Bánhida a két világháború között.

Az I. Világháborút követően a kommün bukása után 1919 októberében alakult ujjá Bánhida Község Képviselő testülete. A bírói feladatkört Izing Mihály vállalta, az akkori megyei főszolgabíró Fáy István külön felkérésére. Ezután még fél évig vezette a község ügyeit. A község közigazgatási feladatait Láng József főjegyző irányította, akit még az I. Világháború előtt 1898-ban választottak meg a község főjegyzőjének. Későbbi tevékenységének, szervező készségének köszönhető az óvoda, községháza, főjegyzői lakás, orvosi rendelő stb. épült. Sírja az Újbánhidai temetőben található, méltatlanul elhanyagolt állapotban.

Az I. Világháborúban a község 250 lakosa vett részt, közülük 62 hősi halált halt. A lakosság 1929-ben hősi emlékművet emelt amelynek márványtábláján az alábbi nevek vannak:

Forisek János, Gáspár Mihály, Gajárszki József, Grencsó Mihály, Győrik János, Harasta István, Harasta Mihály, Hlogyik János, Hlogyik József, Holchacker István, Holchacker János, Izing József, Izing János, Jákl Vendel, Jarcsó János, Junger Gábor, Junger József, Junger Péter, Kecskeméti János, Krupánszki István, Krupánszki Mihály, Lóczki József, Lois József, Lutring István, Lutring Kálmán, Bakonyi Sándor, Bauer József, Béres Imre, Boda József, Boda István, Firk Antal, Forisek Ferenc, Monos János, Öri János, Petin János, Pintér István, Polacsek Imre, Poschpisek Mihály, Pruzsina Mihály, Smudla József, Smudla Mihály, Schiller Antal, Schlégl János, Szabó István, Szabó Simon, Szlis József, Szmisek József, Sznopek Miklós, Sztavinovszki János, Tóbiás Károly, Vajger János, Vajnorák József, Varga András, Veres József, Zábráczki Ferenc, Zábráczki István.

A két világháború közötti időszakban dinamikusan fejlődött a település. A bányavagyon hasznosításáért járó "szénfillérekkel" jól gazdálkodott a község. A MÁK Rt. az 1898-ban megkötött szénkitermelési szerződésben minden kitermelt 1 mázsa szénért 1,5 krajcárt fizetett a terület tulajdonosának, mai értéken ez kb.900 Ft-ra becsülhető.

1924-ben épült fel a Kossuth Lajos utca végén a községi óvoda. A 4 tantermes iskolát még 1898-ban építették meg, elődje a Gellért téri két tantermes iskola 1872-ban épült meg. 1925-ben villamosították a falut. 1926-ban épült meg az emeletes községháza (a mai TIT), tűzoltószertár az udvarában és mellette a főjegyzői lakás.

 A község gazdasági, jogi vezetői Láng József községi főjegyző, Vígh Ernő aljegyző és Ogonovszky Ferenc aljegyző jó kapcsolatot tartottak a bányászat vezetőivel. Az előző két embernek közös sírhelye van az általuk létrehozott Újbánhidai temetőben. A 90 százalékban katolikus lakosságú falu lelki irányítója az 1921.ben bánhidai plébánosnak kinevezett Makk Béla.

Makk Bélát 1913-ban szentelték pappá. Győrnyúlfalun, Pázmándfalun majd Tatán volt káplán. A forradalom alatt Győrszentmártonba kellet menekülnie , mert Tatán a helyi kommün direktóriuma fel akarta akasztatni

A város határában a Kőhegy alatt 1926-ban épült fel a M. Kir. Posta kábelerősítő állomása. 1927-ben épült fel a községi orvosi lakás és rendelő, dr. Szemző Kázmér orvos, szülész és nőgyógyász részére. Ugyaebben az évben javították meg a kommün alatt megrongált TURUL  emlékművet a Kőhegy csúcsán.

Dr. Szemző Kázmér orvosi diplomáját a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg. 1915-ben bevonult a 9-dik lovas tüzérezredhez és a háború végéig teljesített katonai szolgálatot. Orvosi gyakorlatot a budapesti Tóth István klinikán, majd az új Szent-János Kórházban szerezte meg, és 1926-ban választották meg Bánhidán községi orvossá.

1928-ben Makk Béla plébános kezdeményezésére három új harangot öntettek a a római katolikus templom részére. Az új harangok Seltenhofer Frigyes fiai soproni öntödéjében készültek.

A költségek előteremtésében a szervező munkát a községi elöljáróság és egyházközség végezte. (Smudla Imre községi bíró, Láng József főjegyző és Harasta Imre községi törvénybíró).

1929-ben készült el a Kossuth, Árpád és a Vida utca (utóbbi ma már Károlyi Mihály utca) makadám betonburkolata vízelvezető árokkal. A község fejlődésére nagy hatást gyakorolt az MDVRT (Magyar Dunántúli Villamossági Részvénytársaság) Bánhidai Erőművének megépítése. Az erőmű két év alatt 1928-30 között épült fel. Az erőmű mellé épített lakótelep a kor legkorszerűbb lakáskultúrával ismertette meg a község lakosságát. (Az épületekben angol WC, vízvezeték, fürdőszoba, központi fűtés volt.) 1929-ben épült fel a csendőrlaktanya, valamint a szegényház. 1930-ban megépült az Újbánhidai Katolikus Elemi Iskola mai Jókai Mór iskola. 1932-ben az Újbánhidán kialakított telkek utcarendezése, a hősi emlékmű körüli liget bekerítése, a Kossuth és Árpád utcákban a járda megépítése volt soron. Újbánhida mellett megépül az új temető és ravatalozó. 1933-ban került sor a katolikus templom restaulására, a toronyba 3 új harangot építettek be. A templomot 1885-ben Feszty Árpád tervei alapján építették. Új festés és új aranyozott feszület került a régi oltárkép helyére.

1934-ben a községi elöljáróság kezdeményezésére a Bánhidai vasútállomáshoz vezető utat betonozták ki, ugyanilyen un. makadám betonút épült a Bánhidai Erőműhöz is. 1936-ban korszerűsítik a község tűzoltóságának eszközeit , motoros autófecskendőt vásárolnak.

Bánhida lakóinak száma folyamatosan emelkedik 1900-ban 2220 fő, 1940-re megközelítette a 10800 főt. Ebből 4800 fő a község belterületén, 5000 fő a közigazgatásként Bánhidához tartozó VII bányatelepen, Síkvölgyön , Körtvélyes puszán , erőműtelepen, MÁV állomáson , Szent György pusztán élt. A községhez tartozó összterület 8283 k. hold, amelyből az akkori kimutatás szerint 3246 k. hold szántó, 243 hold rét, 83 hold kert,100 k. hold szőlő,318 k. hold legelő, 3720 k. hold erdő, 13 hold nádas, és 580 hold belterület. A tulajdon viszonyokat illetően az összes területből 3556 holdat javarész erdőt Eszterházyak birtokoltak. A MÁK RT. 2198 holdnyi területre kötött szénkitermelési szerződést, többnyire erdős területek tartoztak ebbe a kategóriába. A bánhidai parasztok tulajdonában az 1864-es jobbágyfelszabadítás során kijelölt összterület 2823 hold a teljes terület 34 %-a volt.

A református egyház 1930-ban alakult. Első lelkésze KissGyula missziós lelkész volt. Templomukat 1933-ban kezdték építeni, mai végleges alakját 1999-2000-ben nyerte el.

A községben Hangya Szövetkezet működött. A háború előtt 1911-ben alapított "Keresztény Fogyasztási szövetkezet" 1919-ben alakult át "Hangya " szövetkezetté. Üzletvezetője a 20-as évek elején Mihályi Andorka Gyula volt, aki nagy népszerűségnek örvendett a falu lakosságának körében. A szövetkezet ügyvezető igazgatója Ogonovszky Ferenc aljegyző, elnöke Pruzsina György volt.

 A helyi gazdák és iparos vállalkozók pénzügyi segítésére 1920-ban  létesült a Bánhidai Hitelszövetkezet mint az O.K.H. tagja. Elnöke Smudla Imre kereskedő, igazgatója Faragó János helyi igazgató-tanító , a felügyelő bizottság elnöke Láng József főjegyző , pénztárnoka Harasta István volt.                                                                             1934-ben alakult meg a "Bánhidai Iparosok és Kereskedők Olvasóköre és Dalköre". Alapítói Ács István elnök, Spielmann Jenő és HeringerJózsef, karnagya Bálványos István tanító.

A II. Világháború véget vetett ennek a dinamikus fejlődésnek, Bánhidát 1945 március 20-21.-én foglalták el véglegesen a szovjet csapatok. A II. Világháborúban elesett magyar hősöknek 1996-ban emeltek emlékművet Tatabánya II. kerületében Bánhidán. Bánhida hivatalosan mint közigazgatási település 1947 október 10. létezett, amikor is Rajk László belügyminiszter rendeletével a környék négy településének összevonásával létrejött az un. szocialista iparváros Tatabánya.

Felső sor: Hlogyik József, Skrinyár József, Bobek János, Izing Mihály, Gajárszki Mihály

Középen: Láng József, Smudla Imre, dr. Faragó János

Alsó sor: Harasta István, Vajger István, székház, Török István, Gyurkovics József

Összeállította : dr Németh Imre

Séta Bánhidán 1947-ben

Egy emlékező sétára hívjuk a kedves olvasót. Egy osztálytalálkozó apropóján született meg a gondolat, hogy mi 42-sek milyen emlékeket őriztünk meg gyermekkorunk Bánhidájáról. Induljunk el a falu akkori Tatabánya nagyközség ( 1947) felé eső végéből, az akkor még Vida Jenő utca utolsó házától Zsemle Pál mészáros ma is látható dekoratív homlokzatú üzletétől. Hivatalosan vitéz Zsemle Pálnak kell hívnunk, mert az újbánhidai temetőben lévő sírján ez áll. A mészárszékkel szemben a másik sarkon volt Sebald Rezső kocsmája amiből az államosítás után bukósisak gyárat létesítettek. Az akkori Vida Jenő utcát ma már gróf Károlyi Mihály utcának hívják. Ha az indulási ponttól Tatabánya felé tekintünk akkor egy kis tavat látunk , amelyen egy híd vezetett át Tatabányára az onnan induló hatajtós házakból álló utcácskákba. A kis tó már nincs, helyén napjainkban az ÖMW benzinkút áll. Érdemes megemlíteni az onnan induló tatabányai utcák neveit. A vasút melletti Eszterházy Ferencről, a középső Széll Kálmánról, a harmadik Királdi Hercz Zsigmondról lett elnevezve. Ez csak annyiban érdekes, hogy az egykori Tatabánya nagyközség az utcanevekkel is köszönetet nyilvánított Tatabánya alapítóinak. Elindulva a Vida utcán elsőként az egykori Ács vegyesboltra emlékezhetünk, tovább sétálva az utca közepén állt és ma is áll a Fehér Ökör Vendéglő. Nagy túlélő ez az épület részben nevében, részben a szolgáltatás hagyományában. A XV-ös aknáról a síkt végén klecnikkel a vállukon hazafelé ballagó bányászok, ide betérve öblítették le egy fröccsel a torkuk lévő szénport. Hogy mi volt a klecni, hát bányatámfából kifűrészelt két negyven centis darab fa összeszegelve egy kis deszkadarabbal, ezt vették a vállukra és vitték haza begyújtósnak. A betonút és a járda állítólag már 1932-ben elkészült, egy stabil makadám-betonból, akkor még ismeretlen volt a mai aszfaltburkolatú út. Az utca végén, mielőtt még bekanyarodnánk az Árpád utcába megállunk egy fagyira. Itt állt Bánhida egyetlen cukrászdája, a mai Pintyőke. Nyalogatva a fagyit és balra tekintve szomorú látvány tárul elénk a bánhidai Purdé, a Bánhidára települő oláh cigányok egyszobás kerítések nélküli vályogviskói, de volt ott fölbe vájt kunyhó is. Az utca a baloldalán lévő bolgárkertészek kertjei alapján Paradicsom utca nevet kapta. Ők ismertették meg a bánhidaiakkal az árasztásos kertművelés módszerét. Ha befordulunk az Árpád utcára, tovább sétálva a harmadik Újbánhidára benyúló út elején állt a szent Vendel szobor. Szent Vendel a pásztorok, bojtárok védőszentje. Kérdés, hogy miért és mikor állították erre a helyre. Talán azért mert erre vezetett az egykori ősi marhapásztorok által használt Mészárosok útja, és vezetett keleti irányba a Mutahegyen át Pest irányába. Pár házzal ezután következett a Harasta kocsma, vagy ahogy a bánhidaiak nevezték " Csviringa kocsma", nem tévesztendő össze a Jókai utca és a Völgy köz sarkán lévő másik Harasta kocsmával. Az Árpád utcai kocsma később a nagy városegyesítéskor a város cukrászüzeme lett. Tovább lépkedve a jobboldalon a Bauer testvérek egykori mindenes vas-háztartási boltjából államosítást követően egy ruházati rövidárú, de szöveteket is áruló kisáruház lett. A múlt kötelez, s most újból csavar- és vasárú bolt. Pár lépéssel elérkezünk Bánhida egyetlen patikájához, tulajdonosa Zachar gyógyszerész bácsi fontos személyisége volt a falunak. A patikával szemben volt a Fotó-Futó fényképész műterem, sok menyasszony -vőlegény képpel a kirakatban. Ezt követte a páratlan oldalon az Ocskai Vendéglő. A családnak volt egy műkőkészítő üzeme is az akkori Síkvölgyi utcában a Ruzsicska pékség mögött. Ők gyártották le Községháza előtti hősök szobra körül diszkert betonkerítését, de Bánhida összes járdájának lapjai is az ő gyártmányuk volt. Az Ocskai Vendéglővel szomszédos volt Dr. Szemző Kázmér magánorvosi rendelője, kíváló nőgyógyász szakorvos volt. Ma a helyén áll a Bánhidai Orvosi Rendelő. Neki volt a faluban autója, a kis DKW csodaautót mi gyerekek mindig megcsodáltuk, ha végigrobogott Bánhidán kék füsttel borította be az utcát. A gépkocsiját Mazalin bácsi tartotta karban , aki egyébként a falusi önkéntes tűzoltó csapat vezetője és a motoros fecskendő kezelője karbantartója. A rendelővel szemben a páros oldalon állt egy kis egyszobás épület Tóth bácsi fodrászata. Nevezetessége, hogy a falán volt egy kép amely a Bánhidai Csatát ábrázolta. Elérkeztünk az Árpád utca elejére a Bánhidai Református Templomhoz, a templomot 1939-ben kezdték el építeni, de a háború közbeszólt s így a torony mintegy a feléig készült el, amit egy egyszerű toronysisakkal fedtek be. be. Állítólag oda könnyen befészkelték magukat a baglyok ezért kapta a Bagolyvár népies gúnynevet. Torony végül 1999-2000 között épült fel teljes szépségében.

Az Árpád utca folytatása a Kossuth Lajos utca, a régi Bánhida főutcája. A XVIII. században készült térképeken is látható, hogy egy nagyon széles utca volt, és a XX. században ennek a közepébe épültek be közigazgatási épületek, mintegy szétválasztva a páros és páratlan számú házsorokat. Az első épület gyermekkorunk találka helye a Községi Óvoda, ismereteink szerint 1924-ben épült fel. A kerítésen kívül előtte a sarkon állt Számvéber bácsi trafikja, ahol cigaretták mellett nyalókát is lehetett vásárolni. Az óvoda mögött a Kossuth utca páros számozású házainak végén a Spilmann bolt, a hajnali sorban állások színtere. Só, paprika, bors a téli disznó vágások nélkülözhetetlen fűszeréért sokszor álltunk sorba.

 Az óvoda után az egykori főjegyzői lakás következett, ami 47-ben a rendőrség használatában volt, ezt követte a tűzoltó szertár épülete, ma már családi lakásokká lett átalakítva. Ezt követi a falu büszkesége az 1926-ban épült neoklasszikus stílusú Községháza. Erre az egy emeletes épületre méltán volt büszke a falu, mert ilyen szép épülete egyik községnek sem volt a környéken. A Községháza előtt egy kőkerítéssel kerített parkban állt az 1929-ben felavatott I. Világháborús emlékmű. Szemben a páratlan oldalon Kubinger vendéglő , majd folytatásában a Mija néni mozija, a későbbi Táncsics Filmszínház, ma Robertó cukrászda. A mozi folytatásában a Braun féle kocsma és mészárszék. Az öreg zsidó tulajdonosok 1945-öt már nem élték meg, egyedül lányuk tért haza a koncentrációs táborból. A Kossuth utca és a mai Bajcsy utca ( a háború előtt Eszterházy utcának hívták ) találkozásában volt egy újonnan épült trafik, Skrinyár bácsi trafikja. A trafik után a beépítetlen széles tér a bánhidai búcsúk helyszíne. A tér jobboldalán a templom irányába haladva  először az egykori Smudla kocsma  ma a leszármazott gépkocsi javító műhelye áll a helyén, azt követően  a falu bankja a Bánhidai Hitelszövetkezet, a telek Bajcsy utcára nyíló részén pedig a Hangya Szövetkezet boltja. A banktól egy háznyira következett az Iparos Kör a későbbi Puskin Kultúrház. Az épület állítólag a századfordulón még bikaistálló volt, a nagy U alakú épületben egy nagy bálterem és hozzá kapcsolódó két kisebb helység pinpong szoba és könyvtár volt kialakítva, valamint mellette egy alkalmazotti lakást és a kuglipálya. Különösen a kuglipálya volt számomra egy fontos hely. Vasárnap délután a kuglizók segítségére a bábuállítás fontos feladatában segédkeztem amiért pár filléres köszönetpénz járt, jó esetben még egy forint is összejött.

Az Iparoskör mellett volt az iskola, a négy tantermes iskolát 1896-ban építették majd egy tanárival és pedelus lakással bővítették. Ma a Remédium alapítvány használja. Az iskolát egy a Kossuth és Bajcsy összekötő út választotta el a híres Czermann kocsmától. Eredetileg az 1700-as években postakocsi állomás, szálláshely, vendéglő és nagy istállók tartoztak hozzá. Gyerekkorunkban már csak vendéglőként üzemelt, államosítás után a Póstakürt nevet kapta, de a bánhidaiak csak szimplán Kolhoz kocsmának hívták. Lebontása és a helyére épített un. új Puskin Bánhida egy nevezetes történelmi emlékhelyének megsemmisítését jelentette. Állítólag még Mária Terézia is megfordult az épületben Budára utazván, biztosan lovakat cseréltek. A másik oldalon a posta épülete, amely a Czermann  lány ( Puskásné) házából a kisajátítás követően lett kialakítva. A séta következő állomása a Szent Gellért tér, amit 1947-ben még Szent Imre térként nevezték.  Itt épült meg 1876-ban a két tantermes Gellért Téri iskola a falu első kifejezetten oktatási épülete (ma Szlovák Ház), ugyanis korábban a mellette lévő kántor házban volt kialakítva egy tanterem. A Szent Gellért tér éke a neoromán stílusú templom. A Szent Mihály templom 1885- ben épült gróf Eszterházy Miklós támogatásával. A templom védőbástyája alatt vége a Kossuth utcának, onnan indult a Dózsa utca egészen a Bánhidai Vasútállomás felrobbantott felüljáró hidjáig. Akkor még Bánhidának hívták az állomást, amely a Pápára vezető vonal átszálló helye volt, később lett Tatabánya-Alsó. Elindulva a híd irányába, az első az egykori Deuschlander vegyesbolt amit a háború után a Véberék üzemeltettek. Két házzal tovább volt egy kis köz a bánhidai temető bejárata. Betekintve a közbe látható volta díszes kovácsolt vaskerítés tetején a "Feltámadunk" felirattal. Tovább sétálva elérhettük a Kégli kocsmát ami "Hét törpe" néven vonult be a bánhidai kocsmák történetébe. Valószínűleg a belső termben látható falfestés miatt. A faliképen egy megcsapolt hordó alatt a piros orrú Tudor törpe fekve itta a csapból folyó bort. A kocsmával egybeépítve a Zsebedics bácsi húsboltja következett. Átelemben az egykori Petőfi utca sarkán volt a Györgyék vegyesboltja. Az utca végén közel a hídhoz volt egy kis helyőrségi laktanya , a mellé épített kaszárnyákkal létre hozták a Hunyadi tisztképző intézményt ez lett a mai Szent Borbála kórház magja. Az utcában tőbb kiváló bánhidai kisiparosnak volt vállalkozása, hogy párat említsünk : Heringer cipész, Román rádiószerelő, Tóth órás,, Pruzsina bognár, Boros bácsi a gőzgépes cséplőgépével vált ismerté. Ma már csak emlék a Dózsa utca , mert a Kégli kocsmától egészen a hídig mindent leromboltak , hogy várost csináljanak Tatabányából.

Forduljunk vissza a templom alatti kiindulási ponthoz és folytassuk a sétát a Bánhidának nevet adó híd irányába. A mai Fürdő utcának csak egyik a falu felé eső oldala volt kiépítve. Az út egy kis hídon keresztül vezet, ez volt a Marasztok felöli kis patak hídja. Folytatva a ma már Dankó Pistáról elnevezett úton balkéz felől három kis tavat találunk. Az első a Kenderáztató, amely nevéhez híven valóban a kenderáztatást szolgálta. Gyerekkorunkban még láthatóak voltak, hogy négy levert cölöp között ázott egy-egy kendercsomag, aztán jöttek az asszonyok térdük fölé kötötték hosszú szoknyájukat bementek a tóba hogy kiszedjék és tragacsra rakják az átázott kenderkötegeket. A következő tó a Rózsató amelynek funkciója volt a Kenderáztatót vízzel ellátni a felette lévő harmadik tóból a Lóúsztatóból. A három tó zsilipekkel volt összekötve. A Lóúsztató eredetileg kettős funkciót látott el, víztárolója volt az egykori vízkerék hajtású deszkametszőnek és a másik, hogy a határból hazatérő lovaskocsik belehajtva itatták lovaikat. A tóból az út alatt vezetett át egy épített kanális a deszkametszőhöz, mondhatjuk ez volt a második kis híd. A deszkametsző helyén később istállók lettek kialakítva majd a Szabadság TSZ vette birtokba. A Lóusztatót a Farkas tavaktól vezető ásott patak látta el vízzel. Pár méter után elérünk a nevezetes hídhoz, amelynek a középkori hármas ívét örökítette meg Bánhida első pecsétje bizonytandó, hogy erről a hídról kapta Bánhida a nevét. A hidat a II. Világháborúban a visszavonuló németek felrobbantották. A háború után először egy gerendákból talpfákból összeácsolt alkalmi hídon lehetett a határba menni. Az újjáépített híd már acélszerkezetű vasgerendás híd lett.

 Ha átmegyünk a hídon balkézfelé a Környei út vezet Bánhidát európailag is ismertté tevő hőerőműhöz, vagy ahogy gyerekkorunkban neveztük a Centráléhoz. Akkori hivatalos neve MDVRt , Magyar Dunántúli Villamossági Részvénytársaság. Az erőmű két év alatt 1928-30 között épült fel. Az angol hitelből felépült erőmű szinte védettséget élvezett a háború bombázásainak idején, miközben a Bánhidai Vasútállomást porig bombázta az angol légierő, az erőműnek még a közelében sem esett bomba. A hídról egyenes irányba menve a Pápa-Bánhida vasútvonal sorompójához érünk. Onnan indult a Kocsi út ma már Buzavirág névre keresztelve. Balra a bakterházból kijövő bakter akkor  még kézihajtású sorompóemelővel nyitott utat a szekereknek.

 Visszafordulva  még megállunk a híd utáni kőkeresztnél amelynél a határba induló parasztok keresztet vetve megemelték kalapjukat, s mormolták a szlovákul kérést         " pomohaj nám pambo". Itt ért véget a kis emlékező sétánk, s akkor 1947 nyarán még tudtunk szedni és fonni egy kis búzavirág koszorút, és a kereszt tövébe helyezni hálából Istennek és köszönettel őseink emlékének.

Köszönöm ha elolvasták, köszönöm Harasta Jóska barátomnak is akivel gondolatban közösen jártuk végig az egykori Bánhidát.

Ki, kicsoda volt Bánhidán 1920-1945 között

dr. Aulich Sándor: MÁV főintéző állomásfőnök. Erdélyben Nagyborosnyón született 1889-ben. MÁV-on belüli karrierje Hatvanban kezdődött, majd Bicske és Szár következett. 1936-ban került Bánhidára mint állomásfőnök.

Ács István : kereskedő. 1893-ban született Püspökszenterzsébeten. 1919-ben alapította meg vegyeskereskedését Bánhidán. A ma is álló épületben a Károlyi M. úton fűtéstechnikai szaküzlet működik.

Bagossy Béla : gépészmérnök 1882-ben született Szolnokon. Tanulmányait Budapesten végezte. 1928-29 között az épülő Bánhidai Erőmű műszaki ellenőre, majd 1930. jan. 1-től az MDVRT üzemigazgatója lett.

Bauer Simon vasáru kereskedő. Bánhidai születésü. 

özv. Bányi Lajosné szikvízgyáros. A szikvízüzemet édesapjától Skrinyár Józseftől örökölte.

Berényi Géza vendéglős. A vasúti vendéglő tulajdonosa, ebből a kocsmából lett a későbbi Tóth kocsma a bánhidai vasútállomásnál.

Bónyai Kálmán szabómester. Ógyallai születésű, 1935-ben nyitotta meg műhelyét Bánhidán.

Braun Mór mészáros, kereskedő és vendéglős. 1873-ban Pusztakürtön zsidó családban született. Neje Kohn Sarolta. 1896-ban alapította meg üzleteit Bánhidán a Kossuth Lajos utcában. Ma cukrászda üzemel a helyén.

özv. Czermann Jánosné vendéglős, -szálloda tulajdonos. A híres Nagyvendéglőt néhai Balogh János alapította akitől 1882-ben vásárolta meg a Czermann család. A szálloda rész három szobából állt, a vendéglő meleg-hideg ételekkel, magyaros konyhával várta vendégeit.

Czermann Endre gazdálkodó, borász  1890-ben Bánhidán született. Saját és bérelt földeken gazdálkodott. Házát 45 után póstaként használták.

Dodek József kőműves mester, építési vállalkozó. 1894-ben Bánhidán született. Felesége Kukuda Hermina, lányuk Anna. Ő volt Bánhida utolsó községi bírója.

Faragó János tanító. 1887-ben született Karánsebesen. 1913-ban került Bánhidára, jelentös közéleti munkát végzett az egykori Hangya ügyv. igazgatója is volt. Villaszerű háza lebontásra került a mai Hunyadi Kórház helyén állt.

Haller Mátyás a Bánhidai Erőmű hűtőtava mellett létesített " Sporthorgász-szálló és csárda" bérlője.1891-ben Győrsövényházán született, 1936-ban lett bérlője az említett helynek.

Harasta Imre pék. 1895-ben született Bánhidán, sütődéjét 1928-ban alapította. Neje  Vesztergomi Ilona.

Harasta Imre gazdálkodó. 1890-ben született Bánhidán. Utolsó községi törvénybíró. Neje Wéber Katalin.

Harasta István kocsmáros, született Bánhidán. A kocsmája 45 után városi cukrászüzem lett.

Harasta József vendéglős , kereskedő. 1892-ben született Bánhidán. Iparosok és Kereskedők bánhidai körének pénztárosa. Nevét a "Harasta kocsma " még ma is hirdeti.

Henney Emil gépézmérnök. 1932-től a Bánhidai Erőmű főmérnöke, 1937-től műszaki tanácsos.

Heringer János lakatosmester. 1904-ben születet Bánhidán. 1931-ben nyitotta meg műhelyét.

Heringer József cipészmester. 1904-ben született BÁnhidán. 1930-tól önálló mester.

dr. Heubner Károly állatorvos. 1902-ben született Tatán. 1930-ban került Bánhidára mint községi állatorvos.

Horváth Sándor uradalmi erdész. 1875-ben született Somogyvisontán. 1912-óta az Esterházy uradalom szolgálatában áll. Kihelyezett irodája Bánhidán van.

Dr. László Zsigmond orvos. 1902-ben született Nagysápon. Diplomáját 1928-ban Budapesten a Semmelweis egyetemen szerezte. 1930-ban nyitotta meg rendelőjét Bánhidán.

Izing Mihály gazdálkodó. 1870-ben Bánhidán született, 1913-1920 között községi bíró, részt vett a "Hangya" szövetkezet alapításában.Felesége Boda Mária.

Izing Viktor kovácsmester. Bánhdán született 1900-ban. Neje Tóbiás Teréz.

Makk Béla r. kat. plébános. 1890-ben GYőrszentmártonban született. 1913-ban szentelték pappá Győrben. A világháború alatt tábori lelkészként teljesítette hivatását. 1920-ban nevezték ki bánhidai plébánosnak.

Mélykuti Flórián tanító. 1904-ben Halimbán született. A tanítóképzőt Pápán végezte. Pályáját Héregen kezdte, majd két évig Vértesszőlősön tanított. 1930-ban került Bánhidára.

Kiss Mihály géplakatos és mechanikus. 1894-ben Világoson született. Műhelyét 1925-ben nyitotta meg Bánhidán.

Krupánszky Imre mészégető-kereskedő. 1901-ben született Bánhidán. 1931-ben vette mészégető üzemét. Alsógalla határában kőfejtéssel foglalkozott.

Kubinger Simon vendéglő tulajdonos , bánhidai születésű. Vendéglője helyén ma vegyiárú és festékbolt működik. Neje Hlogyik Rozália.

Kurz Lajos MÁV főintéző, 1886-ban Léván született. 1927-1936 között volt Bánhida állomásfőnöke.

Láng József főjegyző. 1873-ban született Környén. Középiskoláit Pápán végezte. Közigazgatási pályáját mint jegyzőgyakornok Környén kezdte. 1898-ban Bánhidára került segédjegyzőnek. 1913-ban nevezték ki a falu főjegyzőjének.

Ocskai József cementárú készítö mester. 1886-ban Vértesszőlősön született. Üzemét 1925-ben alapította Bánhidán. Felesége Boda Katalin. Fia ifj. Ocskay József vendéglőt vezet Bánhidán.

Ogonovszky Ferenc községi aljegyző. 1905-ben született Tatabányán. 1933-ban lett Bánhida megválasztott községi aljegyzője. A Hangya Szövetkezet ügyvezető igazgatója.

Pruzsina István bognár. 1883-ban született Bánhidán. Felesége Skrinyár Anna.

Sebald Gyula vendéglős. 1911-ben Budapesten született. 1934-ben alapította meg vendéglőjét Bánhidán. Vendéglős család sarja. Apja Sebald Rezső önálló vendéglőt üzemeltetett Felsőgallán.

Smudla Imre kereskedő vendéglős. 1878-ban Bánhidán született. Községi bíró, a helyi O.K.H. elnöke és könyvelője. Neje Szabó Mária. Gyermekei közül dr. Smudla Mihály községi gyakornok, Smudla Kálmán a vegyesüzlet vezetője. (O.K.H. = Országos Községi Hitelszövetkezet)

Spielmann Jenő vegyeskereskedő. 1900-ban Bakonysárkányon született. 1926-ban apósa révén önálló kereskedő lett. Üzlete a vegyeskereskedelem fogalmába tartozó textil, üveg, zománc- és porcelánárú eladásával foglalkozik.

Dr. Szemző Kázmér községi körorvos, tb. m. kir. tisztiorvos. 1896-ban Zomborban született. Tanulmányait Budapesten végezte, 1923-ban kapta meg orvosi diplomáját. Működését a budapesti Tóth-klinikán kezdte, majd s Szt. János kórházban tevékenykedett. 1926 -óta Bánhida megválasztott községi körorvosa. A Bánhidai Erőmű építésénél mint OTI orvos 1200 munkás egészségügyi felügyeletével lett megbízva. Neje Nagy Ilona.

Szlís István gőzfűrésztelep vezető. 1908-ban született Bánhidán. Középiskolát Tatán végezte. Ácsmesteri és kömüvesmesteri vizsgával rendelkezik. Neje Szinyovszki Anna tanárnő (iskolai tanulók szerint  a Szliska) Üzlettársa testvére Szlís Péter 1911-ben született Bánhidán. 

Tóth Miklós adóügyi jegyző 1886-ban született Izsán. 1922-től Bánhida adóügyi jegyzője.

Vida Jenő vezérigazgató, a felsőház tagja. 1872-ben született Budapesten. Kereskedelmi akadémiát végzett. Pályáját szeszipar kereskedelmi vállalatnál kezdte. 1997-ben meghívást kapott a Magyar Általános Kőszénbányák Rt.-tól. A tatai szénbányászat alapítói között először cégjegyző, majd igazgatóvá nevezik ki. 1914-ben a vállalat vezérigazgatója lett. Egyik fő támogatója és irányítója a Pesti Izr. Egyház belső életének. Támogatója a Újbánhida kiépítésének.

Vígh Ervin községi aljegyző. 1900-ban Gyermelyen született. Középiskolát Pápán, jegyzői tanfolyamot Szombathelyen végezte. Gyermely és Tokod után 1923-ban került Bánhidára. A Hangya Felügyelő Bizottság tagja, a Bánhidai Tüzoltó testület parancsnoka. Az Iparos Kör alapítója. Neje Láng Anna okl. óvónő, akinek édesapja Láng Antal 54 éven át volt Környe község főjegyzője.

Zachár Károly okl. gyógyszerész. 1899-ben Miskolcon született, egyetemi tanulmányai Budapesten végezte. 1928-ban került Bánhidára , ahol  Vörös órás épületének megvásárlásával megnyitotta "Turul" gyógyszertárát. Neje Bogyó Valéria.

Zábráczky Imréné okl. községi szülésznő. Bánhidán született. Bábaképzőt Szombathelyen végezte el. 1923-tól mint községi szülésznő tevékenykedett.

Vesztergomi Béla községi főjegyző Héregen. Bánhidán született 1903-ban. Neje Vígh Stefánia.

vitéz ZsemlePál hentes és mészáros. 1890-ben született Bánhidán.

Forrás: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék múltja és jelene. Bánhida kovácsmestereiről egy külön írás szól az emlékek menűben.

Bánhidai Szőlőhegy 1940

Bánhida őslakói között alig akadt olyan család akinek nem volt szőlője a Turul alatti lejtős hegyoldalon. Szorgos szőlőművelés és a vidám borozgatós események helyszíne volt ez a Gaal szőlőtől az Alsógallai kőbányáig nyúló terület. Sok bánhidai az itt megépített pince-présházban tárolta borát, és ünnepelte a fontosabb családi eseményeket, nem beszélve a legénybúcsúkról. 1950-es évek elején, úgy 1954-55 táján megjelentek a földmunka gépek, és megkezdődött az un. "1"-es országos főút építése. Emlékszem , hogy tűnt el Szeghalmi bácsi domboldali szőlője , betemetődtek a bombatölcsérek ahonnan a permetezéshez hordtuk a Tükörhegyi szőlőbe a vizet. Az új 1es tatabányai szakasza Felsőgallán az akkori Beloiannisz utca páros oldala alatti kerteken , Alsógallán a Táncsics utca feletti szőlőkön át érkezett az akkor már épülő Újváros és a Turul hegy közé. Elvágva a hegy felé terjeszkedő teraszos városépítés lehetőségét, amolyan "Tettye" , vagy kis Rózsadomb kiépítését. Az igazi csapást az M1 autópálya megépítése jelentette. 1969-ben a nyomvonal kijelölésénél, még módja lett volna az akkori városvezetésnek , hogy tiltakozzon. Kérjen módosítást, hogy Koldusszállásról az útirányt a Turul mögötti Farkasvölgy irányába tervezzék , és az egykori Tüdőszanatóriumnál lépjen ki a völgyből. A sutyorgó pletykák szerint , sok tanácsi vezető vásárolt már korábban az 1-es út mögötti területen hobbykertet, a kisajátítás jelentős haszonnal kecsegtetett. ( Kit érdekelt a városfejlesztés ?) 1982 nyarán megindult a forgalom a sztrádán , hogy aztán mára már a több ezres kamion forgalom kipufogó gázaival   szennyezze   Újváros levegőjét.

Szőlőtulajdonosok 1940-ben.

Anyáink "főiskolája"

Bánhidán szokássá vált , hogy a 15-17 éves lányokat elküldték Pestre " szolgálni ". A címeket a már visszatérő lányok hozták, ők kommendálták be az új lányokat korábbi helyeikre, de az akkori újságok hirdetési rovatait is lehetett böngészni , un. jó helyet keresni. A kialakult az a gyakorlat, hogy október 1.-től a következő év április végéig kötötték le magukat, hogy a nyári mezőgazdasági munkáknál már otthon legyenek. A barátnők igyekeztek egymáshoz közeli helyeket találni, hogy szabad idejükben találkozva, közösen némi biztonság érzettel ismerkedjenek a nagy város Budapest számukra érdekes szórakoztató helyeivel. Az Andrássy úti korzózás, az Állatkert, a Vidám Park a vasárnap délutáni programok első helyén álltak. A szolgálás, vagy hivatalosan a " mindenes cselédlány " szerepében megismerkedtek a városi középosztály mindennapi életével. A családok belső életéből , szokásaiból, az ünnepek megtartásából érezhetővé vált számukra a polgári jólét sok jó és akár rossz erkölcsi ellentmondása. Sok bánhidai lány tanulta meg a ház asszonyától a Nagyvásárcsarnok bevásárlási technikáját, ismert meg  otthon nem ismert recepteket, tálalási szokásokat, különösen a zsidó családoknál betartott, szigorúan "kóser" élelmiszerek beszerzését, tárolási szabályait. Persze ki voltak téve a ház fiatal urainak esetleges pimaszkodó közeledésének , illetlenségeinek, amely miatt sok esetben riadtan üzentek haza, hogy jöjjenek értük, mert ők tovább nem maradnak. A munkáért kapott 15-18 pengő is sokat segített az otthoni családoknak, de a stafírung gyűjtésre félre tett pénz is innen származott. Amikor a 18-19 éves lánynak lett a faluban egy olyan udvarlója, amely a szülők szerint is megfelelt a paraszti vagyoni elvárásoknak a cseléd sors gyorsan lezárult. A lányok felmondtak és most már a téli estéken fosztották a tollat, varrtak, kötöttek, horgoltak készítették a stafírungot, voltak emlékeik a pesti családoknál látott horgolt terítők, dunyhahuzatokra vart monogramokról. Aztán vasárnap szépen kiöltözve elmentek a bánhidai templom nagymiséjére, ott álltak a padok mellet - mert a padban csak asszonyok ülhettek - és várták a pap esküvői hirdetését. Ki kivel házasodik és hangzott a szószékről " hirdetem először ........ és aki bármit tud a jegyesek házasságának akadályáról, jelentse nekem ". Bizony -bizony az a kis szerencsétlen lány aki megesett egy úri ficsúr erkölcstelen magatartása miatt az már nagyon nehéz helyzetbe került. Ha gazdag volt, hát a vénasszonyok összedugták fejüket és kommendáltak neki egy gyámoltalanabb cseléd legényt, és már nem ő választotta ki a vőlegényt.

Hogy milyen volt a cselédkönyv, és mi állt benne azt az alábbi képek bemutatják. A képen szereplő igazi testi-lelki barátnők több évben szolgáltak egy időben Budapesten, ha összejöttek nevetve mesélték élményeiket , a Vidám Park ficsúrjairól a gazdasszonyok furcsa szokásairól, a csillogó fényes belvárosról. Soha nem bánták meg, hogy cselédlányként  szolgáltak, mert számukra ez volt ifjúságuk főiskolája.

Emléküket örökre megőrizzük ! Tatabánya 2021.04. 20.

Bánhida 2024. jan. 2.

Bánhida egyik nevezetes történelmi épülete volt az 1769-71 között épült postakocsi fogadó és szálloda. Az  egykori Nagy Vendéglőt Balogh János alapította.  A XVIII.  században Buda-Bécs közötti útvonalon lóváltó állomás és szálláshely volt.  A vendéglőt 1882-ben vásárolta meg a Czermann család, és ezek után Czermann kocsmának  nevezték Bánhidán. Három szobából álló kis szállodája is volt.  Az államosítás után a Póstakürt nevet kapta, de a lakosság kolhoz kocsmának hívta. Az 1960-as évek közepén lebontották, és a helyére épült a Puskin Művelődési Ház amelyet a kor szelleméhez igazodóan 1970. nov. 7-én avattak fel.

2024.máj. 1.