A bánhidai kőkeresztek története 

BÁNHIDAI KŐKERESZTEK 

Fejezetek Bánhida szakrális emlékeihez

Magyarországon a múlt század közepéig hagyomány volt faluvégi kőkereszt állítása. Mondhatni minden település határán kőkereszt fogadta vagy búcsúztatta a látogatót, jelezvén ki itt belépsz keresztény közösséget találsz. A határba munkába induló parasztok megsüvegelték kérve munkájuk segítését. Természetesen a falu temetőjében,  és a kálvária végén álltak az egyházi hivatalos keresztek, de található a falu valamelyik pontján a módosabb családok emlékezetes eseményéhez kapcsolódóan állított hálaadó kőkereszt, hálából "Isten Dicsőségére" felirattal. Az újabb kutatások szerint , hivatkozva az 1930-as Kánoni Vizitációra , Bánhida első kőkeresztje  a mai Dankó utca páratlan oldalán viszonylag közel a templomhoz lett felállítva. Ennek a helyét mutatja  az Osztrák-Magyar Monarchia katonai felmérés (1819-69) Bánhidai  térképe. 

Bánhidán számtalan helyen állt kőkereszt. Mint azt egy 1920-as évek végén készült térképen ( 2. ábra) a földmérők is pontosan berajzolták tájékozódási pontnak tekintve.

Kőkereszt állt az Általér feletti híd után , az egykori Mészárosok útja a mai Buzavirág út kezdetén. A Lapatári malomnál, Bánhida közepén a mai Szent Erzsébet Óvoda előtt, a háború előtti vasúti felüljáró után az egykori hármas útkereszteződésben, a régi felszámolt temetőben stb. A képen összeszámolva nyolc kereszt helye azonosítható be. Ma 2022-ben már egy kereszt sem található eredeti helyén. Tényként kell elfogadni, hogy amint Bánhida Tatabánya városrészévé vált a négy település közül Bánhida szenvedte el a legnagyobb átalakulást, ami részben falurombolással járt. Új városrészek (Újváros, Kertváros) építésénél, utak kijelölésénél útban voltak, s nem volt kegyelet, hogy valamilyen formában beillesszék az új út mentén. Ha ma kutatni kezdjük a régi kőkeresztek sorsának alakulását öt kőkeresztet találunk. A megtalált kőkeresztek közül kettőt a Síkvölgyi temetőben, egyet az Újbánhidai temetőben, egyet Kertvárosban a Szent Erzsébet templom mellett és az ötödiket , amely a vasúti felüljáró után állt , a Bánhidai Szent Mihály templom előtti kegyeleti parkban találjuk.

A vasúti felüljáró után állt kőkeresztet mutatja a 3. ábra , amelyet ma a Szent Mihály templom előtt tekinthetünk meg .( 4. ábra.)

Az eredetin feltételezhetően bronzból készült Krisztus és Szűz Mária szobrok megsemmisülhettek, ezért betonból öntött másolatuk látható.

A szanált régi Bánhidai temetőből két kereszt a Sikvölgyi temetőbe lett áthelyezve. A legrégebi a temető alsó bejáratánál 5. ábra, amelynek felirata már olvashatatlan, és a korpusz is 2006-ban a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat kezdeményezésére került felhelyezve. Feltételezhetően ez a legrégebben állított bánhidai kőkereszt.

A másik amely a szanált öregtemető dombján állt, most a Síkvölgyi temetőben kialakított, a régi temetőre emlékeztető áthozott sírkövek körében található. 6. ábra

Kereszt felirata olvasható " Isten Dicsőségére és hálából emeltette Czermann János és Amon Erzsébet 1907".

Az Újbánhidai temetőben található kőkereszt (7. ábra) feltételezhetően Bánhida egykori keleti végében a mai Szent Erzsébet Óvoda előtti téren állt, és a temető kialakításakor 1930 után felújítva helyezték át jelenlegi helyére.

Az ötödik megtalált kőkereszt a Kertvárosban a Szent Erzsébet templom kertjében áll. (8.ábra) A posztamens felirata kereszt jele alatt "EMELTETTE LOCZKI JANOS és neje VAIGER KATALIN 1887".

A kertvárosi kereszt az utólagos kutatások szerint eredetileg az Általér hídja után , a mai Búzavirág út elején állott. Ezt mutatja a csatolt 9. ábra. Az ábrákon lévő keresztek posztamense egyértelműen ezt igazolja. Feltételezhetően Nagy László c. prépost állítatta fel  1989-ben felújított formában.

Köszönet és hála azoknak akik ezeket megmentették és újból felállították  Bánhida emlékére.

Bánhida emlékére újra állított kőkereszt.

2022-ben ünnepelte Tatabánya várossá alapításának 75. évfordulóját. Az ünnepi esemény felidézte az 1947 okt. 10-i alakuló közgyűlés határozatát a történelmi elődtelepülések közigazgatásának megszűnéséről. Az egykori Bánhida neve, amelynek első hivatalos említése 1288-ban IV.(Kun) László királyi vámrendeletében szerepelt, 1947. okt 10. én lekerült a magyar közigazgatás térképéről.

A cél, hogy valamilyen formában emléket állítsunk Bánhidának, egy történelmi hagyományos kőkereszt visszaállításának formájában valósult meg. Bánhidának nevet adó Általéren átívelő híd mellett már az 1800-as évek végén állt egy kőkereszt, amelyet az 1950-es évek elején az épülő Tatabánya-Kertváros felé bővített közút építése miatt elbontottak. Ennek a történelmi helynek a közelében került felállításra az új emlékkereszt. A felállítást a Tatabánya Város Közgyűlése egyhangúlag támogatta. Az újra állítás költségét két volt önkormányzati képviselő Izing Mihály és dr. Németh Imre vállalta magára, a felállítás helyét Kelemen Imre vállalkozó, a terület tulajdonosa biztosította. A kereszt posztamensén Bánhida pecsétje látható a két nevezetes dátummal : 1288 - 1947

              Bánhidai Rózsafüzér Imaközösség                 megalakulásának története

A Bánhidai Szent Mihály templom Rózsafüzér Imatársasága 1886. márc. 25-én alakult meg Venczell Károly plébános idejében. A társulat hivatalos megalakulásakor 5 férfi és 17 női imacsoportot hoztak létre összesen 330 tagot számlálva. Az imaközösség vezetője Lutring János templomi egyházatya egyben sekrestyés.

1907 április 14-én létrehozták a közösség EMLÉKKÖNYVÉT ( a könyv 7 ft.50f-be került) jegyzi meg az egyházatya

A könyvet az elhunyt rózsafüzér imatagok emlékére nyitották meg, amelybe bejegyezték az elhunyt nevét, az elhalálozás időpontját valamint azt, hogy melyik számú imacsoportba tartozott. Kérik, hogy senki valótlant ebbe a könyve ne írjon!

Örök nyugodalmat adj az elhunytaknak Uram, az örök világosság fényeskedjék nekik, nyugodjanak békében. Amen

Lejegyezve Bánhidán 1907 ápr. 14-én

Lutring János

A könyv 223. bejegyzésében emlékeznek meg Lutring János haláláról.

" 1916 szeptember 21.én meghalt a mi kedves Atyánk (nás mily Otec) Ennek a szent Rózsafüzér Társaságnak nagy irányítója, a templom sekrestyése , aki 31 éven át volt az imaközösség vezetője , Isten fizesse meg minden fáradozását. Az örök világosság fényeskedjék neki ! 1849 november 17-én született, meghalt életének 67-dik évében. "

Lutring János gyűjtötte a korabeli szlovák egyházi énekeket, kéziratos füzete szerencsés módon megőrződött. 2010-ben előkerült, Forisek Anna néni énekeskönyv gyűjteménye között találták meg. Zsilák Mária a szlovák egyházi folklór neves művelője brossura formájában feldolgozta "Cirkevné piesne v rukopisnom zos'ite z Banhidy" címen a Tatabánya -Bánhidai Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat támogatásával került kiadásra.

Az Emlékönyv 4. számú bejegyzése emlékezik meg a Rózsafüzér Imatársaság alapítójának Veczell Károlynak a haláláról. Az új templom avatását követően 1885 okt. 24-én helyezték Bánhidára, és mindössze 13 hónapot töltött el új helyén , és 1886 november 24-én hunyt el 37 éves korában,  amint az a könyvben áll .

Sírkövén az alábbi felirat a hívők szeretetét mutatja:

Nagyon tisztelendő

                VENCZELL KÁROLY
         Bánhidaiak egykor buzgó példás 
                      lelkipásztora          

               MEGHALT     

                     1886 nov.24-én

      Isten legyen jó  lelkéhez irgalmas 

Az emlékkönyv megemlékezik szeretett plébánosuk Stiglitz Ferenc György plébános haláláról is.

Stiglitz György 1847 június 17-én született Szolcsánban (Nyitra vármegyében ). Győrött szentelték pappá 1871 december 24-én. Káplán volt Halásziban és Nezsíderen. 1876-ba plébános lett Vértesszőlősön, és 1901-ben helyezték át Bánhidára. Húsz éven át gondozta bánhidai híveit , és támogatta a helyi Rózsfüzér Csoportot ( Bratenstvo zˇivého Ruzˇenca ). Szlovák nyelven tartott miséivel az őslakosság szívébe zárta . 1921 április 16-án a szentségek felvételével tért meg teremtőjéhez . Bánhidán temették. Béke poraira.