Bánhida nevezetességei
 

    BÁNHIDA 1946-47 

vagy  a közigazgatás végnapjai

A háborút követően Bánhida történetének két meghatározó eseménye , az 1946-ban meghirdetett Csehszlovákiába történő áttelepülés lehetősége, valamint a négy község összevonásával létrejött Tatabánya Megyei Városba történő beilleszkedés, ami végül a községi önigazgatás, a gazdasági önállóság megszűnését eredményezte.

A magyar-szlovák lakosságcsere 

A második világháború után a Benes dekrétum ( ami még jelenleg -2021- is hatályban van ) szellemében Cseszlovákia azonnal nekilátott a szlovákiai magyarok kitelepítésének előkészítésére. Az eljárást egy magyar-szlovák lakosságcsere formájában kívánták megoldani. A népcserével kapcsolatban az akkori külügyminiszter Gyöngyösi János így nyilatkozott "....mi egy kényszer jellegű népcsere gondolatát sem emberségesnek sem demokratikusnak nem tartjuk, egyszerűen kivitelezhetőnek sem, mert nekünk nincs kivel cserélni. Ha összeszámoljuk az összes magyarországi szlovákot, legfeljebb 75 ezer szlovákot tudunk kimutatni, cserében a 600 ezer szlovákiai magyarral. Ugyanakkor meg kell állapítanom , hogy a hazai szlovákok túlnyomó része tiltakozik ellene. " Hosszú tárgyalások után , részben a győztes hatalmak nyomására 1946 február 27.-én Budapesten aláírták a lakosságcsere egyezményt. Márciusban Magyarországra jött a tevékenységet bonyolító Csehszlovák Áttelepítési Bizottság ( CSÁB). Bánhidát egy szervezési központnak jelölték,  mit azt a nálunk is megjelenő kiragasztott plakátokon olvasható volt. (1. ábra)

Miről szólt a plakát : " Szlovákok Magyarországon olvassátok ! " A Cseszlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között létrejött államközi megállapodás alapján a szlovákok és a csehek áttelepülését illetően Csehszlovákiból 1946 március 4.-én Magyarországra érkezett az Áttelepülési Bizottság.

Mi a bizottság küldetése ? Tájékoztatni önöket a megállapodásról, információt adni az áttelepülés lehetőségéről. Elmondani mi vár önökre Szlovákiában, megállapodást készíteni azokkal a szlovákokkal és csehekkel akik szeretnének áttelepülni Magyarországról a Csehszlovák Köztársaságba. 

  Ki jelentkezhet áttelepülésre ? Mindenki aki beszél szlovákul vagy cseh nyelven, mindenki aki szlovák vagy cseh származású. 

  Hol lehet jelentkezni ? Budapesten az Áttelepülési Bizottságnál, vagy az egyes területi irodákon az alábbi magyarországi helységekben.

Mikor jelentkezhetnek? Rögtön ! Ma ! Ne mérlegeljen és ne halogassa !

A Magyarországon megjelenő Sloboda szlovák újság így reklámozta a kitelepítést "Dél-Szlovákia földje, ahová le akarunk telepíteni benneteket, ragyogó, bőven termő, zsíros földű síkság [...] Az a föld csak a szlovák ember dolgos kezére vár, aki szeretettel művelné meg. Rátok vár! Hív benneteket! Gyertek! Jelenjen meg a ti arcotokon is annak az embernek a nyugalma, aki büszkén áll a saját földjén. Sorakozzatok fel a jó, nyugodt szlovák parasztok sorába!"

Bánhidára is megérkezett a bizottság katonai kísérettel, három nagy Tátra teherautó álldogált hónapokig a Kossuth utca páros oldalán közel a községházához . A községháza mögötti üres főjegyző házban szállásolták el őket. A propagandisták valahonnan megszerezték a gazdagabb gazdák nevét és személyesen mentek rábeszélni a jelentkezésre. Nálunk is jártak ami számomra hozott szerencsét. Öregapám elpanaszolta, hogy unokája 40 fokos lázban tüdőgyulladásban van, mire egy cseh orvost küldtek hozzánk, aki az akkor még különleges és Magyarországon nem beszerezhető egyetlen penicillin injekcióval letörte a lázam és meggyógyultam. Amikor öreganyám, aki egy szári születésű sváb asszony volt megkérdezte öregapámat , hát mi legyen ( Cso sztezs? ) , egyértelműen válaszolt, mi nem megyünk sehová ( nejd'eme nikam). Az un. bánhidai körzetből (Bánhida, Tardos , Oroszlány, Tatabánya község, Alsógalla, Felsőgalla , Vértesszőlős ) áttelepült családok számát illetően nagy eltérések vannak .  A CSÁB 1946 november 4.-i kimutatása szerin Bánhida községből csak 12 család vállalta az áttelepülést. Ugyanakkor Bánhida egykori főjegyzőjének Ogonovszky Ferencnek 1947 közepén készült jelentése szerint összesen 5 család 15 fő távozott Csehszlovákiába .Valóban pár név keringett csak a falusi közszájon, mint Nagy, Száki, Szlís, Kiprich , Izing . Öregapám csak id. Izing Ferencet említette, aki aztán később mégis visszajött vagy visszaszökött miután megismerte a kinti körülményeket. A Csehországi Nemzeti Archivum kimutatása szerint ( 1. táblázat)  1946-47-48 időszakában összesen 59774 fő telepedet át az akkori Csehszlovákiába , a Bánhida körzetből  3520 főt mutat  a hivatalos kimutatás. A táblázat első oszlopa a CSÁB előzetes felmérése a jelentkezők számáról ad tájékoztatás, láthatóan a 95421 főnek csak 62,3%-a vállalta ténylegesen az áttelepülést. A magyar országos statisztikai adatok szerint mintegy 73 ezer magyarországi szlovák lakos települt át  Csehszlovákiába és 80 ezer magyar családot kényszerítettek szülőföldjének  elhagyására  és telepítettek át Magyarországra.

A táblázat rövidítései :C˘SR - Csehszlovák Köztársaság, C˘R - Cseh köztársaság

Mit hozott Bánhida számára 1947. okt. 10

A négy elődtelepülés összevonásának gondolata már a 30-as években is felmerült. A második világháború után már elkerülhetetlenné vált az egyesítés, elsődlegesen a falusi jellegű települések gazdasági helyzetét , a háborús veszteségek pótlását közösen a Tatabánya mögött álló MÁK Rt. gazdasági támogatásával látták a legjobban megoldhatónak. A vita lényegében az új város neve körül bontakozott ki. Bánhida területi nagyságával, lakossági száma alapján jogosan igényelte a történelmileg is patinásabb Bánhida név választását. Lényegében a vitát a tragikus sorsú Rajk László az akkori belügyminiszter 1947 augusztus 15-én kiadott rendelete döntötte el kimondva : " az egyesített közület ideiglenes neve Tatabánya megyei város ". Nyilvánvaló volt, hogy a politikai helyzet későbbi alakulása egyértelműen jelezte az ideiglenes jelző inkább a névvita diplomatikus lenyugtatását szolgálta. Ha ma 2021-ben ránézünk Tatabánya térképére egyértelműen látható, hogy a mostani város jelentős részben az egykori Bánhida területén fejlődött ki. Ha megnézzük az 1902-ben létrejött Tatabánya község területét és rávetítjük a jelenlegi város térképére az csak 1,5 %-át fedi le a városnak.

 Az 1902 területi adatok szerint :Bánhida 8283 kh (katasztrális hold) azaz 4766.5 hektár,                                  Alsógalla 2276 kh azaz1309.7 hektár,   Felsőgalla 4829 kh azaz 2778.9 hektár , az összterület az akkori mérések szerint 8854 hektár ( a jelenlegi hivatalos adat a város területére 91.42 km2 azaz 9142 hektár) amelyből 233 kh ( 134 hektár ) kivásárlásával alakult meg 1902-ben Tatabánya, ez a jelenlegi   összterület 1.5 % -a, és hivatalosan közigazgatás alapján ez maradt 1947 okt. 10-ig. Az összevonás időpontjában az új város lakosságának összlétszáma 37731 fő. ( Bánhida 12347, Felsőgalla 17000 , Alsógalla 1904 , Tatabánya 6480 lakossal szerepelt a nyilvántartásban ).

Tatabánya várossá válásának folyamatában Bánhida hozta a legnagyobb áldozatot, az egykori Asógalla, és Felsőgalla lényegében megtartotta történelmi szerkezetét . Bánhidán felszámolódott az egykori Turul utca, a Réti utca és jelentős részben a Dózsa utca  és az ősi temető. Az egykori Dózsa és Turul  utcai lakosok emlékére Hlogyik István és Krupánszki Lajosné összeállították a lerombolt házak egykori lakóinak névsorát. ( lásd 1. 2. 3. táblázat) Ma már a város ipari létesítményei is az egykori bánhidai parasztok földjén terpeszkednek. (2. ábra) Az egykori Bánhidát a régi falut már csak pár utca képviseli . Érdekesség kedvéért megvizsgáltam, hogy gyerekkorom Kossuth utcája milyen változáson ment keresztül. Az alábbi 3. táblázatban az 1948-as állapot látható. Ma már az akkori családok közül csak hét részben átépített házban laknak vér szerinti leszármazottak  ( 3, 53, 59, 79, 81, 91, 99). 1948-ban az utcasor minden házában élt valaki aki értette és beszélte a un. bánhidai szlovák nyelvet, mára ez talán három főre tehető. Valóra válik Ortutay Gyula jóslata " Néhány emberöltő múlva, akik Tatabányán születnek és élnek, csak mint mesére fognak emlékezni Alsógallára, Felsőgallára és Bánhidára."  

Azért kell emléket állítani, hogy a Bánhidáról szétszóródott leszármazottak, ha egykor gyökereiket keresik támpontul szolgáljanak  ezek az írások.

A Bánhidán felszámolt utcák egykori lakói