Lovasszobrot avattak Tatabánya-Bánhidán

2001 szeptember 1.-én avatták fel gróf Eszterházy József bán lovasszobrát Bánhidán. Bánhida , Alsógalla és egykori Tatabánya község területi találkozási pontján a mai Károlyi-sarkon állították fel Tóth Béla alkotását. Az avató beszédet Dr Zahar József történész professzor tartotta, a város nemzetiségi lakossága nevében dr. Németh Imre  önkormányzati képviselő méltatta gróf Eszterházy érdemeit az elődtelepülések  szlovák, német lakosainak  betelepítésében , a falvak felvirágoztatásában végzett tevékenységére emlékezve.

"itthon"   Tatabánya Megyei Jogú Város ingyenes  kétheti lapja  2001. szeptember 14. számából idézve: 

"Felavatták a lovas szobrot. A millenniumi év maradandó termékei: a harmadik köztéri szobrot avatták  fel a városban. A Magyar  Életfa, a Napóraszobor után  Eszterházy József  lovas szobra áll Bánhidán, a Károlyi -sarkon. 

Dr. Zahar József professzor évről évre haladva  ismertette a 18. század első felében  tevékenykedő államférfi életútját. Ami  szobrának  itteni felállítását indokolja, a törökök kiűzése  után  ő telepítette az elnéptelenedett Alsó- és Felsőgallára valamint Bánhidára a svábokat illetve a tótokat.

Dr. Németh Imre, az önkormányzat kisebbségi bizottságának elnöke három nyelven  - szlovákul, németül és magyarul  - köszöntötte  a szép számmal megjelent tatabányaiakat. Beszédében elmondta  - Ez a szép szobor nemcsak a térség újratelepítésében  érdemeket szerzett főúrnak, hanem őseinknek is emléket állít. "-Ha ez a bronzszobor  megszólalna , bizonyára hiteles választ kapnánk arra, hogy az akkori földesúri érdekek szerint  hogyan és milyen formában indultak meg a betelepítések. Gróf Eszterházy Józsefet szülei papi pályára szánták, ezért Rómába küldték tanulni, de gyenge egészségi állapota miatt visszatért Galántára.  1709-ben Komárom Vármegye főispánjává nevezik ki, és ekkor indul el az uradalmi gazdálkodás  fellendítésének  nagy terveivel. A tatai uradalomhoz tartozott Alsógalla, Felsőgalla és Bánhida. Bánhidán az egykori ősbetelepülők családnevei  ma is élnek, csak a legismertebbeket sorolom fel :  Lois, Smudla, Harasta, Homola, Hlogyik, Bobek,  Boda, Pruzsina. Alsógallán ilyen a Kiprich, Klausz, Schlégl, Wéber, Frank, Klein. Felsőgallán  a Darmsta¨dter, Fink, Huber, Lobenwein, Troll.  A szláv és sváb betelepítések őrzői e nevek. " megköszönte a szobor alkotójának, Tóth Bélának a munkáját, és mindazoknak akik a gondolatot felvetették és a megvalósítását támogatták. 

gróf Eszterházy József képe a Tatai Kuny Domonkos Múzeumban

E M L É K E K 

2004 egy nevezetes év volt, belépésünk az Európai Únióba. Abban az évben felkérést kaptam az ünnepi beszéd megtartására. Húsz évvel később elolvasván az akkor elhangzottakat döbbenten tapasztaltam, hogy az akkor megfogalmazott elvárások a mai időszakban (2024-25) még aktuálisabbá váltak. Remélem a kedves olvasó is egyetért velem.

2004 március 15

Tisztelt ünneplő közösség !

Lassan hagyománnyá vált, hogy egyik legnagyobb nemzeti ünnepünket márc. 15.-ét Tatabánya lakossága itt Bánhidán, az egykori községháza előtti szoborkertben felállított hősi emlékmű előtti téren ünnepli. Köszönet és érdem a 80-as években alakult Bánhida Baráti Kör tagjait illeti meg , aki 1988-ban elhatározták , hogy az 1848-49 es dicső korszaknak és az eseményekben részt vett bánhidai hős nemzetöröknek emléket állítanak. A helyi szájhagyomány szerint a szlovák anyanyelvű Bánhida, melynek akkori lakossága az 1850-es népszámlálás szerint mintegy 1200 fő lehetett, 150 fős nemzetőri csapatot állított ki a szabadságharcban való részvételre. Ebben nagy szerepe volt Fieba József bánhidai plébánosnak, aki lelkes prédikációjával rádöbbentette a falu lakosságát szent kötelezettségére a várt jobbágyfelszabadítás kiharcolására. Bátorságáért, hogy a függetlenségi nyilatkozatot kihirdette és támogatta súlyos árat fizetett. A megtorlás éveiben Haynau pribékjeitől megkínozva, hitében megalázva, papi hivatásától megfosztva, kiszabadulva Kufstein börtönéből mint óraadó tanár tengette életét és halt meg Győrben. Ennek a hős embernek emelt kopjafa előtt is fejet hajtunk ezen a napon. De nem csak Bánhida, hanem két elődtelepülésünk Alsógalla és Felsőgalla sváb nemzetiségű lakossága is felemlítheti főhajtás mellett hőseit. A mai ember már nehezen fogja fel a jobbágyfelszabadítás reményének jelentőségét, nem tudja átérezni azt, amit az akkori falusi emberek számára a várt önálló gazdálkodás szabadsága mit jelentett. Történelmünk korábbi függetlenségi harcainak zászlóján már lengett a felirat " Szabadságért, PRO PÁTRIA ET LIBERTATE", és 1848 március 15-én Pest-Budán újból egy ilyen zászlóbontás történt. A márciusi ifjak élükön Petőfivel, Jókaival, Vasvárival egy új rend , új eszme hevületében, vagy ahogy ők nevezték a szent világszabadság kivívásának reményében bontottak zászlót. És a zászló alá felsorakozott a Kárpát medence minden jobb életben reménykedő fia, nemzetiségtől vallástól függetlenül, hogy egységben és közös akarattal harcoljon, küzdjön a szent célért a független Magyarországért. Mi is történt ezekben a napokban Európában, mi adott reményt és bizalmat a sikerhez ennek a fiatalságnak. Az 1848-as év kezdetét a történelem a forradalmak tavaszának tartja, Szicília, Nápoly, Párizs forradalmi felkelése után március 13.-án kitört a forradalom Bécsben is. A bécsi forradalom híre felgyorsította a pesti radikális ifjak által is tervezett és előkészített folyamatokat. Március 15-én reggel a Pilvax kávéházban összejött pesti ifjak az eredetileg március 19-re tervezett népgyűlés azonnali megtartása mellett döntöttek. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és még néhány fiatal társukkal elhatározták, hogy kinyomtatják a már a márc. 13.-án Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti dalt. Délutánra nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum kertjébe, ahol már több ezer pesti polgár és egyetemista jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi elszavalta a Nemzeti Dalt. A fellelkesült tömeg ezután a várba vonult Táncsics Mihály kiszabadítására. A Helytartó Tanács látva a lelkes mindenre elszánt tömeget engedett a nép akaratának . Ezzel a vér nélküli győzelemmel telt el a magyar forradalom első napja. A békés átalakulás koronája, hogy pár héttel később gróf Batthyány Lajos vezetésével  létrejött az első független , az országgyűlésnek felelős Magyar Kormány. Érdemes felolvasni a kormány névsorát, mert olyan nevek hangzanak el amelyektől hangos  a mai politikai média, s nevükkel fémjelzett gazdaság ösztönző, kultúrális és egyéb programok  sora szerveződött és szerveződik, mint egy új reformkor  hangulatába és reménykedésébe andalítva  az mai újságolvasót.

• Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök,
• Deák Ferenc igazságügyi miniszter,
• Kossuth Lajos pénzügyminiszter,
• Báró Eötvös József  vallás- és oktatásügyi miniszter,
• Szemere Bertalan belügyminiszter,
• Mészáros Lázár hadügyminiszter,
• KLauzál Gábor földművelési  és iparügyi minisztet,
• Széchenyi István közmunkaügyi miniszter,
• és gr. Esterházy Pál  " a király személye körüli " miniszter, külügyminiszter

A kormány rövid életű volt, 1848 október 3.-án lemondott. Kegyetlen valóság, de Pest kivételével az európai ifjúság városi forradalmait rendre elfojtották, csak a magyar nemzetben élt a rendíthetetlen vágy a folytatásra a függetlenség kivívására. Ismerjük a történetet, a dicsőséges 48-49-es szabadságharcunkat is eltaposta az osztrákokkal szövetségre lépett orosz túlerő, s ahogy azt egyik írónk is fájdalmában leírta " orosz lándzsa döfte át a legnagyobb magyar költő szívét " is. Mi az üzenete 1848 március 15.-nek?

 Egy szent és magasztos célért folytatott küzdelem járjon bár nagy áldozattal, és az elbukás fájdalmával , hosszú távon győzelemre viszi céljait.

Ezt a gondolatot igazolja és fogalmazza Deák Ferenc a haza bölcse az 1864-es húsvéti levelében, és ezt igazolta az 1867-es kiegyezés történelmi igazsága  és a megvalósuló jobbágyfelszabadítás. Itt Bánhidán is 1864-ben folytatták le a várt földosztást és jutottak földjükhöz az egykori jobbágyok. Mit mondott Deák Ferenc:

" Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és szerencse visszahozhatja, de amiről a nemzet félve a szenvedésektől önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges."

Szavai máig elhangzó igazságot tartalmaznak, mert Magyarország és a magyar nép új kihívás előtt áll. 2004 május elsején hivatalosan is belépünk az Európai Unióba. Az előkészítő hosszú tárgyalások sikereit a mai média torzító szemüvegén is átlátó egyszerű ember számára most következik be a valódi ellenőrzés " az UNIÓS puding próbája". Ha ma élnének a márciusi ifjak, vajon milyen 12 pontos követeléssel állnának elő, mi az amit a nemzet elvár a ma vezetőitől. Vegyük sorra a feladatokat és elvárásokat amelyekre majd választ kell kapnunk, és biztosan mindenki a maga módján saját mindennapi életében választ is fog kapni ezen alapvető kérdésekre, hogyan alakul:

• az Unió és a magyar nemzeti érdekek összehangolása
• gazdaságunk versenyképességének alakulása
• mezőgazdaságunk, a hungarikumok megmentése
• az egészségügy színvonala, orvosaink megbecsülése
• a családok , a népesség, a nemzet megújulásának lehetőségei
• a magyar nyelv és a nemzeti kultúra megbecsülése
• a Kárpát medence magyarságának kapcsolata

és folytathatnám a sort életünk sok-sok meghatározó elvárásaival. S mindezen nagy felelőséggel járó feladatokra milyen képviselőket válasszunk és küldjünk Brüsszelbe. Mit tanácsol nekünk ebben Deák Ferenc:

" Kit hatalomnak parancs szava, sem becstelen érdekek, sem hiúság és pillanatnyi népszerűség hajhászása nem vezetnek, hanem keresi hazája javát és követi saját meggyőződését az könnyen viseli a felelősség terhét "

Hát ilyen embereket kell választanunk és Brüsszelbe küldenünk, ehhez a döntésünkhöz kérjük mi is a Jóisten segítségét.

 Köszönöm, hogy meghallgattak!

Bánhida 2024. márc. 15.