Bánhidai földművesek emléke

Bánhida újratelepülésének 400 éves évfordulóján elhangzott beszéd

Hogyan született meg a szlovák Bánhida ( Jako sa narod'ila slovenská Bánhida )

Őseink emlékére illő, hogy úgymond " bánhidai " szlovák nyelven is üdvözöljem Önöket, hiszen több mint 250 éven át Bánhidán a lakosság többsége szlovákul beszélt.

Sridec'ne pozdravujem vas mile banhid'ane. Dekujem velmi pekne z'e mate vulu precitat' ako sa narod'ila slovenská Banhida .

Tudom ma már kevesen értik a régi bánhidai szlovák nyelvet, ezért mondhatom szomorúan, hogy Bánhidán elszenderedett (zomrela ) a szlovák nyelv. Ha ezt a emlékezést 1718-ban magyarul mondanám a lakosság 90 % a nem értette volna , most pont fordított a helyzet. Gyerekkorom szép emléke amikor nagyapámmal mentünk ki a határba a szembejövőnek így köszönt "Pambo vám daj " ez amolyan agyisten , és mi volt rá a válasz "Pomohaj aj vam Pambo" , maguknak is Isten segítsen - hozzágondolva a folytatást - miben , hát a munkában. Ezt kívánom én is ehhez a történelmi összefoglalóhoz.

Visszatekintve Bánhida történelmére, méltán mondhatjuk, hogy történelmileg nevezetes hely, már 1288-ban szerepel egy oklevélben, melyben IV. László király vámszedő hellyé emeli és elrendeli az esztergomi káptalan javára fizetendő vám szedését. De igazi történelmileg ismert hellyé Kézai Simon krónikája tette, amikor megírta a Bánhidai csata történetét. Árpád fejedelem seregei 896 körül, itt a Bánhida és Környe közötti dombokon , a Rákos patak mai nevén Általér mellett győzték le Szvatopluk seregét és vették véglegesen birtokba az egykori Pannóniát. Bánhida földrajzi elhelyezkedése folytán - Buda és Bécs közötti legrövidebb útvonal mentén - kiemelt postakocsi állomás volt, a Bánhidára bevezető és kimenő utak nevei is erre utalnak, mint a Budai út, Mészárosok útja. A Mohácsi vész után 1543-ban a Tata felé vonuló török sereg lerombolja Bánhidát , feldúlják a Mátyás király korában faragott kövekből épült templomot. Erről a templomról írta 1730 körül Bél Mátyás " A négyszögletes kövekből épített oly sok esemény után még most is épp falakkal megmaradt bánhidai temlom egy cseppet sem közönséges alapítóiról tanúskodik, ...s bár a templom szerkezetéből és más romokból arra lehet következtetni, hogy azelőtt sokkal virágzóbb volt Bánhida ".( Istvánffy városnak nevezi) mára nagyon megfakult a régi fénye. Ősi arculatából alig maradt meg valami a régi országúton kívül, amely Győrből Budára vezet. " 1570-ben már pusztaság az egész táj. 2019-ben a templom sekrestyéjénél új ajtót bontottak, és valóban előkerültek faragott négyszögletes kövek.

Hogyan indult itt újra az élet ? Gyüszi László kutatásai alapján tudjuk, hogy Kun Máté a Bánhidáról elmenekültek és leszármazottaik nevében 1617-ben levélben fordul a Pozsonyban székelő Császári Királyi Kamarához, hogy engedélyezzék visszatelepülésüket Bánhidára. Kamara hozzájárul, és Gyüszi Lászlót idézve " A következőkben arról szól a levél, hogy mivel a település az uralkodónak hasznára lehet, s a budai pasa engedélyét is olvasták, Kun Máté kérelmének helyt adnak, s az ország törvényei szerint a kívánt szabadságot négy esztendőre megengedik feltéve hogy " az ott lévő ős fiak a mostani szabadsággal élni akarnak, kötelesek legyenek az örökös jobbágyságra".

A visszatelepülés 1618-22 között kezdődött , és a környék falvaihoz hasonlón református jobbágyok voltak az első telepesek. Az 1622-es rovó összeírásban még nem szerepel Bánhida, arra való hivatkozással, hogy még nem telt ki a négy éves adómentességük. Csak 1635-ben veszik nyilvántartásba egy portával, de ez 1639-re fél portára fogyott. A kutatók szerint egy portán általában 2-4 háztartással lehet számolni, körülbelül 15 - 20 főt jelent. Ebben a korszakban Bánhida a Tatai domínium részeként Zichy Istvánnak volt zálogba adva. Közismert volt a tulajdonos Csáky László költekező, könnyelmű életmódja ezért egyes tulajdonait zálogba adta, - ismert Csáky szalmája szólás : a szándékosan félig kicsépelt kévéket mint üres szalmát Csáky ingyen adta jobbágyainak , akik azt cséphadaróval újra kiverték , így lett többlet búzájuk -. 1648-ban újabb telepeseket hoztak így Bánhidán már négy adózó porta lett összeírva. Komárom vármegye történetében a református egyházzal kapcsolatos fejezetben említik, hogy 1650-ben Marosi István volt a lelkészük. Marosit 1673-ban a Wesselényi összeesküvés kapcsán Pozsonyba rendelik. Csáky nem engedi vissza gyülekezetéhez, tatai várfogságban tartotta, mindenéből kifosztotta, és csak váltságdíj fejében szabadult ki 1676-ban.

A század második felében a nagy Oszmán Birodalom háromszor is próbálkozott Bécs elfoglalásával. Sorolhatjuk a nagy ütközeteket, 1664 Szentgotthárdi csata (amely Montecucoli nagy győzelmét hozta ). 1683 Kara Musztafa újabb támadása Bécs ellen ahol Sobiesky János lengyel király felmentő serege menti meg Bécset - de még a mai napig sincs szobra Bécsben -. A szultán nem bocsátotta meg Kara Musztafának a vereségét , utasítására megfojtották. A Bécs felé Bánhidán átvonuló csapatok mindig nagy pusztítást hagytak maguk után, ezért is érthető, hogy a században a település lakóinak száma váltakozva 2 vagy 5 családnál nagyobbra nem növekedett. Az 1683-as hadjárat Bánhidát is érintette, az átvonuló török seregek kifosztották , lakói elmenekültek. Az 1688-as feljegyzésekben Bánhida újból mint puszta kerül említésre. Majd következett Buda visszafoglalása 1686-ban, és lényegében ez a fordulat amikor végre békés  időszak köszöntött be környékünkön. Ebben a háborúktól vészterhes XVII. században a senki földjén megtelepedni nagy áldozatot követelt, a gaztól cserjéktől elburjánzott szántókat újra művelhetővé tenni , a lápos mocsaras területeket lecsapolva legelőkké alakítani , újraépíteni házaikat, és ugyanakkor adózni a budai pasának és a földtulajdonos kegyúr intézőinek is. Borovszky Samu " Komárom vármegye története " című munkájában írja , egész megyében alig ezer fő volt a lakosság száma a század végén.

Az újabb betelepedés 1690-ben kezdődik. 1693-ban öt portát vettek számításba. Honnan érkezhettek az új telepesek ? Ebben az időben kezdődik Vértesszőlős betelepülése is, és a "Szőlősi krónika" megemlíti, és hasonló utalás van Bánhidára is, hogy az új telepesek felföldről Pétervárról jöttek. ( Lánczos Zoltán: Szőlősi História Dómusra hivatkozva). Sajnos a helységet nehéz beazonosítani, mert a mai közigazgatási térképeken ilyen nevű település nem található, található viszont két "Péterrel " kezdődő település, az egyik Trencsén közelében Péterszabadja (Petrová Lehota) , a települést Wikipédia szerint 1346 körül említik először, katolikus szlovákok lakják , templomukat Szent Mihály nevére keresztelték, a másik Péterlak ( Petrová Ves, Holics alatt ). A "ves" szlovákul községet jelent. Ez utóbbi település akár Péter község is lehet Miawától nyugatra, lakói katolikusok. Nem messze található Trnovecz község, amely akár a Ternovec név forrása is lehetett.

Jakus Lajos tanulmánya " A tatai várbirtok újjátelepítése a XVII. században. " leírja, hogy a század végén Bánhidán 30 portát jegyeznek, de ebből csak tízben laknak ( ahogy írja 20 od praesenti puszta ). 1697-ben örökös nélkül meghalt Csáky László gróf, a Tata-Gesztesi birtok visszaszállt a császárra. I. Lipót császár a területet báró Krapf Gáspár Ferenc hadi kamarai tanácsnoknak érdemei jutalmául örök ajándékba adta. Az új tulajdonos gazdasági érdeke, hogy felfuttassa a terület népességét. Krapf azonnal nekikezd telepesek toborzásához, és 1698-ban tíz pápista (katolikus) család érkezik felföldről, ahogy már írtam Pétervár környékéről. Jakus szerint 1705-ben Bánhidának volt egy papja is, de a nagy nyomorúság miatt elhagyta a települést. Ennek más oka i s lehetett, mert ebben az időszakban zajlik a Rákóczi szabadságharc, amely számos településen újra éleszti a kálvinisták aktivitását. Bánhidát is úgy tartják számon , hogy 1707-ben csatlakozik a Rákóczi felkelőkhöz.

Az 1713 ápr. 2-án tartott kocsi református zsinaton, a résztvevő falvak között már nem szerepel Bánhida, mert a reformátusok 1712- ben elköltöztek Bánhidáról. Az elmenekültek helyére megjelennek a felvidéki szlovák telepesek. Az egykori Pozsony-Nyitrai vármegyékből de északról Trencsén környékéről toboroztak szegény szlovák zselléreket a jobb megélhetés reményében. Dr. Jozef Stolc nyelvész vizsgálatai alapján Bánhidára , Szőllősre Trencsén alól Bánovce (Bán) térségéből érkeztek legtöbben. A már említett Péterszabadja valóban Bánovce felett található és Bánhidán mindenki ismeri azt a kedves dalt :

"Ne d'aleko od Trencˇina bívá pekná Katerina "- Nem messze Trencséntől lakik a szép Katalinka- kell ennél szebb bizonyíték, hogy honnan hozták kultúrájukat őseink.

Megállapítani a betelepülők származási helyét csak további alapos kutatással lehetne pontosítani A kutatók többsége gróf Eszterházy József nevéhez köti Bánhida felfuttatását, de ez inkább az 1730-as évekre vonatkozhat , mivel gróf Eszterházy József bán nagyapjának édesanyja abból a trencséni Illésházy családból származott amelynek birtokai voltak a területen . Minden földbirtokos ragaszkodott jobbágyaihoz, toborozni csak engedélyével lehetett . Korábban északról szökött katonák , a vallási harcok elől menekülő családok indultak szerencsét próbálni. Mi sem bizonyítja jobban a származást mint a név , ami gyakran összekapcsolódik a településsel ahonnan az illető származik . Pl a Studeni Johan a Stud'eni településre utal, a mai Moravcsík név a Moravszkyból ami Morvaorszából származót jelent, a Ternovec nyilván a Trnovecz (Péterlak) környékéről származó embert jelöl. Más kutatások Podbrant ( Berencsváralja), Mijawa, Stud'eni környékéről származtatják a környék szlovák őslakóit. Közismert, hogy Oroszlányba evangélikus szlovákok jöttek, akik nagy része Mijawából települt át.

1715-ben nyílván adózási célból országos összeírást tartottak, ekkor Bánhida 26 családdal szerepel a nyilvántartásban, ebből 10 telkes jobbágy és 16 zsellér. A telkesek között Tamaskó Márton, Smudla Gáspár és Pluhár György művelték meg a legnagyobb területeket, a zselléreknek nem volt kijelölve földhasználatra terület. 1720-ban a megismételt összeírás során már 30 családot regisztráltak és ebből 29 lett telkes jobbágy, ami arra utal, hogy egyre nagyobb területet tudtak művelhetővé tenni. A 75és 2/4 köblös szántóterület 174és ½ köblös nagyságra növekedett. Arról is szól a monda, hogy vita volt a tatai és bánhidai jobbágyok között a területi határok kijelölésénél. A listán szereplő nevek alapján már többségben voltak a katolikus szlovákok . (1. melléklet) A lakosság összetételében jelentkező változást több tényező okozta. Egyik a meginduló ellenreformáció, ami miatt már 1712-ben több református család elvándorolt, a másik egy jó nyelvi információcsere hiánya. Elképzelhető, hogy a betelepülő szlovákok egyáltalán nem tudtak jól magyarul, ugyanez a magyaroknál a szlovák nyelvismeret hiánya. Nyilván számtalan napi problémát nem lehetett normális kommunikációval elsimítani pl. a mezőgazdasági munkáknál a közös legelőhasználat, iskolában az oktatás problémáit. Látható, hogy a 1715-ös és 1720-as adóösszeírás listájának összevetésénél csak kilenc családot találunk akik mindkét listán szerepelnek. Ugyanakkor az 1719-től már meglévő születési anyakönyvben szereplő családnevek jól egyeznek az 1720. évi adózásra összeírt nevekkel.

A történelmi forrásoknak két biztos eleme , egyik az adózási nyilvántartások, birtoklevelek köre, a másik az egyházak által templomonként vezetett "Historia Dómus" és a felügyelő püspökségek gazdálkodási jegyzőkönyvei. Mohl Adolf "Tata plébánia története" című munkájából tudjuk, hogy 1700 -ban Bánhida a Tatai plébániához tartozott.

Első papunk Stublics György 1714-18 között szolgálta Bánhida katolikus híveit, minden bizonnyal neki köszönhető, hogy 1714-ben fedél alá kerültek a mátyás-korabeli templom romjai. A historia dómus szerint 1719-31 között Bánhida híveit Tatáról gondozták, ennek alapja az 1718 szept. 10. dátummal bejegyzett instauráció (megújítás) amely meghatározta a tatai plébános felügyelete alá tartozó falvakat, ide tartozott Bánhida is. Ebből az időszakból két tatai plébános neve ismert, 1719-26 között Pogány Pál, majd 1726-36 években Szombath Miklós voltak a tatai Szent Balázs templom plébánosai. Ugyanakkor Tatának volt egy másik temploma is a mai Kálvária dombon, a Szentivánhegyi plébánia , ennek a helyén lévő ma is látható kápolnát Eszterházy József nádor 1727-ben a Tatai-Gesztesi uradalom megvásárlásakor építette fel. Mivel az említett két tatai plébános nevére nem lehetett rátalálni a bánhidai anyakönyvben, pontosan nem tudni honnan jöttek Bánhidára a híveket ellátni.

Az 1719-31 a korszakkal kapcsolatos az a nagy élményem, amely pontosítja a korszak tényleges lelki gondozás viszonyait. A Bánhidai Plébánia könyvtárának leltározása közben előkerült egy kb. A4-es méretű fekete vászonkötésű könyv. Belelapozva meglepetten látom, hogy a latin szöveg között ismert bánhidai családnevek szerepelnek. Ez az első bánhidai születési anyakönyv amely a hivatalos egyházi anyakönyvezés 1736 előtti időszak 1719. március 27. -1731. március 29. között születettek jegyzéke. Másik meglepetés, hogy a 260 oldalas anyakönyv 189. oldalán (az oldalszámozás utólagos a maradék lapokra vonatkozik) elhalálozottak beírása található és mindjárt a második bejegyzésben ez olvasható: "Anno 1717 die 20 january obdormivit Joannes Bany" úgy gondolom arról a Banyi Jánosról szól a beírás, aki az első tanító volt Bánhidán, vagy ahogy a könyvben szerepe l "Schole Rectore". Temette Margvardus móri kapucinus atya. (2. melléklet) Tehát nem csak a tatai, hanem a térségben lelki szolgálatot nyújtó móri kapucinusok is ebbe könyvbe jegyezték be a született és elhalálozott híveket. A könyv szerkezete további gondolatokat ébreszt, az a plébános aki ezt a könyvet megnyitotta nyilván két részre osztotta, az elejére beírja a született gyermekeket, és könyv hátsó felébe az elhalálozottakat. A meghaltak beírása 1716 szeptemberében kezdődik, ugyanakkor az első születési dátum 1719. márc. 27., tehát a könyv eleje eltűnt felmorzsolódott az idők során, hiszen a kötésén is látszik, hogy a fekete vászonborítás már a múlt században készült. De egyértelmű, hogy az első halotti bejegyzést Stublics György írhatta. Természetesen jön a következő kérdés, kik lehettek a többi atyák, mert a kézírások stílusán látható, hogy több atya forgatta ezt az anyakönyvet. Banyi Jánost temető Margvardus móri kapucinus atya mellett egy másik nevére is bukkantam az 1719 szept. 24. bejegyzésben Georgius Gregori páter nevére. Mórra már 1694-ben letelepedtek a kapucinusok, Tatára csak 1743-ban. Nyilvánvaló, hogy a térségben (Oroszlány, Környe, Bánhida , Szőllős , Tardos , Tagyos) ők látták el a keresztény hívek lelki gondozását. Harasta öregapámtól tudom, hogy még XIX. században is vasárnap délelőtt 9 órakor volt a szentmise és utána a keresztelések.

Mit tartalmaz Bánhida első anyakönyve.

Az anyakönyv mai felfogásunk szerinti érdekessége, hogy a született gyermek neve után szülők beírásánál csak az apa teljes neve szerepel az édesanyának csak a keresztneve van megemlítve. Hasonlóan a tanuknál is csak a férj teljes neve alatta a feleség keresztneve. Milyen fontosabb megállapítások és statisztikai adatok nyerhetők ki az anyakönyv vizsgálatából. Az anyakönyv 786 születési , és 11 temetési bejegyzést tartalmaz. A bejegyzések jelentős hányadánál megjelölik a település nevét is, így látható,hogy a kapucinusok voltak azok akik a térségben Oroszlánytól Tardosig minden Bánhidára behozott gyermeket megkereszteltek. Ezek alapján:

Bánhida 339, Szőlős 190, Környe 80, Oroszlány 32, Tagyos 10, Tardos 7 helyen került bejegyzésre mint a gyermek születési helye. Ezen kívül 128 olyan bejegyzés van ahol hiányzik a helység , így csak a szülők nevei alapján lenne beazonosítható a település. A gyermekeket illetően 383 leány és 396 fiú került beírásra, de meglepően van olyan 7 hiányos bejegyzés ahol nincs megnevezve a gyermek. Feltételezésem ezek a szüléskor elhalálozott gyermekek voltak, és a vallási szertartás megtartása érdekében lettek bejegyezve. Ha a két nem teljes évet 1719 és 1731 et kivesszük a statisztikából , akkor a térségben átlagosan évenként mintegy 35 gyermek született a térségben . A bánhidai vagy ahogy hivatalosan szerepel Banhidiensys jelölésű gyermekszületések éves átlaga 29. A teljes körzetre vonatkozóan éves szinten a minimum 17 és a maximum 41 gyermekszám között ingadozik a bejegyzés szerint. Ha ezekből a számokból a letelepedett családokra kívánunk becsléssel élni, van egy kiinduló adatunk 1720_ra , az adóügyi összeírás szerint 30 család élt Bánhidán , van egy másik hivatalos felmérés 1768-ra vonatkozóan amikor 121 családot írtak össze. Ezek alapján véleményem szint 1727-ig amikor Eszterházy József nádor megvásárolta a Tata-Gesztesi birtokot mintegy 60-80 család élhetett Bánhidán, majd ezt követő 40 év alatt újabb 60 családot telepítettek be, részben Banovce ( az akkori Bán) körzetéből, a már említett Eszterházy-Illésházi dinasztiák kapcsolata alapján, ugyanakkor megjelent egy áttelepülési tendencia Asógalláról amelyt az 1736-os anyakönyvben megjelenő német hangzású nevek mutatnak ( Izing, Hulczoger, Lutring stb.) Ennek elsőbbrendü oka, hogy a betelepülő sváboknak kisebb földterületet tudtak Alsógallán kijelölni, és a földek minősége is gyengébb volt, ugyanakkor Eszterházy Józseffel kötött szerződésükben szabad költözködési joggal rendelkeztek. Hogyan alakult a falu képe? Erre választ találunk az ARCANUM adattár térkép gyűjteménye alapján. (3. melléklet) Az első osztrák katonai felmérés szerint, amelyet II. József a kalapos király rendelt el 1782-ben 114 házat számolhatunk össze , az 1785-ben tartott népszámláláskor 1144 fővel szerepel Bánhida a listán, Ha feltételezem, hogy az osztrák katona térképészek pontosan bejelöltek minden házat, átlag házanként 10 fő minimum egy-két család lakhatott. Az adatok jól összeillenek azzal hogy 1768-ban 121 családot írtak össze.

Mit tudunk az oktatásról .

A született gyermekszámról már beszéltem, de talán érdeklődésre tarthat számot milyen nevek voltak gyakoriak, azaz mai felfogásunk alapján népszerűek. Lányoknál az első öt helyezet: Maria (85), Anna(72), Catherina(70), Elisabetha (39), Éva(31) a fiuknál Johan (81), Georgius(54), Martinus(44), Andreas (34), Michael (32). Bár a Mihály név csak az ötödik, az 1742-ben átépített új templomot Szent. Mihály arkangyal védelmére szentelték. (Talán van valami összefüggés, hogy a péterszabadjai templom védőszentje is Szent Mihály.) Bánhida első tanítójának halotti bejegyzése igazolja Bany János ténylegesen élő személy volt. Művelt , tekintélyes személy lehetett, akinek a temetésére a móri kapucinusok rektora is eljött. Neve akár Ban ( ma Banovce ) településre is utalhat. Egy 1722 évi bejegyzésben található az új tanító neve Georgius Ujváry felesége Maria. Feltehetően ez egy tatai származású család, mert Tata első plébánosa 1695-ben azonos nevü Ujváry Gergely volt.

Kik lehettek a legősibb bánhidai családok? Erre közelítőleg az 1715-ös adóösszeírás és az 1716-os elhalálozott összevetésével tudunk válaszolni. A közelmúltban szó volt a rég várt Polacsek köz helyén megépült út elnevezéséről. Hát konstatálom , hogy a név már az elhalálozottak között 1717 febr. 20. dátummal szerepel, mint Michael Polyacek. Tehát biztosan ősi bánhidai családról van szó.

Talán nem érdemtelen , hogy bemutassam azon mondhatni Bánhida újjáalapító családok neveit, amelyeket mintegy virtuálisan egy ezüst kapszulában a "Bánhidai parasztcsalád " emlékmű talapzatába helyeznénk. Olyan időrendi sorrendben írtam ki a családneveket, ahogy azok először mint szülők vagy tanuk megjelentek az általam kapucinus anyakönyvnek nevezett könyvben. Azokat ahol az atyák a beírás végére hitelesítve a "Banhidiensys" megjelölést írták.( 1. melléklet)

Az 1727-es esztendő lényeges változás kezdetét jelezte Bánhida és a tágabb környezet számára. Gróf Eszterházy József királyi jóváhagyással, 343524 forint értékben megvásárolta a Tata-Gesztesi birtokot. Ki is volt gr. Eszterházy József horvát bán. Az Eszterházy család a XVII-XVIII. század egyik gazdasági és politikai értelemben is legsikeresebb dinasztiája. A nagyapa Eszterházy Miklós nádor (1583-1645) két házasságával óriási birtokokra tett szert. A meglévő galántai mellé , (az első házasságával megszerzett Munkácsi várat Bethlen fejedelem részére a császár által kikényszerített átadásáért ) jóvátételként kapta meg a Kismarton-Fraknó birtokot a mai Einsenstadt (Kismarton) környékén. Az unoka József eredetileg papnak készült, apja Eszterházy Ferenc középső fiát gyenge egészségi állapotára hivatkozva Rómába küldte tanulni. Onnan hazatérve rátóti préposttá nevezték ki. 1700-ban Bécsben a bölcselet tudomány doktorává avatták. 1705-ben elhagyta a papi pályát, beállt katonának. 1708-ban már részt vett a kurucok elleni hadjáratban, többek közt a trencséni csatában. III. Károly 1709-ben nevezte ki Komárom Vármegye főispánjává, a kuruccá lett Antal bátyja helyébe. Testvére Eszterházy Antal kitartott Rákóczy fejedelem mellett és 1722-ben Rodostóban halt meg. Felségárulás vádjával megfosztották Pápa-Devecseri birtokaitól, és a császár Eszterházy Józsefnek adományozta. József a növekvő gazdagság mellett, Komárom Vármegye politikai vezetőjeként 1725-ben megkapta a helytartósági tanácsnoki rangot. De ez utóbbi tisztéből III. Károly hamar megfosztotta, mert ellenezte az adóknak a telkekre történő áthárítását. Miután kegyvesztett lett visszavonult Tatára, az 1727-ben vásárolt birtokára."

Ekkor kezdte el Tata és környéke gazdasági rendbetételét először Bánhidára és Szőllősre (1729) telepített újabb szlovák családokat. 1733. febr. 4. keltezéssel kiadta pátensét a Bajorország Würtzburgi kerületében élő németek letelepítésére, 1733-ban Alsógallára 44, 1735-ben Felsőgallára 51 család érkezett. A német családokkal kötött örökös szerződés több jogot biztosított (pl. házépítési kedvezmény, szabad költözködési jog) mint a röghöz kötött bánhidai jobbágyoknak akik ezt többször sérelmezték. Eszterházy jó érzékkel választotta ki a birtokait irányító, fejlesztő vezetőit. Galántai Balogh Ferenc, Fellner Jakab az előző gazdasági az utóbbi építészeti munkásságáról sokat lehetne írni. III. Károly császár látván Eszterházy népszerűségét és a megyei szintű politikai befolyásoló képességét , veszedelmesnek tartotta, hogy a megyében maradjon, ezért 1733-ban horvát bánná nevezte ki, amely hivatalát 1741-ig viselte. Gróf Eszterházy József bán 1748-ban hunyt el Pozsonyban.

Eszterházy Józsefnek a térségben végzett munkásságának elismerésére Tatabánya város lovas szobrot emelt, amelynek leleplezésén 2001 szetp. 2.-án dr. Németh Imre a Tatabánya Megyei Jogú Város Kisebbségi Bizottságának elnöke mondott avató beszédet.

1. mellélet : ismertebb bánhidai családnevek az első anyakönyvben

1716-1717 év bejegyzései : Bany Johan tanító, Polyacek Michael, Lois Johannis

1719-1720 év bejegyzései : Ács Michael, Babinecs Johan, Bobek Johan, Harasta Mathias, Jelinek Johan, Lapatar Johan, Lois Gasparus, Pluhar Georgius, Rovny Johan, Smudla Gasparus, Szlavik Paulus, Hornyak Andreas

1721 év bejegyzései : Hlogyik Georgius, Jankovics Paulus

1722 év bejegyzései : Krupanszki Michael, Ocskai Anna, Ujvary Georgius tanitó

1723 év bejegyzései : Benkovics Michael, Forisek Johan, Skrinar Georgius, Fidrich Tobias, Ternovics Martino, Vajger Johan

1724 év bejegyzései : Gajarszki Johan, Homola Johan

1725 év bejegyzései : Szent-Györgyi Anna

1726 év bejegyzése : Moravcsik Johan

1727 év bejegyzése : Hornyak Michael

1728 év bejegyzései : Kukuda Georgio, Vajnorák Martino, Pruzino Johan

1729 év bejegyzései : Rusicska Elisabetha, Trnovecz Johan

1730 év bejegyzése : Tobias Friderikus

1731 év bejegyzése : Krivanek Johan

Befejezésül még egy két szubjektív gondolat. Ortutay Gyulától idézve " Néhány emberöltő múlva , akik Tatabányán születnek és élnek, csak mint mesére fognak emlékezni Alsógallára ,Felsőgallára Bánhidára. " Éppen ezért , bár Bánhida helységnév 1947 okt. 1.-én lekerült a magyar közigazgatási térképéről, nevét megőrizni kötelességünk. Utcát, teret, iskolát , művelődési házat stb. kellene elnevezni erről a szép történelmi névről. Egy helyen olvastam Egressy Ernától:

"Hivatkozva Fényes Elekre maga ez a szó Tatabánya- kérdések sorozatára ösztönözné, hogy e oly "regényes", a "szemet édesen legeltető" Bánhida, ez a magyar-tót falu, ill. Asógalla és Felsőgalla, ezek a magyar-német falvak lemondtak szép nevükről, hogy beérjék ezzel a furcsa hangzású, mesterkélt elnevezéssel, hogy Tatabánya."

Befejezésül , külön szeretném megköszönni Visegrádi Józsefnek és családjának, hogy József barátom mint igazi bánhidai "lokálpatrióta" lévén gondolt arra, hogy emléket kell állítani Bánhida újratelepülésének 400 éves évfordulóján. Köszönet Kanalas Sándor szovátai fafaragónak, aki a Hargitából érkezett farönkökbe véste a "Bánhidai parasztcsalád" emlékművét. Végül köszönet illeti Gyüszi László tanár úr Bánhida történelmének kutatásában végzett munkájáért. Kun Máté mellett annak az öt családnak a nevét akik 1618-22 között vállalva a veszélyt letelepedtek Bánhidán nem ismerjük, de reméljük, hogy leszármazottaik nevét Stublics plébános anyakönyve, vagy az 1715-20 as összeírások listáján lévő nevek között találhatjuk . Ha visszagondolunk az elmúlt 400 évre, sok bánhidainak van köszönni valónk.

Köszönjük munkájukat, és kérjük a Jóistent adjon nekik mennyei békességet.

Prosime Pana Boha daj im n'ebeske poz'ehnany.

Tatabánya 2018. szept. 29.

dr. Németh Imre beszéde " Bánhidai parasztcsalád" szobor avatásán.

Bánhidai  telkes jobbágyok 1768-ban 

1 Benedek János        2 Bartek Vencel     3 Benkovics József         4 Benkovics József              5 Benkovics Márton   6 Béres András  7 Boda Tamás         8 Debelák Jakab         9 Dames Mártonné  10 Gidia György  11 Harasta János       12 Hinorán István   13 Homola Márton   14 Horela Márton   15 Hornyák András    16 Hornyák Tamásné    17 Hulczóger József         18 Hulczóger János          19 Jankovics András   20 Jankovics János   21 Gyurkovics János   22 Gyurkovics Pál         23 Krupánszky János   24 Krupánszky Márton I.   25 Krupánszky Márton özv.    26 Lajos Jakab      27 Lapatár Péter     28 Lepeta István   29 Lois József    30 Lois Pál ö.        31 Lois Pál I.             32 Marozovics Márton          33 Mazarovics András    34 Michsovics István    35 Moravcsik Márton               36 Novozamszky János     37 Orisek János     38 Orisek Márton          39 Papanek Márton   40 Pokornyi János 41 Pokornyi József          42 Polyák György   43 Polyák József    44 Prusina György    45 Prusina János  46 Prusina Mihály    47 Rezák Miklós          48 Rovni Márton         49 Rumány István        50 Shorela György      51 Skrinar Tamás    52 Skubina János    53 Smudla István                  54 Szabó István    55 Szabó Márton   56 Szabó Mihály    57 Szabó Mihály    58 Szabó Pál  59 Szaklatil József    60 Szekeres György          61 Szukenyik János    62  Ternovecz Pál  63 Ternovecz István   64 Thurecsek Márton    65 Tóbiás György   66 Tóbiás Mátyás    67 Tóbiás Pál    68 Tobinger János    69 Vajger András    70 Vajnorák József                        71 Zábráczky József         72 Zavaros György    73 Smudla János     74 Moravcsik János

Az Ő áldozatos verejtékes munkájukkal alakult ki a Bánhidai határ, lettek szántók, legelők, hegyoldali szőlők. Köszönjük munkájukat.

Arany és ezüstkalászos bánhidai gazdák

Bánhidai gazdák az ezüstkalászos gazdaképzésben

Trianon után a bányászatától és kapcsolódó iparától megfosztott Magyarországon nagy jelentőséget kapott a törpebirtokos és kisgazda réteg mezőgazdasági ismereteinek növelése, egy korszerűbb agrár állam kiépítése. A kor statisztikai felmérése szerint mintegy 462 ezer kisbirtokos ( 20 hold feletti), és 685 ezer törpebirtokos paraszt foglalkozott mezőgazdasági termeléssel. Az un. ezüstkalászos tanfolyamokat a téli időszakra időzítették, a három hónapos képzés végén a gazdák számot adhattak a tanultakról és eredményes vizsga után oklevelet és kitűző jelvényt kaptak . A szakmai ismeretek mellett a hallgatók új növényfajtákkal, a korszerű állattartás és a hatékonyabb falusi gazdasági együttműködés szervezeteivel a szövetkezés formáival ismerkedtek meg. A három hónapos esti tanfolyam az általános műveltséget is emelte, emellett megismerkedtek az új jobb termésátlagot adó búzafajtákkal (Bánkuti 1201-es), kukorica fajtákkal ( Fleischmann féle tengeri), a szőlő és gyümölcs termesztésben a fajtakiválasztás a nemesítés oltás jelentőségével. Pénzügyi ismereteket kaptak saját gazdaságuk fejlesztéséhez a költségek nyilvántartásáról, a szükséges gépek hitelből történő beszerzésének lehetőségéről. Az ezüstkalászos tanfolyam elvégzését igazoló oklevelet nagy becsben tartották, és a vele járó ezüstkalászos jelvényt vasárnapi öltözékükön büszkén viselték.

1936-37 telén az ország több pontján így Bánhidán is szerveztek ezüstkalászos tanfolyamot, amelyen a bánhidai gazdák mellett a környező falvakból (Alsógalla, Környe, Vértesszőlős) is jöttek hallgatók. A tanfolyam összekovácsolta a gazdákat és gazdakörök alakultak amely országos méretű nem politikai szervezetté növekedett. A kalászosok szervezete a tagokról és eredményeikről könyvet adott ki. Az 1943-ban kiadott "Arany- és ezüstkalászos gazdák könyvében " több bánhidai fiatal gazda is megtalálható , a könyv munkájukról családjukról rövid összefoglaló bemutatkozást is tartalmaz.

A Bánhidai aranykalászos gazdák név szerint felsorolva:

Czermann Endre fiatal gazda, apja Czermann János kocsmáros anyja Amon Erzsébet.

Harasta János ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, a Gazdakör tagja, nyolc éven át volt a Legeltetési Társulás elnöke.

Harasta János aranykalászos gazda ,a tanfolyamot Ácson végezte 1934-ben, apja Harasta János, mint őrvezető részt vett a Felvidék visszafoglalásában.

Hlogyik István ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, részt vett Felvidék visszafoglalásában amiért kitüntetést kapott.

Holchacker Mihály ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, községi pénztáros a gazdakör tagja a róm. kat. egyház képviselő testületi tagja, az 1914-18-as háborúban három évig teljesített katonai szolgálatot mint tűzmester, több kitüntetés birtokosa.

Izing Ferenc ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, községi elöljáró a Gazdakör elnöke, édesapja Izing István 12 évig volt a falu bírója, felesége Tóbiás Anna.

Izing István ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1938-39-ben Bánhidán végezte, a Gazdakör választmányi tagja, a róm. kat. egyház képviselő testületi tagja.

Krupánszki Ferenc ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, a Gazdakörnek három évig volt háznagya, apósa Hlogyik István akivel együtt gazdálkodik.

Krupánszki János ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, részt vett Erdély visszafoglalásában, az Erdélyi Emlékérem tulajdonosa, édesapja Krupánszki Mihály, édesanyja Szabó Anna és felesége Tóbiás Mária.ű

Kubinger Mihály ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, az Erdélyi Emlékérem tulajdonosa, édesapja néhai Kubinger János, felesége Polacsek Anna.

Kukuda Imre ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, Gazdakör pénztárosa, a Hangya Szöv. felügyelő biz. tagja, az 1914-18-as háborúban huszárként szolgált, apja Kukuda József.

Rovni István ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, a Gazdakör pénztárosa, az Erdélyi Emlékérem tulajdonosa, apósa Frank János tekintélyes gazda, felesége Frank Anna.

Schlégl József ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, a Gazdakör pénztári ellenőre, édesapja az I. Világháború hősi halottja, édesanyja Hlogyik Katalin.

Tóbiás Mihály ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, a helybeli Hitelszövetkezet felügyelő biz. tagja, az I. Világháborúban hét évet töltött, ebből 3 hónapot tűzvonal szolgálatban a többit Szibériában orosz fogságban, felesége Krupánszki Ilona.

Vajger József ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Bánhidán végezte, édesapja Vajger János az I. Világháború hősi halottja, édesanyja Wéber Katalin, felesége Skrinyár Mária.

Vajger Mihály ezüstkalászos gazda, a tanfolyamot 1936-37-ben Ácson végezte, az önkéntes Tüzoltó Egyesület tagja, édesapja Vajger János az I. Világháború hősi halottja, édesanyja Wéber Katalin újból férjhez ment Harasta Imréhez aki a községi elöljáróság tagja, az I. Világháborúban 38 hónapot szolgált mint őrvezető a Károly csapatkereszt tulajdonosa.