben töltötte. A könyv megírásában segítségére voltak az erőmű műszaki vezetői, Balogh Ernő főmérnök, Bánki Lajos villamosmérnök, Berki Ferenc, Harasta Sándor, Horváth Endre gépészmérnökök , Szabó László és a létesítmény akkori igazgatója Szám József. A képeket gyűjtötte és válogatta Bolyán László. Bevezetőjében a mű céljáról így ír Szám József:

"A 75 éves erőmű történelem több ezer ember sorsának része, megannyi erőműves dinasztia élettörténet. Kiváló mérnökök, tervezők, kivitelezők, munkáskezek, üzemeltetők és karbantartók eredményes munkáját dicséri, hogy a villamos-energia iparág egyik bölcsője még ma is oszlopos tagja a rendszernek "

A sors sajátos fordulata, hogy a könyv megjelenését követően, 2004 év végén az erőművet az MVM Zrt. műszaki vezetésének döntése értelmében végleg leállították. Valójában két tényező áldozata lett az erőmű, részben a Tatabányai Szénbányák korábbi felszámolása miatt a szénellátás megfelelő biztonságú és költségű megoldásának hiánya, másrész a működéshez szükséges bevezetett környezetvédelmi CO2 kvóta magas költsége.

A könyv átfogóan ismerteti az angol hitel miatt un. "Talbot centrálé"-nak nevezett erőmű megépítésének indokait, és Dr. Verebély László és Kandó Kálmán elévülhetetlen érdemeit az első nagy kapacitású magyarországi erőmű felépülésében. Közép Európa legnagyobb erőművét 1930 június 28-án helyezték üzembe. Az erőműbe 8 db. kazánt, 3 db. főturbinát és 1 db. háziturbinát építettek be, névleges kapacitása 66 MW volt. A villamosenergia igények növekedése szükségessé tette az erőmű kapacitásának növelését, ezért 1941és 1942 folyamán a kazánokat La Mont csőrendszerrel bővítették , és egy új turbinával 78 MW-ra növelték a névleges teljesítményt. Az ötvenes évek végén felmerült az erőmű további bővítésének szükségessége. A Bánhidai Erőmű 100 MW-os blokkal történő bővítésének terveit 1963. január 9-én hagyták jóvá. Az új 100 MW-os blokkot saját 320 t/h gőztermelésű kazánnal 1967. január 7-én kapcsolták először a hálózatra. Az Erőterv által tervezett blokk magyar gyártású főberendezéseivel a hazai energetikai gépgyártás csúcs teljesítményének számított. A kazánt a Ganz Hajó és Darugyár, a turbinát a Láng gépgyár szállította. Számtalan újítás és szabadalom segítségével tökéletesítették és biztosították működését 2004 év végéig. A könyv értékes ábrákkal és fényképekkel dokumentálja az erőmű 75 éves életét.

Mi bánhidaiak köszönjük , hogy az erőmű ismertté tette Bánhida nevét egész Európában.